Nővérek egy életre

1. Fejezet: Boldogtalan karácsony

1914. decembere egy mesébe illő tájt festett az Ilvermornyban.
A legtöbb diák mind haza utazott a téli szünetre, azonban mindig akadtak olyanok akik az iskolában töltötték a karácsonyt. Ez különösen a Goldstein nővérekre volt, jellemző akik sose mentek haza. A szüleiket korán elvesztették, ennek ellenére ők voltak a legjobb testvérek. Mindig segítették egymást, történjen bármi. Szenteste napján kora reggel az iskolában maradt diákok készülődtek a karácsonyi ünnepélyre. A klubhelyiségek üresek voltak, de a Pukwudgie hálókörlet egyik ágyán még aludt egy tanuló. Queenie Goldsteint sokan a legszebb lánynak tartották. Szőke hajjal, kék szemekkel mindig ragyogott, kedves, életvidám gyerek volt, sok baráttal. Queenie még szívesen aludt volna, de hirtelen valaki kinyitotta a klubhelyiség ajtaját. Tina Goldstein szinte ellentettje volt húgának. Sötét barna haj, sötét barna szem, a Viharmadár ház egyik tanulója, húgán kívül barátja se volt.

-Queenie! -szólt húgára miközben ledobta róla a takarót.

Queenie még fel se eszmélt álmából, de nem is nagyon volt rá ideje, Tina sürgette.

-Gyerünk ébredj! Queenie! Siess!

-Teenie, mi az? -kérdezte miközben dörzsölte szemeit, de Tina tovább sürgette.

-Igyekezz mennünk kell! Tessék itt van a ruhád öltözz! -mondta, miközben ruháit az ágyára tette.

Queenie felült neki állt öltözködni, már nem is csodálkozott nővére gyors elkészülődésén.

-Queenie gyerünk igyekezz!

-Jól van, na.

Tina már lépett volna ki az ajtón abban a tudatban, hogy Queenie elkészült végre, amikor vissza kellett fordulni Queenie hangjára.

-Tina várj! Hol a fésűm?

-Tessék?

-A fésűm. Nem találom.

-Ahj! Haggyad! Minek az? -kérdezte türelmét vesztve majd kézen fogta Queeniet és vonszolni kezdte.

-De Tina! Nézd meg a hajam!

-Látom, minden rendben vele.

Tina futólépésre váltott Queenie pedig kénytelen volt követni.

-Persze, te könnyen beszélsz, aki fent van hajnal óta. -vetette oda nővérének.

A temetőbe már futva érkeztek, Queenie 3 méterrel lemaradva Tinától.

-Tina nem tudnánk kicsit lassabban?

-Mindjárt ott vagyunk, gyere!

Nem sokkal később Tina lelassította lépteit, sétába. Bekanyarodtak egy sírkőnél tettek még pár lépést, majd megálltak, a szüleik sírjánál. Tina leguggolt, koszorút és gyertyákat varázsolt, Queenie pedig a gyertyákat gyújtotta meg. Felálltak és Queenie Tinának dölt, kicsit kijöttek a könnyeik, de már kevésbé mint pár évvel ezelőtt.

-Bodog karácsonyt!

-Boldog karácsonyt, Teenie!

Tina elmosolyodott majd megkérdezte:
-Miért hívsz így?

-Mert így úgy hangzik mint az én nevem vége, majdnem olyan mintha ikrek volnánk. Csak 2 év különbség van köztünk.

-Ez kedves tőled. De most már mennünk kell, gyere.

-Ne Tina, még ne!

-Oda kell érnünk az ünnepélyre.

Tina elindult Queenie hógolyót gyúrt majd nővérére dobta. Tina megfordult és a mosolygó Queeniet látta.