A Hetedik Bosszúálló-II.Kötet

1-Kiruccanás Bartonékhoz

Minden olyan gyorsan történik.

A kissrác csak pár napja van itt, mégis teljesen felforgatta mindenki időbeosztását.

Peppert első napja óta nem láttam, csak a sírását hallom, még bátyám néha megjelenik a folyosón, de mikor meglát nem tud mást tenni, csak átölel.

Most is épp ez történt.

-Nem aludtam úgy...hanyadika van ma?-kérdezte tőlem, miközben egy óriásit ásított.-Sose legyen gyereked, ez túl sok egy Stark számára.

-Hát azt látjuk-mögöttem Natasha jelent meg, nagy mosollyal arcán.Mióta Bruce meghalt, nem láttam mosolyogni.

Talán a halottak közül őt a legnehezebb felfogni.Nehéz, hogy nem jelenik meg, hogy nincs itt nekünk.Hogy nincs kivel lelkiznem, és hogy nem ápolgathatom a gyenge kis lelkét, ami minden kis hülyeség után megszakadt.

Mind tudjuk, hogy a legnehezebb dolga így is Natashának van.2 hónapja semmilyen interakciója nem volt velünk azon kívül, hogy köszönt.Ez a nevetés, ez az örömteli, boldog kacagás...valami megváltozott benne.

Rámosolyogtam Natre, aki hirtelen észre vette, mit is csinál, és azonnal abbahagyta.

-Ezt nem teheted-fogtam meg vállát-Két hónapja most először nevetsz.Nem teheted meg velem hogy megint visszamenj antiNatashába.

-Kedves vagy Liz, de mind tudjuk hogy ehhez idő kell.Beszélhetnék a bátyáddal kettesben?

Bólintottam, majd elindultam a folyosón, megcélozva Clint szobáját.

Jó fél napja nem láttam őt, és eléggé úgy látszik, hogy rajtam kívül nem sok embert érdekel a kiléte.

Pontosabban mondva lehet, hogy érdekelné őket, de nincs rá idejük.Mostanában senkinek semmire sincs ideje.

-Clint-kopogtam be barátom ajtaján-Bejöhetek?

Semmi válasz.

Nem vártam sokáig válaszadásra, kinyitottam az ajtót.És mit találtam?

Egy üres szobát.Egy embermentes szobát, az ágyon egy borítékkal.

Nem vártam sokáig elindultam felé, és feltéptem a papírt.

"Drága Natasha, vagy Lisbeth!
Valószínűleg csak ti érdeklődtök utánam mostanában.Egy kis időre...mondjuk úgy, hogy el kellett mennem.El kellett mennem haza, egy helyre ahol nyugalom és csönd van.Nem tudom, mikor veszitek észre, vagy melyikőtöknek tűnik fel, de előre szólok.Ne keress.
Nat, ne gyere azzal hogy csak családot látogatsz, vagy tudja az isten most milyen érvvel jönnél.
És Liz.Elisabeth, ha ezt te találod meg előbb...meg ne merd próbálni.Eszedbe ne jusson eljönni, vagy megpróbálni hazarángatni.
Nem tudom, mikor jövök vissza.Az biztos, hogy jó sokára.
Clint"

Úgy látszik, én és Natasha ma kiruccanunk egy kicsit.

● ● ● ●

-Tudsz repülőt vezetni?-kérdeztem Nattól, miután benyitottam szobájába.

-Hova megyünk?-kérdezett vissza.

-Meglátogatjuk Clintet-válaszoltam-Hagyott egy levelet, hogy hazamegy.Azt írta, hogy se te, se én ne menjünk.

-Induljunk-bólintott gondolkodás nélkül.

Szinte futottunk a folyosón, annyira siettünk, mikor nekifutottam Steve-nek.

-Héj, ez ismerős-nevette el magát, utalva első találkozásunkra, majd felsegített-Hova megyünk ilyen gyorsan?

-Megyünk?-kérdeztünk vissza Natashával egyszerre.

-Miért is ne?Egyikőtöknek a legjobb barátja, másiknak pedig a vőlegénye vagyok-átkarolt minket, viszont a nő gyorsan kibújt ölelése alól.

-Bocsi, ez nem Brooklyn-i fiúknak való-vonta meg vállát a nő, majd kezemet megfogva tovább húzott.