Haver, ne olvasd a naplómat!

XVI. Rohadj meg, Dávid (09.20.)

09. 20.
By D.D.

Mivel holnap reggel nyolckor töri dogát írok, ezért most rövid leszek, nézzétek el nekem (valamikor aludnom is kéne? ;_;). Bár azt hiszem, hogy amúgy sem tudnék most egy túl hosszú bejegyzést írni, mert érzelmileg kicsit overwhelmed vagyok (igen, megint :"D).
A mai nap minden téren egy hatalmas hullámvasút volt: a tinis hisztizéstől kezdve az idegrohamig mindenen átmentem, és ezt még tetézte természetesen a szüleim szokásos drámája is, és az, hogy aludtam kb. öt órát.

De a lényege talán az egész napnak, hogy gyűlölöm Dávidot. Igen, a hoteligazgató purdéját, akit eddig is marhára gyűlöltem, de most még inkább kihúzta a gyufát. Tudjátok, alapjáraton nem vagyok az a fajta a srác, aki könnyen kifakad és kiveri a balhét (ahogy Aurél mondaná, inkább „passzív agresszíven" kezelem, ha valaki felidegesít), de ma nagyon-nagyon felhúzott az a rohadék.
Mint kiderült, a pénteki fellépésem után még történt egy s más, pedig azt hittem, hogy ezt a sztorit már nem lehet hova fokozni. De tévedtem: mint megtudtam, a drámai távozásom után a művházból, Aurél és Dávid szépen összeverekedtek. Az idióta, hülye, nem normális barátomnak ugyanis nem tetszett, hogy ez a fasz kiposztolta a YouTube-ra (meg ki tudja még hova) az elvágódásomról készült videót, és emiatt csak úgy szimplán nekiesett utált osztálytársunknak!
Csakhogy jobban felvázoljam nektek a jelenetet és éreztessem a helyzet súlyosságát: Aurél körülbelül 173 centi, filigrán testalkatú srác, aki maximum a három kilós medicinlabdát emelte meg egész eddigi életében, mint legnagyobb súlyt. Dávid vele szemben körülbelül 190 centi, széles vállú izomállat, aki hétvégenként a nagybátyja konditermében gyúr a maffiacsalád többi tagjával egyetemben. Igazából még nekem sem lenne túl sok esélyem ellene, hiába vagyok magasabb és valamivel testesebb Aurélnál, nemhogy neki! Ez a hülye, nyomi, bátor idióta mégis nekiment és bemosott neki egyet, csak azért, hogy megvédje a becsületem, hogy kiálljon mellettem.... Csak azért, hogy aztán Dávid szarrá rugdossa őt a földön és szétrúgja a veséjét és úgy helyben hagyja őt, hogy aztán elsírja magát a fájdalomtól! T.T :@

Tudom, igazából baromira nem jogos, hogy ennyire ki vagyok akadva Dávidra, hisz végső soron Aurél provokálta ki ezt az egészet. Tudom. Simán mondhatja bárki, hogy ő kezdte és ő hozta magára a bajt, hogy rohadtul megérdemelte. De akkor is kurva mérges vagyok még mindig, hogy Dávid ezt képes volt megtenni. Hogy képes volt kihasználni a testi fölényét!
Forr a vérem, ha csak eszembe jut megint Aurél sérülése és elképzelem, hogy mit érezhetett, amikor ez a faszkalap a földön fekve rugdosta őt. Hogy mennyire tehetetlen lehetett, hogy mennyire kétségbe volt esve, és senki nem segített neki és senki nem volt ott, akire számíthat. Igazából valamilyen szinten magamat is utálom, mert ha nem rohanok el a művházból szánalmas módon, akkor ez az egész valószínűleg meg sem történik. Vagy ha megtörténik, akkor együtt mentünk volna neki ennek a fasznak, és nem hagytam volna soha, hogy így bántsa Aurélt!
Az egyetlen dolog, ami valamennyire vigasztal, hogy úgy tűnik, a barátomnak tényleg nincs túl nagy baja – legalábbis nagyon jól leplezi a fájdalmát. Tegnap a szeme sem rebbent, amikor megöleltem és magamhoz húztam őt, pedig biztos vagyok benne, hogy rohadtul fájhatott az egész jobb oldala. :(( Istenem, ma meg egész délután poénkodott, szívta a vérem a nagyapja mocsok szar pálinkájával, mintha mi sem történt volna. Mintha csak az számítana, hogy engem jobb kedvre derítsen... Ajj, na most sikeresen bekönnyeztettem magam, már megint. T.T :')
Tudom, hogy folyamatosan róla áradozok, de bassza meg... van még valakinek egy ennyire jó barátja?

