A Pál utcai fiúk preferences

Hogyan és hol találkoztok először

Megjegyzés: (t/n): teljes neved
(k/n): keresztneved
(l/b/n): legjobb barátod neve
Azt hiszem egyelőre ennyi, majd ha még lesz, azt is leírom.
---------------------------------------------------------

Nemecsek: Az iskolában futottatok össze először. Éppen a következő órádra igyekeztél a könyveiddel, amikor hirtelen valaki neked rohant és mindketten hanyatt vágódtatok a könyveid pedig a földre estek, az egyik rá a lábadra. Miután felálltál, jobban megnézted magadnak a támadódat. Egy körülbelül veled egyidős, szőke fiú, búzavirágkék szemekkel és szeplős arccal. Nagyon szimpatikus volt, mindent összevetve.
- Ne haragudj! Nem esett bajod? - kérdezte, miközben összeszedte és a kezedbe nyomta a könyveidet.
- Nem, semmi baj, jól vagyok. Na és te?
- Én is. Bocsánat, csak nagyon siettem. Egyébként Nemecsek Ernő vagyok - mutatkozott be a szöszi.
- Én (t/n) vagyok.
- Hát, szia (k/n), most mennem kell - azzal elsietett.
- Szia, Ernő - mormoltad magad elé egy mosollyal, majd te is folytattad utadat a terem felé.

Boka: Stílusosan a Pál utcában találkoztatok először. Ahogy a kiskapu elé értél, amikor valami eltalálta a fejedet. Nagyban szitkozódtál, mikor egy magas, barna hajú, felnőttes kinézetű lépett ki a palánk kiskapuján.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva, mert észrevette, hogy a fejedet fogod.
- Igen, de ki támadott meg azzal a nyamvadt labdával? - mutattál a szóban forgó tárgyra.
- Valószínűleg én, mivel bent métázunk a barátaimmal és én dobtam. Ne haragudj!
- Semmi... Jézusom, mi ez? - szakított félbe téged egy elképesztően éles és kellemetlen füttyszó, majd egy kiáltás:
- Mi tart eddig, papuskám?
- Mindjárt megyek - kiáltotta vissza a magas fiú.
- Boka János vagyok, még egyszer bocsánat a labda miatt. Ha gondolod, jöhetsz te is.
- (T/n) vagyok és szívesen beszállok.
- Akkor gyere - húzott a kapu felé.
Nem is olyan nagy kár, hogy eltalált az a labda - gondoltad.

Barabás: A társasház, amiben laktatok, az otthonod volt, mióta az eszedet tudod. Szintén azóta ismerted a szomszéd nénit, aki mindig játszott veled, vagy sütött valami finomat. Azonban amikor 17 éves voltál, a néni meghalt. A családja árulni kezdte a lakást, de csak egy év elteltével akadt vevő. Nem igazán találkoztatok a szomszédokkal, mert igaz, hogy volt egy veled egyidős fiuk, de ő másik iskolába járt. Eltelt így fél év. Ám egy nap épp nagy elánnal (jó, talán mégsem olyan naggyal) tanultad a földrajzot, amikor megszólalt valami nagyon hangos heavy metal zene. Gondoltad, hogy ez biztos a szomszéd fiú. Egy darabig tűrted, aztán egyszer nagyon eleged lett, mert negyed órája olvastad ugyanazt az oldalt és nem tudtál tovább haladni, tanulni meg pláne nem. Ezért úgy döntöttél, átmész és szólsz a zene miatt. Bekopogtál az ajtón és megjelent a szomszéd srác: magas, szőke göndör hajjal és sötétkék szemekkel. De amire a legjobban felfigyeltél, az az volt, hogy csak melegítőnadrág volt rajta, nuku póló. Oké... gondoltad. Mondjuk egész jól néz ki...

- Igen? - szólalt meg féloldalasan mosolyogva, mert észrevette, hogy végigmérted.

- Öhm... Szia, (t/n) vagyok a szomszédból és csak azt szeretném kérni, hogy ha lehet, egy kicsit halkítsd le a zenét, mert nem tudok tanulni - mondtad kicsit elpirulva. Még mindig nem tudtad hova tenni hiányos öltözetét.

- Szia, Barabás Zsombor vagyok, és nem - vigyorodott el szélesebben.

- Mi az, hogy nem? Feljelenhetlek csendháborításért!

-Nyugi, csak vicceltem, lehalkítom - tette fel a két kezét megadólag.

- Köszi.

- Szívesen. Ha gondolod, holnap segíthetek a tanulásban.

- Nekem jó. Még egyszer köszi.

- Nincs mit, szomszédlány. Holnap találkozunk.

- Szia - köszöntél el, majd visszamentél újra nekiveselkedni a földrajznak.

Áts Feri: Kiskorod óta szerettél fára mászni. Ha eszedbe jutott, fogtál egy jó könyvet, kimentél a közeli parkba, felmásztál a kedvenc fádra, majd olvasni kezdtél. Ma is ezt tetted és talán fél órája olvastál, amikor hallottad, hogy zörögnek a levelek. Becsuktad a könyved és figyeltél. Pár másodperc múlva egy fiút pillantottál meg. Te is meglepődtél, de ő talán jobban, mert hanyatt esett a fáról a földre. Hál' Istennek, nem voltatok olyan magasan. Gyorsan lemásztál, hogy megnézd, nem esett - e baja.

- Jól vagy? - kérdezted aggódva.

- Igen, csak a könyököm vérzik egy kicsit - válaszolta.

- Jézusom, tudok segíteni? Van nálam zsebkendő. Kéred? - hadartad, mivel nagyon sajnáltad szegény teremtést.

- Hát, ha adsz, megköszönöm - mosolygott rád. Miután odaadtad neki a zsebkendőt, jobban szemügyre vetted, kivel is akadt dolgod. Egész helyes fiú volt, nálad talán egy évvel idősebb. Sötétbarna haja hullámos tincsekben lógott a homlokára, zöld szeme a helyzet ellenére is vidáman csillogott.
- Köszi. Egyébként Áts Feri vagyok - mutatkozott be.

- Én (t/n). Örülök, hogy találkoztunk, csak kár, hogy így.

- Igen, én is örülök.

- Ugye, innentől boldogulsz. Nem akarok érzéketlen lenni, de rájöttem, mennyire elszaladt az idő.

- Igen, ne aggódj, boldogulok.

- Oké, remélem még találkozunk. Szia!

- Szia!