Utállak de szeretlek

Céltalan küzdelem

Aesopék esküvője után elmentem a bázisunkhoz, ahol Freddyék leszerelték a riasztókat.
-Sziasztok!
-Szia Naib! Hogy hogy ilyen korán eljöttél? Elvileg van pálinka.
-Tudom. Csak most nincs kedvem inni. Meg ott egy bizonyos személy is...de hadjuk!- mondtam és bementem a bázisba. Úgy éreztem nem kellett volna kibékülni ezekkel a hunterekkel, de ha a barátaim boldogak akkor nekem rendben.
-'Mostmár bármilyen hunterek bejöhetnek ide...remek...'-gondoltam és bementem a szobámba. Körül nézem és a szemem egy kis könyvön akadt. Még soha nem láttam ezt a könyvet szóval odamentem és felkaptam. Egy oldal meg volt jelölve. Egy kicsit furcsa volt, de elkeztem elolvasni.

*Kedves naplóm...

Ma láttam egy cuki fiút, mikor a gardenert üldöztem. Valamiért nagyon védte azt a lányt és féltékeny lettem. De éreztem, hogy nincs semmi köztük. Mondjuk ez nem is lényeg. Kergedtem tovább és egyszer csak eltünt elöttem. Végül csak a fiú volt elöttem. Leütöttem és felkaroltam. Az kiáltozta engedjem el erre én letettem. Bemutatkoztam neki, hogy a nevem Jack...ő is elmondta a nevét és aztán elszaladt. Naib...kedvesem... Mindig keresni foglak és szeretetem jeléül egy rózsát fogok adni.