És ha már itt tartunk, akkor igazából nem csak Aurélt kell megemlítenem, mert Ákos is kiállt mellettem/mellettünk és ez is rohadt jólesett. Nem vártam volna tőle egyáltalán, de elvileg amikor megtudta, hogy mi történt Auréllal, akkor ő is nekiment Dávidnak (és az elmondása alapján most nem csak a saját arcán, de Dávidén is egy felettébb szép monokli díszeleg). Igazából már lassan tizenkét éve spanok vagyunk Ákossal, de talán ez volt az első alkalom, hogy igazán álláspontot foglalt és nem csak ingázott folyamatosan az emberek között, éppen oda fordulva, ahol éppen kevésbé „kockázatos". Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent a részéről, hogy mostantól csak velünk akar-e majd lógni, de azt hiszem, hogy ez most mindenképp egy előrelépés volt a barátságunkban és nagyon kellemeset csalódtam benne. Aztán persze ki tudja, hogy mit hoz majd a holnap?

Abban azért biztos vagyok, hogy ezek után Dávid csak még jobban utál engem, már ha ez egyáltalán lehetséges. De én is őt. Őszintén szólva minden porcikámmal szeretném őt pofán rúgni, megütni és elküldeni őt a jó édes anyjába, ugyanakkor a higgadt, józan részem nagyon is jól tudja, hogy igazán semmit nem érnék el azzal, ha én is nekiesnék a faszparasztnak. Bevallom, hogy kissé félek is, hogy mire lenne képes, ha komolyabban összebalhéznánk. Egyáltalán megéri összebalhézni? Már csak egy évet kell kibírnunk mellette, aztán soha nem kell látnunk többé a pofáját...
De ha még egyszer bántja a barátomat, ha még egyszer fájdalmat okoz neki, akkor nem vagyok benne biztos, hogy türtőztetni tudom magam. Csak abban bízok, hogy Aurél tényleg nem csinál többé egy ekkora hülyeséget és hallgatni fog rám... ;_; Nagyon félek, hogy már ezzel is kihúzta nem kicsit a gyufát a maffia famíliánál. De inkább nem is gondolok erre...

Bevallom, hogy közben amúgy most is azt a képet nézegetem, amit Aurél küldött a belilult, csúnya mellkasáról. Nagyon fehér a bőre, a kékes seb pedig ehhez képest undorító kontrasztot képez rajta. Tuti, hogy kurvára fáj neki. Jaj, annyira felbasz még mindig ez az egész, pedig már próbáltam lenyugodni!
Most nagyon szeretném, ha ott lehetnék nála és gondoskodhatnék róla, ahogy ő gondoskodott rólam tegnap. Akármennyire is próbál erősnek és keménynek tűnni, tudom, hogy nem az...
Fú, ez egy kibaszott nyálas és kínos gondolat, de azt hiszem, hogy szeretném őt most nagyon megölelni. ;_; Shit. Ha ezt most olvasná, akkor tuti halálra cikizne és még buzulósabb szövegeket tolna nekem, mint általában. Pl. „aww, ennyire vágysz a közelségemre, fuck buddy-m? ;) már egy napot sem bírsz ki az érintésem nélkül?" vagy „gyere akkor ide és adj egy gyógypuszit a sebemre ;)" vagy valami hasonló kurva nagy szarságot... :"D
Baszd meg, mi a franc van amúgy velem? Mitől vannak ilyen gyökér gondolataim?

Azt hiszem, hogy érzelmileg kicsit (nagyon?) kikészültem és elfáradtam ezen a hétvégén. @.@ Talán az sem tett jót, hogy ma Orsi ismét lepattintott engem és ismét jött a hülye utalásaival, amikor megpróbáltam hozzá közeledni. Már lassan annyit célozgat arra, hogy egy buzi vagyok, hogy lassan magamtól is ilyen undorító gondolataim támadnak? :"D Na ebből is látszik, hogy teljesen K.O. vagyok. Ha nem lennék ennyire leszívva minden téren, akkor tuti le sem írnék ilyen kínos dolgokat. Legszívesebben most kitörölném ezt az egész bejegyzést, de igazából már ahhoz sincs erőm, hogy ezzel foglalkozzak.

Azt hiszem, hogy itt az ideje aludni. Nincs másra szükségem, csak egy jó hosszú, hatalmas nagy alvásra, ami majd helyre ránt engem érzelmileg... Remélem. Jó lenne végre összeszedni magam.