Fire On Fire |HP

3. Fejezet: A Hugrabugos lány

Miután mindenki felkelt és elkészült én és egy másik lány a klubhelyiség felé vettük az irányt.

- Ne is törődj Pennyvel, mindig ilyen hisztis volt...-Húzta el a száját a barna hajú társaságom.
- Oh, szóval az egeres lány neve Penny.-Mosolyogtam kínosan.
- Az egeres lány...-Ismételt nevetve miközben elindult a lépcsőkön.-Még mielőtt az én nevem is valami ilyesmi lenne, bemutatkozom. A nevem Casie Smith.-Nézett felém.
- Örvendek Casie.-Mosolyogtam rá.

Amikor leértünk Adriannel tálaltuk szembe magunkat aki a kanapén üldögélt és olvasott valamit. Egyedül volt az egész klubhelyiségben.

- Jó reggelt Adrian.-Léptem a fiú mellé.
- Szia...-Szólt megszeppenve a mellettem álló lány.
- Sziasztok!-Nézett fel a könyvéből a fiú.- Na, hogy telt az első este Naomi?-Kérdezte amikor lehuppantam mellé.
- Hááát...-Húztam el a szám.
- Mégis mi történt?-Kérdezte a fiú ránk nézve.
- Penny.-Válaszolt a kanapé mellett álló lány.
- Ohh, már mindent értek.-Mondta miközben egy megértő mosolyt küldött felém.
- Hát igen, azt hiszem nem ő lesz a legjobb barátom.
- Nem vagy ezzel egyedül szerintem. Mindegy is, inkább induljunk le reggelizni, mert már éhen halok.-Mondta azzal felállt.
- Eddig ránk vártál?-Kérdeztem mire a fiú bólintott.
- Az első napomon egyedül jártam körbe az iskolát és három órát barangoltam az épületben mire megtaláltam az ebédlőt. Téged inkább körbevezetlek és megóvlak ettől.-Mosolygott.

Felálltam a fiúval együtt és az ajtó felé vettük az irányt amikor észrevettem, hogy Casie nem jön utánunk.

- Casie, te nem jössz?-Kérdeztem hátra fordulva.
- Köszönöm, nem. Nem vagyok éhes.-Mosolygott a lány.-Majd később találkozunk.
- Hát oké...akkor szia.-köszöntem el tőle.
- Szia Casie.-Szólt vissza az ajtóból Adrian is.

- Na és mi volt a vita tárgya közted és Penny Mcever közt?-Kérdezte talárjába dugott kezekkel a fiú.
- Tudod tegnap meséltem a kis kedvencemről.
- Ühüm, a kutyád.-Bólintott.
- Egy szóval sem mondtam, hogy kutya.-Néztem fel a fiúra.
- A visszahozza a botot és hallgat a nevére. Nekem ez eléggé kutyásan hangzik.
- Alois kígyó.-Mondtam mire a fiú megborzongott.
- Te komolyan egy kígyóval élsz együtt?-Kérdezte.
- Ne kezdd te is...-Ráztam fejem.
- De várjunk csak, Pennynek egy egere van, nem?
- De igen, viszont elmondtam már nekik, hogy Alois csak fagyasztott patkányt eszik.
- Fagyasztott?-Kérdezett vissza.
- Kiskora óta csak fagyasztva kapja az egereket. Nem a legbátrabb, ami azt illeti egyszer meg is ijedt egy egértől...-Húztam el mosolyogva a szám.- Azóta nem adok neki élő egeret. A lényeg az, hogy Penny ezt nem fogja fel.
- Penny elég szűk látókörű. Nagyon okos lány, viszont csak azt érti meg és fogadja el amit el szeretne. Önfejű.-Mondta miközben befordult a sarkon.

