A Hetedik Bosszúálló-II.Kötet

Prológus

2 hónappal később

Szép, őszi délután.A szeptember épphogy beköszöntött, még szinte forró a levegő.

A kórházban ülünk.

Nem, nem történt semmi baj.Tony sem verte meg Steve-t, sem fordítva.Pedig, őszintén belegondolva az utóbbira pár napja elég nagy esély volt, mikor azt hittük, Edwin augusztusi lesz.

De sajnos nem, a fiú csak úgy döntött, szeptemberben érkezik meg.

-Héj-lökött meg Steve, kirázva engem gondolkodásomból-Ezzel...mikor végez?

-Ez nem olyan, mint egy teszt, drágám.Lehet hogy épp most született meg, és Tony felénk tart a hírrel-mondtam, miközben vőlegényem figyeltem, aki nagyon vizslatta a folyosó ajtaját-De az is lehet, hogy 3-4 óra múlva érkezik.Fáradt vagy?

A vőlegényem.Még mindig nehéz elhinni, hogy a vőlegényem.

2 hónapja kérte meg a kezem, én pedig igent mondtam.Azóta is a kezemen hordom jeggyűrűm, csakúgy mint ő.

-Az is-bólintott-De főleg éhes.Csak ha elmegyek, lehet akkor jön ki Tony, és én látom meg utoljára.

Steve egy ideje nagyon elkötelezett arról, hogy ő akar a világ legjobb nagybácsija lenni.Őszintén, nem tudom mi történt vele, úgy igazán sosem szerette a gyerekeket.Mégis egy ideje csak azt várja, hogy Edwint a kezében tartsa.Érzem, hogy Edwin teljes mértékben el lesz kényeztetve a Kapitány által.

-Még Natasháék sincsenek itt, csak mi ketten ülünk itt ór...Nézd, ki tart felénk!

A folyosón Tony jelent meg, kezében gyermekével.

Ritkán láttam sírni a bátyám.A nagyszüleink halálánál, és a lányáénál.
Annyi volt a különbség, hogy most boldog volt.Majd kicsattant az örömtől, láttam rajta.

-Lizzie, Steve-levakarhatatlan mosoly volt arcán, csakúgy, mint nekünk-Ő itt Edwin Stark.

Tony beletette kezembe, majd sajátjait szája elé tette.

Nagyon pici volt.Apró ujjak, apró test, aranyos, pici fej.Épp fenn volt, mégsem sírta el magát.Egyszerűen imádnivaló volt.És az én keresztfiam.Az enyém.

-Sziasztok, meg...úristen de aranyos!-mögöttünk Natasha, és csapatunk további tagjai jelentek meg.-Szia, Edwin.Aranyos kis gyerek vagy, ahhoz képest, ki az apád-vonta meg vállát Natasha, mire a csapat többi tagja nevetni kezdett.

-Hát, kissrác-nézett Steve a babára, miközben engem ölelt-Őszintén nem tudom mi vár még rád egy ilyen csapat mellett, de nagyon sok sikert.