A Hetedik Bosszúálló-II.Kötet

4-Reggeli

Egy nap telt el a lány megjelenése óta, és újra a feje tetejére állt a világ.

Bár, inkább jó értelemben fordult a tetejére.

Eddie-Tony szerint nem kéne így becéznem, de szerintem aranyos-lenyugodott, szinte alig van hangja.Pepper kiszabadult a szobájából, és ma először együtt reggelizik velünk.

Strange is nyugodtabbnak, kipihentebbnek látszik.Sokat beszélget Aurorával, csakúgy, mint Steve.

Ha már Steve szóba került, mintha megváltozott volna.Az egész lénye átváltozott, sokkal érdeklődőbb, főleg Aurora iránt.

Jelenleg reggelizünk, én értem be utoljára.

-Sziasztok!-intettem feléjük mosolyogva, majd leültem Steve mellé-Jó reggelt-suttogtam neki, nagy mosollyal arcomon.

-Neked is-mosolygott-Arrébb ülnél, Liz?Már itt ül Aurora, csak elment egy másodpercre.

-Ó, persze-mondtam, majd bátyám mellett foglaltam helyet.

Aurora becsapta az ajtót, majd szökdécselve megindult Steve felé.

-Sziasztok!-köszöntött mindenkit, nagy mosollyal azon a tökéletes arcán.Megölelte a Kapitányt, amire ő csak egy meleg mosollyal válaszolt.

-Valaki mérges-lökött meg bátyám, majd halkan a fülembe súgta-A helyedben én is az lennék, nincs ezzel baj.Majd találsz helyette valakit, úgy sem szerettem.

-Tons-löktem vissza bátyám, amire mindenki felfigyelt.-Csak hagyd.

-Mit hagyjon?-kérdezte Aurora,miközben fejét Steve vállára helyezve eszegette szendvicsét.

-Jajj, semmi fontosat-nevettem el magam-Csak mondtam neki, hogy ne sürgessen ezzel az esküvővel, majd eldöntjük Steve-el hogy mikor szeretnénk megtartani.

Aurora arcán csodálkozás jelent meg.Úgy néz ki, Steve nem mondta el neki hogy megkérte a kezem.

-Ó-felete halkan-Az jó-mosolyodott el.

-Aurora, emlékszel már mi történhetett?-szólt közbe Natasha.Érezte, hogy kicsit feszült a hangulat.Hogy is ne lenne, a vőlegényem több időt töltött az elmúlt napban egy becsapódott lánnyal mint velem egy héten.

-Nem, nem sokra-válaszolt, megrázva fejét-Az utolsó emlékem a veszekedésem a szüleimmel.Azóta semmi.

-Miről veszekedtetek?A szüleid arcára emlékszel?-kérdezősködtem.Ha a szüleiről megtudhatnánk valamit, esetleg a veszekedés okáról, sokkal könnyebb lenne hazajuttatni őt.

-Bocsánat, nem tudom-rázta meg fejét szomorúan-Apa magas, vékony, szürke alak lehet, anya pedig...semmi emlékem nincs róla, sajnálom!

-Semmi gond-fogta meg kezét Steve-nagyon nagyot estél, csoda hogy élsz, Aurora.Most az a legfontosabb, hogy pihenj és regenerálódj.

Aurora a vőlegényemre mosolygott, fejét vállára helyezte.Steve csak megfogta, és megsimította kezét.

Tony észrevette arcomon, hogy kényelmetlenül érzem magam, és megszólalt, elvonva figyelmem.

-Héj Liz, akkor ma szerintem elmehetnénk valahova.Tudod, egy kis hugi-bátty program, hogy pihenjünk egy keveset, amég a többiek segítenek Aurorának.

-Persze-köszönve mosolyodtam el.Megnyugtatott, hogy látja mennyire ideges vagyok ettől az egésztől.Oldalra néztem, a többiek arcát vizslatva, mikor megláttam Matthewt belépni az étkezőbe-Jó reggelt, Matthew!Hogy aludtál?

-Hogy őszinte legyek-mosolyodott el-szimpatikus ez a bosszúálló dolog.Nagy szobák, puha ágyak, és ez a hihetetlen kilátás!-végignézett rajtam, mire elmosolyodtam.Láttam, hogy Steve nem értékeli viccét.-A kilátás a legjobb az egészben.