Fix You - Bucky Barnes (HUN)

4. fejezet

Másnap Mirának már nem arra kellett felmennie, hogy Bucky megtámadott valakit. Reggel megérkezett, elég ideje volt benézni az irodájába, aztán felmenni a negyedik emeletre az elkülönítőhöz. Páciense az ágyán várt rá, megígérte neki, hogy mára átnézik az eredményeit és megkezdik a kezelését ha tudják. Egy strukturált, jól bevált terápiát választott, ami segít majd a trauma feldolgozásában és értelmezésében. Ezt kívánta bemuatni Buckynak az első ülésen, mint ahogy minden betegénél tette volna. Fontosnak tartotta az egyenlőséget, nem akarta azt éreztetni a férfival, mennyivel nehezebb eset mint a többiek akikkel foglalkozott. Leolvasta a kártyáját, belépett a légzsilipbe. Az éjjeliszekrényen egy tálcányi reggelit vett észre szinte érintetlenül. Majd meg kell kérdeznie miért nem eszik. A helyszín miatt vagy valami más?

Bucky már az üvegen keresztül is kitartóan figyelte, s amint egy légtérben voltak átült a tegnapi székére. Jobban nézett ki, de egy hosszú pihenés még mindig ráfért volna. 

- Szia Bucky. - Mira is helyet foglalt. Ez alkalommal hozott magával egy noteszt is, hogy lejegyezzen minden információt. Bucky feszülten figyelte, miközben felírta az aznapi dátumot és a foglalkozás számát. - Hogy aludtál? 

- Rosszul. Keveset. 

- Emlékszel arra amiről tegnap beszéltünk? 

Bucky bólintott. 

- Abból amit elmondtál nekem meg tudom erősíteni, amit az aktád mond, miszerint poszttraumatikus stresszben szenvedsz. Ma szeretném veled ismertetni a kezelési tervet amit kiválasztottam és összeállítottam neked. Ha bármi kérdésed lenne nyugodtan szólj közbe. 

- Jó. 

- Tegnap megállapítottuk, milyen tüneteid vannak a PTSD-vel kapcsolatban. Fontos tudnod, hogy ezeken mindenki keresztülmegy egy traumatikus esemény után, de a legtöbb ember egyedül túl is jut rajtuk. Ez nem az jelenti, veled valami baj van. Csak a természetes, önálló felépülésednek gátat szab a poszttraumatikus stressz, ezért lettél diagnosztizálva vele. A terápiának az lesz a lényege, hogy megállapítsuk téged mi gátol a gyógyulásban. 

- A trauma alatt átélt jelenségekhez a tested párosított egyfajta reakciót, így ha hirtelen ugyanabba vagy hasonló szituációba kerülsz akaratlanul is azt fogod hinni, hogy veszélyben vagy. Ebben az esetben érezhetsz hirtelen rosszullétet, ájulást, mivel az összes vér a gyomrodból és fejedből hirtelen a végtagjaidba száll, hogy menekülni vagy harcolni tudj. Idővel, ha elégszer találkozol ezekkel a jelenségekkel, amik lehetnek helyszínek, illatok, hangok, a tested megtanulja; nincs veszély. De a kerülésükkel viszont csak megerősíted magadban a félelmet. 

- De miért velem történt mindez? - Szakította félbe Bucky, tekintete tele volt kétségbeesett őszinteséggel. - Tettem valamit, amiért megérdemeltem? 

Betegei gyakran tették fel ezt a kérdést, így Mira számított rá. 

- Erre mondjuk azt, hogy megváltoztatod a hitedet a trauma hatására. Most talán azt hiszed, azért történt veled mindez mert megérdemelted, holott ez nem így van. Ezért a célunk az, hogy realisztikusan fel tudd dolgozni a traumát és átéld az érzéseidet vele kapcsolatban, így egy pontosabb képet kapva az eseményekről. Holott az érzéseidhez társulhatnak olyanok is, amiket te magad kapcsoltál a traumához. Ha olyan gondolataid vannak mint; Mekkora kudarc vagyok amiért nem tudok túljutni ezen és közben dühös vagy magadra, esetleg szégyenkezel, akkor ezek az érzések nem kapcsolódnak konkrétan az eseményhez. Utólagosak. Vannak kérdéseid?

