Fix You - Bucky Barnes (HUN)

3 fejezet

- Amit meg kell állapítanom Bucky, az az, hogy tényleg PTSD-vel van e dolgunk, mielőtt elkezdjük a kezelést. - Mira nem habozott megkezdeni az első ülést, amint Bucky szóba állt vele. Mióta elkezdett beszélni a férfi közelebb lépett hozzá, egészen a vele szemben álló székig ami neki volt kikészítve, de nem ült le. Odakint a katonák még mindig hitetlenkedve figyelték a kibontakozó jelenetet. A páciens, akit alig másfél órával ezelőtt azon kaptak, hogy az ápolója életére tör, most nyugodtan viselkedett. - A régi és új aktáid arra engednek következtetni, hogy PTSD - re utaló tüneteid vannak. 

- PTSD? - Persze, nem tudhatott róla. A poszttraumatikus stersszt mint PTSD a nyolcvanas években kezdték el másképp nevezni. 

- Poszttraumatikus stressz. Te lehet, hogy máshogy ismered. A második világháborúban leggyakrabban háborús sokknak, harctéri idegsokknak nevezték. 

- Azt nem lehet kezelni, igaz? Be fognak gyógyszerezni? 

Bucky hallhatott a harmincas, negyvenes évek beli kezelési módszerekről, amik csak kis százalékban voltak sikeresek. Azóta azonban új kezelési módszerek jöttek létre. 

- Nem. Csak ha feltétlenül szükséges, viszont a tapasztalataink alapján a kezelés akkor hatékonyabb ha nem vezetjük be a gyógyszerek használatát. - Most, hogy közelebb álttak egymáshoz Mira jobban szemügyre tudta venni a férfit. Ruhái koszosak, gyűröttek voltak, haja mosatlan. Szemei alatt karikák ültek, tartása megtörten nehezedett a szék támlájára. - Kérdezni fogok pár dolgot  rendben? 

- Rendben. 

- A poszttraumatikus stressz tünetei három kategóriára oszthatóak. Ha ezen kategóriák mindegyikéből produkálsz egy vagy két tünetet akkor lehet PTSD-d. Az első kategória a trauma újraélése. Ezek lehetnek rémálmok, visszaemlékezések vagy egyszerűen csak gondolatok a traumáról. Leggyakrabban akkor jelentkezhetnek ezek a tünetek mikor alszol, relaxálsz esetleg unatkozol. Szóval amikor nem foglalkozol mással. Természetesen ezeken az alkalmakon kívül is érezheted azt, hogy eszedbe jut a trauma. Ez teljesen normális. El tudnád nekem mondani, hogy te észleltél e ilyen tüneteket? 

Lassan, mintha félne, hogy ezzel kiszolgáltatott pozícióba helyezi magát, Bucky leült. 

- Igen. - Ahogy felmerültek a tünetei nehezére esett beszélni róluk. Félt a hirtelenül, tolakodóan feltörő emlékektől ha kinyitja a száját, de le kellett győznie ezt az érzést. 

- Ki tudnád ezt fejteni? Mik ezek a tünetek pontosan? 

- Rémálmok. Nem tudok miattuk aludni, mert ha már csak becsukom a szemem őket látom. 

- Azokat akiket meg kellet ölnöd? - Mira vigyázott, úgy fejezte ki magát, hogy Bucky számára egyértelmű legyen, az orvosa tudja, nem önszántából hajtotta végre a gyilkosságokat, valaki utasította rá őket. 

- Igen. De napközben is... néha azt hiszem ott vagyok a Hydránál, ilyenkor támadok meg másokat. És ha csak gondolok rájuk... rohamaim vannak. Nem kapok levegőt. 

- Pánikrohamokra gondolsz? 

- Igen. - Ha teljesen őszinte lett volna, Bucky abban a pillanatban is egy pánikroham szélén állt. Hiába a tréning amit erre kapott a Hydrától, nehezére esett kontrollálnia a légzését. 

- Észrevetted e, hogy érzékenyebben reagálsz a körülötted történő dolgokra. Egyszerűbben megijedsz ha valaki hirtelen szólít meg, esetleg fel is dühödsz ezen? Úgy is érezheted, hogy nem vagy biztonságban, miközben tudod, hogy igen. 

- Itt nem érzem magam biztonságban. 

- Lehet ez az oka annak, hogy agresszívan reagálsz az ápolók közeledésére? 

- Igen. 

- Mennyire esik nehezedre elaludni? Átaludni az éjszakát? 

- Már nem szoktam megpróbálni. - Ez választ adott a szemei alatti karikákra. Vajon hány napja volt, hogy rendesen tudott pihenni? 

- Értem. Szoktad kerülni az ezeket a reakciókat kiváltó gondolatokat, helyszíneket, embereket? 

- Próbálom, de a gondolatok mindig ott vannak a fejemben. 

- Steve mesélte, hogy Romániában talált rád. Hány évig éltél ott? 

- Kettő. 

Ezek szerint az akták a legkisebb részletig helyesek voltak. Mira csak remélte, a legkegyesebb módszerekkel tudták meg Buckytól ezeket az információkat vagy meg sem kérdezték és más volt a forrás, tekintve mennyire nehezen nyílt meg neki az első pár napban. 

- Ott mit tettél, hogy elkerüld a helyzeteket amik esetleg pánikrohamokhoz vezethetnek? 

- Azért mentem oda, mert ott olyan kevés emlék van és elég ismeretlen. De... azokon a napokon, évfordulókon... minden visszajött, ha akartam ha nem. 

Mira megértően bólintott. A helyzet kezdett kirajzolódni előtte. Bucky nem egyszerűen egy traumától szenvedett, hanem sok évtizednyitől, emiatt valószínűbb volt, hogy komplex PTSD-ben szenvedett. Ugyan a kezelési módszerek ebben az esetben nem sokat változtak, de a helyzetet ez csak nehezítette. Megtalálni a legerősebb traumát összetett feladat lesz Bucky számára, főleg ha aktívan igyekszik kizárni az emlékeket. 

Fejben végigfutott mindenen amit a páciense mondott neki, ez csak megerősítette az akták által eddig felállított diagnózisát. 

- Köszönöm, hogy beszélgethettem veled Bucky. Vannak kérdéseid? 

Óvatosan, mint aki fél felszólalni, Bucky megformázta a szavait. 

- Van gyógymód számomra?

Ez nem is volt kérdés. 

- Természetesen.