Eldobtam a könyvet...egyszerűen nem hittem el, hogy Jack naplóját olvastam eddig.
-Ennyire megilyeszt a szeretetem irántad Naib?
-T-te meg hogy kerülsz ide?
-Már egy jó ideje itt ülök.
-A láthatatlan szencségit! Utállak! Menj innen! Ezek a szavak csak szavak! Semmit se jelentenek nekem.
-Akkor ez azt jelenti, hovy csak mozdulatokkal fejezhetem ki érzelmeim?- kérdezte közben felült a kanapérol.-Mert akkor az arcodhoz érhetek és megcsókolhatlak.
-Nem erre gondoltam...- mondtam zavartan, és az ajtó felé vettem az irányt. Már nyitottam volna az ajtót... de zárva volt.
-Jack...te zártad be az ajtót?
-Igen.
-Akkor az ablakon megyek!
-Csak a testemen keresztül.
-Szívesen lekésellek!
-Tudom, hogy úgy se szúrnád belém.
-Ch...Csak hadj békén.-mondtam és az ágyamhoz mentem. Nem akartam aludni csak egy kicsit pihenni. Lefeküdtem. Jack persze követett és mellém feküdt.
-Jack...
-Igen?
-Szeretnék pihenni...Kimennél?
-Én is szeretnék pihenni, csak melletted.-egy kicsit elvörösödtem. Felé fodultam és az arcával szembe találtam magamat.
-Ha már mellettem akarsz pihenni menj messzebb!
-Tudom, hogy nem zavar.
-De zavar! Szerinted mért mondtam?- kérdeztem és közben visszafordultam.
Csak annyit éreztem, hogy átölel. Nem tudtam mozogni. Pánikba estem és közben vörös voltam. Már annyira fádadt voltam, hogy inkább nem küzködtem és lehunytam a szemem.
Másnap reggel Jack karjai közt keltem. Még mindig nem tudtam sehova se menni, szóval csak vártam, hogy felkeljen. Mikor már elegem lett lábon rúgram és rögtön felébredt.
-Jó reggelt...lekzölelebb ne rúgj meg kérlek.
-Reggelt! És nem lesz még ilyen! Csak engedj el és kész.
-Rendben, rendben. Enyébként ma mit csinálunk?
-Csinálunk? Én elmegyek a bárhoz, te meg mész a saját dolgodra! Nincs semmi közünk egymáshoz!- mondtam és Jack elengedett.
-Most aludtunk együtt.
-De kényszerből! Én nem akartam...
-Hm...Ha így akarod...De egyszer úgy is az enyém leszel, majd meglátod.- mondta és felkelt az ágyról. Az ajtóhoz ment és kinyitotta.
-További szép napot! Majd úgy is összetalálkozunk.
-Az álmodba!
-Az én álmomba már-
-Oké, hadjuk! Perverz vagy, tudom! De a jövőnket nem kell elképzelni, mert ez mind hazugság. Szóval nem igaz, és soha nem is lesz!
-Ami az én álmom vagy jövőm az mindig megvalósul akár akarod akár nem. Szóval csak nézd ahogy magába a jövőnkbe csöppensz majd.-mondta és kiment. Egy kicsit gondolkoztam rajta, de hülyeségnek tartottam. Feltápászkodtam az ágyamról és gyorsan elmentem letusolni. Mikor megvoltam kimentem, hogy megreggelizzek és nem akartam hinni a szememnek. Az egész hunter csapat ott ült és beszélgetett a töbiekkel. Közöttük volt Jack is. Én csak gyorsan kimentem az ajtón és elmentem jó messzire.
-Naib! Hova sietsz ennyire? Talán szellemet láttál?
-Tracy?
-Yup! De most komolyan! Hova mész?
-Csak messze Jacktöl...
-Oh...és miért? Talán tetszik neked?
-N-nem! Egyszerűen undorító és szemét! Meg még perverz is! Ki szeretne egy ilyen idiótát?
-Mondjuk te! Pont hozzád illik. Egyébként fenn áll az esélye annak, hogy...
-Hogy?
-Tsun-dere vagy! De nem biztos...
-Az meg mi a-
-Naib és Tracy! Sziasztok!
-Ó! Szia Jack! Ha nem baj most nekem mennem kell, mert a robotom tönkre ment.
-Ha most elmész innen Tracy nem tudom mit csinálok!
-Már elment.
-Fenébe...
-Miért, zavar? Csak ketten vagyunk. Ez tökéletes.
-Csak neked! Én mentem!
-Nem.-mondta és megfogta a vállam. Én pont háttal voltam.
-Jack...csak egyedül szeretnék lenni egy kicsit.
-Egyedül is lehetsz, ha végeztem.
-És pontosan mivel?
-Veled.- mondta és átkarolt. Csak annyit éreztem, hogy a nyakamat nyalogatja. Nem tudtam mit csináljak. Valamiért élveztem... Aztán végül befejezte és elengedett. Vegül elment én meg összeestem. Nem tudtam mit mondjak... Egyszerűen csak jó volt, pedig utálom Jacket...vagy mégsem?
Ezen gondolkoztam mikor visszaindultam a bázishoz.
Egy kicsivel késöbb már a bárnál voltam és épp egy erős koktélt kortyolgattam.
-Naib! Mostanába eléggé letörtél! Mi a bánatod?
-Semmi, Demi! Csak egy kicsit furcsának érzek valamit.
-Ja tényleg! Majdnem el is felejtettem, hogy a láthatatlan pali küldött neked egy levlet. Nesze!
-Kössz...? De most a legszivesebben szétcincálnám.
-Oh...Értem már mi a helyzet! A láthatatlan és te-
-NE.MERD.BEFEJEZNI.-mondtam Deminek aki nagyon megijedt.
-Oké...csak vedd el a levelet és kész. A többi nem az én dolgom.
-Ha nagyon akarod...-mondtam és elvettem a levelet. Felálltam a székröl és elindultam a szobámhoz, mikor Aesop hozzám futott.
-KÉRLEK MONDJ IGENT!
-Oké....?
-Miccop! Akkor?
-Naib elválaja! Ugye?
-Asszem igen...De pontosan mit is vállalok?
-Egy ruhát tervezek és kéne valaki aki felpróbálja. Először Miccopot kértem, de ha te igent mondtál akkor igen!- mondta és elhurcolt.
Egy kicsit késöbb Emma végzett a ruhával szóval már csak fel kellett próbálnom.
-Ez egy....szoknya?
-Nem! Ez egyberuha! És ha nem zavar pont neked terveztem, mert egy bizonyos kérte, hogy csináljam meg.
-Jack...- mondtam és ránéztem a ruhára. Ez egy ujjatlan és egy vörös szoknya keveréke volt. Valami szörnyű...
-Ezt mért kérte?
-Nem tudom. Vagy mégis?
-Emma...Mit mondott pontosan neked Jack?
-Hát...azt mondta, hogy egy levélbe megírta neked, hogy pontosan hol találkozzatok.
-A levél...Emma nem baj ha felolvasom?
-Nekem mindegy. De ha akarod.- mondta közben felnyitottam a levelet.
-Akkor olvasom...

Kedves Naib!

Remélem elolvasod ezt a levelet. Csak mondani szeretném, hogy Emmátol kérd el a ruhát amit neked készítetettem. Aztán gyere a tóhoz. Remélem el jössz! És feltétlenül hord a ruhát, mert Emma biztos sokat dolgozhatott vele. (19:00)

-Ó~! Szóval ezért kellett a ruha!
-Emma...ne gondolj semmi roszra...
-Oké...
-Kérhetek egy szívességet?
-Persze!
-Kérlek ne tudja meg senki ezt. Ha nem baj az ablakon megyek ki.
-Oké! A számon lakat. DE először vedd is fel a ruhát.
-Nem.
-De.
-Nem.
-De.
-Nem.
-De.
-Nem.
-DE! Sokat dolgoztam ezzel a ruhával!
-....Oké....Akkor most átveszem.- mondtam és bementem Emma fürdőszobájába. Egy kis idő után fel is vettem és egyszerűen szörnyen kényelmetlen volt.
-Kész...
-Jej! Tök jól mutadsz!
-Biztos...
-Na akkor menj! Jack biztos várhat!
-Ilyenkor mennyire gyűlöllek...- mondtam és kimásztam az ablakon. Elindultam a parthoz ahol Jack már várt.

ÙwÚ
Első résznek vége.
Remélem tetszett és követni fogod a többi részt is.
ÙwÚ