Lassan, kissé bizonytalanul Bucky a fejét rázta. Mira nem eröltette. 

- Most szeretném ha te mesélnél nekem egy kicsit. Válaszd ki a legtraumatikusabb emlékedet és röviden, nagyjából öt percben, mondd el nekem. 

Látszott, ahogy Bucky agyán ezer gondolat cikázik át. 

- A legtraumatikusabbat? 

- Melyik emlékről álmodsz a legtöbbet? 

Egyáltalán nem akart erről beszélni, még ha csak röviden sem, Buckyban valahol mélyen mégis csak ott volt a késztetés, hogy ez egy parancs és végre kell hajtania. Mint egy jelentés, de sokkal személyesebb. 

- Amikor először töröltek. - Kezdte. - Nem tudtam semmit sem tenni ellene, mert le voltam szedálva. Legalábbis azt hiszem, egy kicsit homályos az emlék... De a sokk, a fájdalom megmaradt. A folyamatot egy speciális székben csinálták végig. Ha láttad az aktámat biztos voltak benne képek mellékelve. Utána viszont... Utána meg kellet ölnöm valakit. Egy nőt talán? Hogy ellenőrizhessék mennyire engedelmeskedem. És miközben felemeltem a pisztolyt egyszerre voltam önmagam, de ugyanakkor nem is. Meg kellett volna tudnom akadályozni... 

Mikor látta, hogy Bucky légzése egyre gyorsul és szabálytalanná válik Mira megállította páciensét. 

- Ennyi elég lesz. Ezzel az emlékkel fogunk dolgozni, viszont ez nem azt jelenti, hogy a többire nem lesz időnk. Nagy valószínűséggel ennek az egy emléknek a feldolgozása befolyásolni fogja a többit is. A következő feladatunk azoknak a pontoknak a megtalálása ahol elakadtál a trauma feldolgozásában, ehhez hoztam neked egy feladatlapot. - Mira egy gyakorlatilag teljesen üres lapot vett elő, mi be volt vonalazva, rengeteg hellyel az íráshoz. - Jegyezd le mik azok a gondolatok amik a trauma után jelentkeztek nálad és negatív hatást váltanak ki belőled, például szégyent. Olyasmikre gondolok mint amit most mondtál; Meg kellett volna tudnom akadályozni. 

Bucky szemügyre vette a feladatlapot. Mintha az éjjeliszekrényének fiókjában talált volna tollakat még az ülés előtt.

- Tudom ez nehéz feladat lesz számodra, de már most büszke lehetsz magadra, hogy a gyógyulás útjára léptél. - A pozitív megerősítés fontos annyi negatív kondícionálás után, amin a páciense végigment, jutott erre az elhatározásra Mira még a tegnapi beszélgetésük után. Amúgy sem hitte, hogy a férfi túl sok kellemes, neki szánt szavakat hallott eddigi éveiben. - Viszont emlékeztetnem kell téged arra, ne kerüld a negatív gondolatokat, ezért írjuk le őket. Emiatt is fontos, hogy mindig megcsináld a feladataidat amiket kiosztok neked. Továbbá; az itt megtanult technikákat ne csak az ülések alatt alkalmazd, hanem a mindennapjaidban is, különben nem segítenek. 

- Oké. 

- Még egy utolsó feladatom lenne a számodra. Írnod kéne legalább egy oldal terjedelemben egy fogalmazást az eseményről amiről meséltél nekem most. Azt szeretném ha erre a két kérdésre mindenképpen válaszolnál benne; Mit gondolsz, miért történt ez veled? És; Hogyan változtatta meg ez az esemény a nézeteidet önmagaddal, az emberekkel esetleg a világgal kapcsolatban? Nem kell részletekbe menni magával a történésekkel kapcsolatban, számunkra az érzéseid fontosabbak lesznek. Hozd el ezt a fogalmazást a következő ülésünkre, ezzel fogunk dolgozni. Vannak kérdéseid? 

- Azt hiszem minden tiszta. 

- Hogy érezted magad a mai ülésen? 

Mély levegőt véve Bucky hátradőlt a széken. Fáradtabbnak nézett ki mint egy órával ezelőtt. 

- Nehéz volt... de szeretném folytatni. 

- Helyes. Büszke vagyok rád Bucky, Steve is az lenne. Pár nap múlva folytatjuk.