A sors akarata (Befejezett)

8.rész: Az ébredés

Zoé már lassan a forró vízben ült megkötözve,de még mindig nincs senki aki megmentené. Az egyik pillanatban egy fiú ugort ki a bokrok mögül. A fiú fehér hajú volt, és szintén fele más színű szemei voltak, mint Lisának. Félmeztelen volt  fekete gatyában feszített. Nagyon ki volt gyúrva és ez a kockáiból és az izmaiból ítélte meg. A fiú elkezdett harcolni a kis lényekkel. Ahhoz képest hogy tucatnyian voltak, szépen helyt állt és nem sikerült egyszer se leteríteniük a fiút. Miután kidőlt az összes lény, Zoé elé lépett majd hirtelen kikapta a vízből, felszisszent mert már eléggé meleg volt, majd kibogozta és elindult arra ahonnan jött.

- Várj!
- Igen?
- köszönöm! Megkérdezhetem mi a neved?
- Nincs mit. Daret a nevem
- Én Zoé vagyok. Tudod a szemeid nagyon hasonlítanak a barátoméhoz.
- Ez érdekes.
- Nem lehet hogy téged keresünk?
- Nem hiszem! Nem olyan ritka az ilyen szem, ahonnan én jövök.
- Óh értem. Akkor bocsi, hogy ezt feltételeztem.
- Semmi baj! Vissza találsz?
- Azthiszem igen!
- Mert ha gondolod elkísérlek egy darabon.
- Nem szükséges.
- Rendben, akkor örülök a találkozásnak és legközelebb jobban vigyázz magadra Zoé!
- Persze és köszönöm Daret az adósod vagyok!
- Jajj hagyjad!

Intett majd elindult és eltünt a fák között.

Érdekes ember- gondolta magába Zoé

Zoé visszament mostmár Lisához és Zenhez. Hátha van valami változás azóta. Visszafele menet, átment azokon a helyeken ahol idefele jött. Kicsit máshogy néztek ki így estefelé tájt a környékek.

Odaért a barlanghoz és látta hogy Zen fel alá járkál Lisa mellett. Égett a tűz, már kész volt a kaja is. Lisa még mindig fekszik.

- Visszajöttem!
- Mi tartott ilyen sokáig!
- Hát belekeveredtem egy-két lénybe és emberbe.
- Nem keveredtél bajba ugye?!
- De igen, de nem lett semmi bajom, nyugi segített egy Daret nevű fiú.
- Akkor megkönnyebbültem most.
- Ne haragudj! Lisánál nincs változás?
- Nem nincs!
- Elmeséled mi történt veled?
- Persze!

Zoé elmesélte a medvét, a barlangot és a fekete kis lényeket hogy megakarták enni. Zen csak nevetett az egészen. Jol szórakozott, amég mesélt Zoé.

Éjfél múlhatott mikor meghallották, hogy Lisa mocorog. Mindketten odasiettek és figyelték hogy fel kel-e. Kis idő múlva, felébredt Lisa. Lisa nem tudta hol van és hogy mennyi ideig volt oda. Kérdőn vizslatta a tájat.

- Hol vagyok?
- Nem messze attól a helytől, ahol a kardfogúakkal harcoltunk.
- Értem. Mi történt?
- Használtad a képességedet, aztán összeestél és beverted a fejed egy kiálló gyökérbe.
- Akkor ezért sajog a fejem.
- Kérsz fájdalom csillapítót?
- Azthiszem igen. A kezemmel mi történt?
- A képességed vissza csapódott rád.
- Hmm..
- De mostmar minden rendben van.

Lisa minden kérdést feltett az elmult időszakról, és miután mindet megválaszolták Zenék, megjelent a sámán is.

- Hála a jó égnek rendben vagy Lisa!
- S..sámán?
- Igen!
- Mond, nincs komolyabb bajom ugye?
- Annyira nincs. Addig, még nem haszalnálod újra a társad nélkül a képességedet.

Elmagyarázta azt amit Zoénak és Zennek mondott el korábban. Lisa kitágult szemekkel figyelt és nem hitt a fülének.

- Messze vagyunk még a célig?
- Ezt én nem tudom megmondani sajnálom!
- Áhh értem.

Lisa, Zen, Zoé és a sámán még beszélgettek az éjszaka közepén. Senki se volt álmos, hisz mindannyian azt várták, hogy végre jobban legyen Lisa.

A sámán hirtelen csendre intett minket, valami az eszébe jutott.

- Figyelj Lisa még te kómában voltál, én kerestem új társat neked. Sajnos a keresésben egy megfelelő társat se találtam, de érzek egy olyan emberi lényt ami megfelelne neked, de nem találom sehol. Más szóval kudarcot vallottam most.
- Semmi baj. Ha eljön az ideje, meglesz az új társam.

A sámán ezután eltünt szó nélkül. Mindenki mindenkit figyelt, és nem értették hova sietett ennyire.
Zoé és Zen nagyon fáradtak voltak, így el is aludtak. Lisa volt így a soros, hogy őrködjön, persze ez nem volt neki baj hisz kialudta magát az elmúlt napokban. A hátralévő időben csak ő őrködött, így nyugodtan tudtak pihenni a társai. Reggel még reggelit is csinált nekik...

--99Pepy99--