*a kórház előtti dél, kora délután*
A nappaliban néztem a TV-t, és chat-eltem Felixszel. Már most elegem van a magányból, és még csak két nap telt el a négyből.
A szüleim néma csendben értek haza, majd amint beértek a konyhába, én felvonultam a szobámba. Semmi kedvem sem volt ismét hallgatni őket. Nem sokkal később bejött hozzám anyám, a friss piaszagával együtt.
-A te hibád.. -jött felém, és emelte a kezét, ami később célba is talált az arcomon. -Miattad vesztettem el! -kiabált, és a második is csattant, de nem védekeztem, mint máskor sem.
-DÖGÖLJÉL KI APÁDDAL EGYÜTT! -üvöltötte, majd előhúzott egy konyhakést.
-Anya, nyugi.. -kezdtem el hátrálni kétségbeesetten, de megakadtam az íróasztalom sarkában. Eddig még sose fajultak el ennyire a dolgok.
-NE HÍVJ AZ ANYÁDNAK!! -indult meg felém. Most komolyan megakar ölni?!?!
Mikor lendítette a kezét, hogy leszúrjon, reflexből ráfogtam a csuklójára, és megállítottam.
-Engedj el, koszos féreg! -rángatta a kezét össze-vissza.
-Anya nyugodj le! -kiáltottam rá, de semmi jót nem váltottam ki belőle.
-NEM VAGYOK AZ ANYÁD!! -hirtelen kirántotta a kezét az enyémből.
Azzal a hévvel, amivel kiszabadította magát, bele is szúrta a kést a nyakának oldalsó részébe, ami mindkettőnk lefagyását eredményezte.
A vére az első könnycseppemmel együtt eredt meg.
KAMU SEDANG MEMBACA
Az életem fénye voltál... {Changlix}
Fiksi Penggemar「𝕬𝖟 é𝖑𝖊𝖙𝖊𝖒 𝖋é𝖓𝖞𝖊 𝖛𝖔𝖑𝖙á𝖑, 𝖒í𝖌 𝖊𝖑 𝖓𝖊𝖒 𝖛á𝖑𝖆𝖘𝖟𝖙𝖔𝖙𝖙𝖆𝖐 𝖙ő𝖑𝖊𝖉.」 🐣Changlix történet 🐣!NEM! családbarát 🐣előfordul öngyilkosság 🐣csak saját felelősségre!! 🐣rövid részek
