A Pál utcai fiúk preferences

Első randi (1. rész)

Boka: Az első találkozásotok óta többször is métáztál a barátaival. Közben nagyon megtetszett neked a fiú, de nem merted és nem is akartad randira híni. Tegye meg ő az első lépést. Aztán télbe fordult az idő és az egyik december szombat délelőttön éppen a szobádban nézted a kedvenc sorozatod, amikor csöngettek. Mivel a szüleid elmentek bevásárolni, egyedül voltál otthon. El sem tudtad képzelni, ki lehet az. Legnagyobb döbbenetedre Boka állt az ajtótok előtt.

- Szia! -köszönt.

- Szia! Hogyhogy jöttél? 

- Gondoltam, nézmeghetnénk, azaz megnézhetnénk néhány adventi vásárt. De csak ha szeretnéd - látszott, hogy nagyon zavarban van, ami igazán meglepő, mert általában magabiztos.

- Azt akarod kérdezni, elmennék - e veled randizni? - erre Boka teljesen elpirult és csak bólintani tudott.

- Nagyon szívesen mennék veled adventi vásárokra. Gyere be, amíg összekészülök - mondtad és beléptél a lakásotokba. János leült a kanapéra, amíg te felvetted a kabátodat, a cipődet, a sálat és a sapkát, valamint írtál egy cetlit a szüleidnek, hogy ha netán előbb hazaérnének, mint ti, ne essenek kétségbe. Amikor mindezzel kész voltál, elindultatok. A környék összes adventi vásárát végigjártatok és a hideg ellenére nagyon jól éreztétek magatokat. Aztán rájöttetek, hogy már három órája bolyongtok és ideje hazamenni. Mikor megérkeztetek a házatokhoz, megköszönted neki a randit, majd elköszöntetek. Jó napot könyvelhettél el magadnak.

Nemecsek: Ernővel az iskolai találkozásotok óta többször is összefutottatok a folyosón, sőt az iskolai rendezvényeken is beszélgettetek. Igazán jó barátok lettetek. Mesélt neked a többi barátjáról, a Pál utcaiakról és a Grundról, a telekről, ahol játszani szoktak. Lelkére kötötted, hogy egyszer meg kell mutatnia a Grundot és a barátaival is szívesen találkoznál. 

Azonban amikorra megbeszéltétek a látogatást, Ernő megbetegedett, sőt kórházba is került. Sokszor bementél hozzá, és ott találkoztál a barátaival először. Igazán jól összeismerkedtetek.

Mikor végre kiengedték a kórházból, a következő hétvégére beiktattátok a látogatást a Grundra. Amikor beléptetek a kiskapun, egy farakásokkal tarkított telek tárult a szemed elé. 

- Azta! - nem igazán erre számítottál.

- Klassz, ugye? - kérdezte Nemecsek csillogó szemekkel. - Nagyjából itt nőttem fel.

Ezután mesélt neked az ellenségeikről, a Vörösingesekről (akikkel azóta már kibékültek), a velük vívott csatáról a Grundért. Elmesélte milyen jókat játszottak a barátaival, mesélt a Gittegyletről, az elnökválasztásról, és még sok minden másról. Szinte irigyelted ezért a gyerekkorért, bár a tiéd se volt rossz. Aztán megjöttek a barátai, akik nagyon jófejek voltak. Ernő is beszélgetett velük bennfentes dolgokról, így ezt kihagyván épp Kolnay és Barabás aktuális vitáját hallgattad, mikor valaki megragadta a karod és behúzott a farakások közé. Mikor szembefordultál vele, láttad, hogy Boka az.

- Láttam, hogy nézel Ernőre. Láttam a szemedben azt a tiszta és feltétlen szerelmet, amire neki szüksége van. És ne hidd, hogy ő nem ugyanezt érzi. Mióta először találkoztatok, csak rólad beszél. Féltem, hogy olyanba szeret bele, aki majd összetöri őt. De látom rajtad, hogy te nem ilyen vagy. Remélem, mihamarabb összejöttök.

Belepirultál Boka monológjába. Megköszönted, majd visszamentetek a többiekhez. Beszélgettetek még egy kicsit, aztán mindenki elindult haza. Ernő hazakísért téged és miután elköszöntetek, egyenesen a szobádba mentél átgondolni a mai napot. Úgy döntöttél, ennél jobb nem is lehetett volna.