Egy sárga sálat viselő lánnyal találta szembe magát a fiú. A lány kezéből kiejtette a táskáját amikor nekiütközött Adrian mellkasának.
- Jaj!-Lépett hátra egy lépést.- Sajnálom, nem néztem a lábam elé.-Nézett fel a fiúra. A lány rövid szőke haja kócosan állt szanaszét. Egy bő szürke kötött pulcsit viselt egy szoknyával és Hugrabogos sállal. Cipője egy barna bakancs volt amiből egy fekete zokni emelkedett ki, amit a lány térd fölé felhúzott. A zokniból a fehér pálcájának teteje látszódott csak ki.
- Semmi baj.-Mondta a fiú majd lehajolt és segített nekem felvenni a táskából kiesett könyveket.
- Tessék.-Adtam a lány kezébe az ötödikes növénytan könyvet.- Ohh, amint látom egy évfolyamon vagyunk.
- Köszönöm.-Vette el mosolyogva a könyveket.- Várjunk, te nem Naomi Clark vagy?-Csillantak fel szemei.
- Öhm, de.-Mondtam miközben zavaromban fülem mögé tűrtem szemembe logó fekete tincseim.
- A kisöcsém oda van érted és a Főnixekért. Egy hatalmas poszter van a szobájában a csapatodról.-Mosolygott.
- Hát, sajnos már nem játszom a Főnixeknél.
- Jaj, igen. Sajnálom, el is felejtettem.-Olvadt le a mosoly az arcáról.- Hallottam a balesetedről. Szerencséd volt, hogy kéznél volt a seprűd.-Mondta miközben elvette Adrian kezéből a maradék könyveket.- Ohh, milyen illetlen vagyok...még be sem mutatkoztam.-Csapott homlokára.- A nevem Medison. Medison Blake.-Nyújtotta mosolyogva szabad kezét.
- Naomi, mint ahogyan tudod.-Viszonoztam a kézfogást.
- Adrian Pucey, a házcsapat másodkapitánya, ha már ott tartunk.-Rázott Adrian is kezet a lánnyal.
- Örülök, hogy találkoztunk Naomi és Adrian, viszont sajnos most sietnem kell, hogy elérjem a sakk klub beiratkozást.-Húzta el száját.- Ha minden igaz, akkor holnap Bájitaltanon viszont látjuk majd egymást.-Mondta mosolyogva.- Sziasztok!
-Szia.-Köszöntünk el a lánytól.

Adrian megmosolyogta még utoljára Medison szétszórt hiperaktivitását majd vissza nézett rám.
- Fura egy szerzet.-Mutatott maga mögött lévő, már távolodó lányra.
- Igen, de szimpatikus.-Mondtam mosolyogva majd megindultam az ebédlők felé.

Miután megreggeliztünk Adrian megmutatta a kastélyt. Körbejártuk mindent majd kimentünk egy a Roxforttól 10 percre lévő helyre.
- És most jön a kedvenc részem!-Mosolygott majd elkezdett egy zöld mező felé lépkedni. Egy hatalmas fűzfához ment. A fától nem messze egy kis patak folydogált. Az egész helyet hatalmas fák vették körül. A kör alakú tisztáson gyönyörű virágok emelkedtek ki a zöld fű közül. Mintha csak egy tündérmesében lennénk.
- Ez csodállatos.-Néztem körül.
- És tudod mi a legjobb?-Kérdezte mosolyogva miközben leült a fa tövébe.- Mivel kicsit messzebb van a Roxforttól nem sokan tudnak róla. Csak a csapattal szoktunk ide kijárni meccsek és edzések után.
Körbejártam csodálva a fűzfát amikor egy belevésett feliratot láttam meg.
- Tapmancs, Féregfark, Holdsáp és Ágas, Tekergők mindörökké.-Olvastam fel a feliratot.- Ezek kik?-Néztem a fiúra aki idő közben felállt és mellém lépett.
- Nem tudjuk. Itt volt már akkor is amikor megtaláltuk a helyet.
- Tekergők...-Mondtam majd elmosolyodtam.- A nagybátyám is itt tanult. Mindig mesélt nekem pár barátjáról. Azt mondta, hogy őket csak Tekergőknek hívták. Az iskola legrosszabb Griffendélesei voltak.
- És tudod mi a nevük?-Kérdezte kíváncsian.
- Nem, már nem. Tudom, hogy mindig csak a beceneveiken említette őket, de sajnos már nem emlékszem.
Adrian elhúzta a száját majd visszaült a fa tövébe.