09.14.
by D. D.
Nem igazán tudom, hogy miként kezdjem. Ahogy észrevettem, itt a Wattpaden nem naplót szoktak vezetni az emberek, de az osztálytársam, Orsi azt mondta, hogy itt mindenféle fura történetek megférnek egymás mellett. Idézem: „a testvérpornótól kezdve a terhes tinikig mindent megtalálsz! Marha jó az oldal!". Igen, Orsi elég fura élőlény, de nagyon kedvelem őt. Persze nem mondtam el neki, hogy én is felregisztráltam ide, még csak azt kéne, hogy megtudja. Nem is tudom, hogy ezt kinek csinálom igazából. Azt hiszem, hogy csak kell egy oldal, ahol kiírhatom magamból az érzéseimet.
A mai napom borzalmas volt. A suliban történelem dolgozatot kellett volna írnom, de tegnap éjszaka egy szemhunyásnyit nem tudtam aludni és ezért kiírattam magam az orvossal, hogy ne kelljen bemennem.
Lényegében ez azért történt, mert az anyám és apám üvöltöztek egymással két órán keresztül, miután az anyám este tizenegykor hazaállított enyhén ittasan, elkent rúzzsal a száján.
A viszonya talán két hónapja tart, vagy talán három hónapja. Apával sokáig úgy tettünk, mintha nem vennénk észre, mintha nem tudnánk róla. Elhittük neki, hogy szakmai konferenciára és továbbképzésre megy, elhittük neki, hogy hetente meet upokra kell járnia a céggel. Én a mai napig szeretnék minden porcikámmal hinni neki, de apánál elszakadt a cérna. Nem bírta tovább.
És most így állunk. Ordítozás, veszekedés, rimánkodás minden nap. Húsz év házasság a romokban. Én pedig egyke gyerekként ennek a közepében állok, épp az érettségi előtt. Nem tudom, hogy mit csináljak.
Magányosnak érzem magam. Nem tudom, hogy kivel tudnám ezt megbeszélni. A legjobb barátomnak sem merek erről igazán beszélni, csak annyit tud, hogy a szüleim szarban vannak, de nem igazán merem őt beavatni a részletekbe. Nem vagyunk azok az érzelgős típusok, akik leállnak lelkizni egymással, habár tudom, hogy meghallgatna. Aurél mindig kiáll mellettem, még ha az esetek többségében csak szekáljuk is egymást. Lehet, hogy meg kéne próbálnom vele erről beszélni? De nem akarom, hogy gyengének tartson. Nem tudom, hogy hogyan hozzam fel neki.
A rosszkedvemet ma tetézte, hogy kiderült, a pénteki tehetségkutatóra az osztályfőnököm beszervezte az egész osztályomat amolyan támogatásképp. Hobbiként ugyanis zenélek, egész pontosan gitározok és énekelek. Igen, egyszemélyes felállásban, akármennyire gáz is. Lényegében apától „örököltem" ezt a hobbit, aki maga is zenész. Talán azért is ment gallyra anyámmal a házasságuk, mert a legfurább (és legklisésebb) páros, akit csak elképzelhettek: egy szegény, utcai gitáros, aki napról napra keresi a kenyerét és egy gazdag marketing manager egy multicég élén. Mint egy kicseszett romantikus filmben.
Én meg valahol kettejük között ingázok. Még nem tudtam eldönteni, hogy a csóró zenészpályát válasszam vagy törjek nagyobb babérokra és tanuljak valami értelmes szakmát. Aurél mindig azt mondja, hogy csináljam, amit a „szívem diktál". (Na jó, lehet kicsit érzelgős a srác.)
A lényeg, hogy én bolond jelentkeztem erre a városi tehetségkutatóra, ami tavaly epic fail lett és utolsó lettem rajta. Azóta nagyon keményen dolgoztam, hogy jobb legyek, de nagyon nem akarom, hogy ott legyen az osztályom is, ha esetleg megint elvéreznék. Főleg, hogy van pár felettébb kellemetlen alak, akit ki nem állok, és mindig cikiznek a hobbim miatt. Például ott lesz az osztály faszkalapja, Dávid, alias Milliomos Hoteligazgató Fia vagy jobban mondva Városi Maffiavezér Purdéja. Senki előtt nem titok, hogy a reptér melletti kis panziójuk valójában egy pénzmosoda. Ki nem állom azt a gyereket. Azt hiszi, hogy övé a világ és a kis csicskásai a talpnyalással ebben nagyban támogatják. Másfelől, ha Dávidka nem lenne elég, akkor ott lesz a lány is, aki tetszik nekem: Orsi. Igen, a lány, aki ajánlotta nekem ezt az oldalt. Előtte végképp nem akarok felsülni, hisz már így is úgy érzem, hogy vékony jégen táncolok nála.
Görcsben áll a gyomrom, ha csak az elkövetkezendő hétvégére gondolok. De bízom benne, hogy túlélem. A tavalyi próbálkozásomnál jobban nem tudok besülni, igaz?
Csak jönne már haza anya. Addig is egy kínai lányt nézek a YouTube-on, akit Aurél küldött. Olyan megnyugtató őt nézni, olyan keményen dolgozik minden nap.
Olyan értelmetlennek tűnik minden.
ESTÁS LEYENDO
Haver, ne olvasd a naplómat!
Novela Juvenil[BL] Életem legrosszabb döntése volt felregisztrálni a Wattpadre, de ezt csak jóval később tudtam meg. Avagy üdvözöllek a világomban: Dani vagyok, tizennyolc éves, érettségi előtt álló szerencsétlen gimnazista. A szüleim éppen válófélben, a lány, a...
