Fire On Fire |HP

4. Fejezet: Érdek

Adrian elhúzta a száját majd visszaült a fa tövébe. 

Leültem mellé, majd nézelődni kezdtem. Percekig csak gyönyörködtem a tájban, egészen addig amíg észre nem vettem, hogy Adrian engem néz.

- Mi az?-Kaptam tekintetem a fiúra.
- Figyelj... lehet, hogy bunkón fog ez hangzani, de nincs kedved beállni a házcsapatba?-Kérdezte miközben lesütötte szemeit.- Hú, de rosszul érzem most magam.-Nevetett fel.- Megkérni valakit arra, hogy csinálja újra azt, ami miatt megsérült egyszer...
- Semmi probléma nincs a kérdéssel.-Mondtam miközben újra vissza néztem a zöld tájra.- Nem szeretnék újra seprűre ülni. Remélem megérted.
- Persze! Sajnálom is a kérdést, csak a fiúk azt mondták, hogy ha már ennyire jóban lettem vele-
- Ohh, szóval ez az egész egy érdek dolog?- Vágtam szavába.
- Nem, félreértesz!-Emelte fel kezeit.- Csak a fiúk megkértek arra, hogy ezt kérdezzem meg. Tudod mit... kérlek felejtsük is el az előzőt.
- Rendben...-Bólintottam, de a fiú nem találta ezt elég meggyőzőnek.
- Naomi, komolyan mondom!-Ült elém.- Ha érdek lenne akkor...-Kezdte el mondani, viszont itt megakadt.- Hú... tényleg nagyon érdeknek tűnik ez az egész.-Vakarta meg zavarában tarkóját.
Elnevettem magam mire Adrian is elmosolyodott.
- Bízok benned Pucey, és amúgy is... te vagy az egyetlen barátom erre.-Nevettem.- Köszönöm, hogy megmutattad ezt a csodás helyet. Ja és persze, az útbaigazítást is.
- Barátok?-Nézett rám félmosollyal arcán miközben kezét nyújtotta felém.
- Barátok!-Mondtam majd nevetve kezet ráztam vele.
- Mit csinálsz?-Kacagott fel a fiú.
- Nyújtottad a kezed. Én meg megráztam. Kézfogásnak hívják.-Mondtam mire a fiú röhögésben tört ki.
- Ez egy eskü lett volna...
- De azt kisujjal szokták, nem?-Húztam fel szemöldököm.

- Te még nem is hallottál az igazi esküről?-Nézett rám ledöbbent arccal.
- Nem...-Húztam el számat.
- Megmutatom!-Mondta majd elkapta kezem. Jobb kezével megfogta az én bal csuklóm majd mutatta, hogy én is érintsem meg az övét.
- Látod?-Nézett fel rám.- Olyan mint a kézfogás, csak egy kicsit feljebb csúszik. Erősen és magabiztosan markolod meg a társad csuklója feletti részt. Mintha az életed bíznád erre az érintésre. A ténylegesen igazi esküt persze meg is pecsételik. Azokat nem lehet megszegni.

- Erről csak most hallok először.-Mondtam miközben elengedtem a kezét.
- Miért, te milyen esküt ismersz?-Kérdezte, mire én elkaptam tenyerét és összefontam a kisujjunkat.

- Kisujj eskü!-Mosolyogtam a fiúra aki tátott szájjal nézte kezünket.
- Mutass még ilyen mugli dolgokat!-Csillantak fel szemei, mire én újra elnevettem magam.

***********

- És így működik a telefon!-Tártam szét karjaim.
- Évekig azt hittem, hogy egy kis bagoly kirepül abból a valamiből és ő viszi az üzeneteket.-Nevetett fel.
- Adrian ne nevettes!-Kuncogtam.- De hogyan lehet az, hogy nem ismered ezeket a tárgyakat? Szinte mindennapi dolgok.
- Tudod...-Húzta el száját miközben oldalra nézett.- A szüleim nem igazán vannak kibékülve a mugli cuccokkal.-Sóhajtott.- Engem viszont nagyon érdekelnek a normális dolgok. Örülök, hogy varázslónak születtem, viszont néha úgy lennék egy sima gyerek, aki lemegy a barátaival focizni a közeli pályára.-Mondta miközben hátra dőlt a füvön.- Hallottál már a kosárlabdáról?-Kérdezte mire én csak mosolyogva bólintottam.- Hát persze, hogy hallottál.-Húzta mosolyra ajkait.- Na és... tudsz játszani?
- Igen, azt hiszem.-Mondtam miközben lefeküdtem a fiú mellé.- De nagyon rég volt már, hogy apukámmal játszottam.
- Megtanítasz egyszer rá?-Döntötte oldalra fejét, hogy rám nézzen.
- Megtanítalak egy sokkal jobb dologra!-Néztem én is rá.- Hallottál már a gördeszkázásról?
- A négy keréken guruló fadarab?-Lelkesedett.
- Igen.-Kuncogtam.- A fadarab...
- Mindig is ki akartam próbálni!