A Hetedik Bosszúálló-II.Kötet

2-Matthew

-Szerinted mérges lesz?-kérdeztem, Nat felé fordulva.Már csak 10 percünk lehetett hátra a megérkezésig.

Felpakoltunk pár ruhát, napokra tervezünk maradni.Bár, ahogy Clintet ismerem, még este hazarugdos minket.

-Hogy csak úgy, a semmiből elmegyünk hozzá?Egyértelmű, meg fog próbálni hazaküldeni.De nézd, leszállunk.Ahogy látom, Clint végig fogja nézni érkezésünk.Esküszöm, várom azt a fejet.

Láttam őt az ablakból.Láttam Clintet, a feleségét, sőt még négy gyerekét is, ahogy kinn piknikeznek.De várjunk, nem csak 3 gyereke van?

Leszálltunk, nyílt az ajtó, én pedig megállás nélkül, boldogan szaladtam ki, majd a meglepődött férfi felé integettem.

-Szia, Clinty!Nézd kik jöttek látogatni!-mosolyogtam öntelt fejemmel.Láttam az arcán, hogy nagyon nem kíván velünk lenni.

-Nat néni!-mögöttem Natasha lépkedett ki, és látszott, hogy a gyerekek régen látták.Gyorsan futottak oda hozzá, aki ma már másodjára mosolygott.

Úgy néz ki, előbb kellett volna elhozni őt ide.

-Sziasztok drágáim!-életemben nem láttam ennyi szeretetet Natashától.Szinte majd kiugrott a bőréből a három gyerek láttán.Pontosan addig, amég egy göndör  negyedik nem lépett mellé-Matthew, hát te?

-Matthew?-fordultam mégjobban feléjük.

-Uram-fordult a fiú Clint felé-Vöröske és Aranyoska megérkezett.És a csomagokból ítélve maradnak úgy-bentebb nézett, felmérve csomagjaink mennyiségét-Ha Laura mos rájuk is, talán örökké.

-Nem, a menyasszony egy héten belül hazamegy, várja a vőlegénye-legyintett Clint, miközben megölelt engem.

Mindannyian csodálkozva néztünk.Clint lett volna az utolsó, akiből kinézem hogy megölel.

-Őfelsége pedig, lássuk csak-gondolkodott, Natashára célozva-Szerintem elkezdek építeni neki egy szobát.

● ● ● ●

-És-kérdeztem a férfitól-Miért jöttél haza?

Cuccaink lepakoltuk a vendégszobába, most pedig a konyhában társalogtunk.Mellettem Nat és Matthew, előttem Clint és Laura helyezkedett el.Nathaniel,Lila és Cooper eltűntek, ha jól tudom a szobáikban voltak.

Clint sokkal boldogabbnak tűnt, mint valaha.Itthon volt, a családjával, és végre azt csinált amit akart.Így, jobban belegondolva a kérdésem értelmetlennek tűnik.

-Hiányoztak-csak ennyit mondott, és elmosolyodott.Egyetértettem vele.-Na és-folytatta-milyen otthon?

-Nehéz-legyintettem-Peppernek hetek óta csak hangját hallottam, Tony sír-szünetet tartottam, hogy felemésszék-sokat, Natasha ma mosolygott először-a lány meglökött, jelezve hogy ezt a témát hagyjam, de folytattam-Nem, tudniuk kell.Szomorú vagy, de ti felvidítottátok őt.Nem fog hazajönni velem, még ha akarja sem.Legalább egy pár hétig itt kell lenned és élned.

-És te miért nem maradsz vele, támogatni?-kérdezte Matthew, felém fordulva.

-Nem hiszem hogy Steve sokáig bírná-nevettem aprót, majd felnyújtottam kezem, amelyiken a jegygyűrű volt-Clint meg gondolom nem tűri sokáig, ha a fél csapat ideköltözik.

-Valahogy úgy-adott igazat a férfi.

-Ja hogy te meg Chris...-Matthew elhalkult.

-Igen, épp holnap terveztük bejelenti a sajtótájékoztatón.Már épp elég idő telt el ahhoz, hogy megtudják az emberek.Te hogy vagy, Matthew?Mióta megadtad a számod, nem beszéltünk.

-Jól,jól-komornak tűnt, mintha legszívesebben itt sem lenne-Végeztem az egyetemmel, dolgozom, végülis megva...

Nem fejezte be mondatát, mivel telefonom megállás nélkül pittyegni kezdett.

-Tony az, beszélni akar-gyorsan rányomtam a facetimera, és vártam bátyám arcára.

-Sebészkém, gyere gyorsan haza.Valami...valaki becsapódott ide és...ez lehetetlen.Csak...csak gyere haza.Most.

-Tons, mi az is...-a bátyám nem hallotta mondatom, azonnal lecsapta.-Na és-fordultam Matthewék felé-Ki szeretne visszajönni velem?