Szerelem és tequila

2 . f e j e z e t : Még mindig...

Cortez szemszöge

Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen nem tudom felfogni, mégis, hogy képzelhettem, hogy az a kib*szott jó nő Reni. Ő sohasem nézne ki így. Mármint nem vágatná ilyen menőre a haját, meg amilyen lusta sohasem lenne ennyire formában. Az összhatásról nem is beszélve. Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy szerintem Reni nem néz ki jól, csak ő teljesen más módon volt tökéletes. És az, hogy így nézzen ki elképzelhetetlen volt. Egyszerűen nincs mersze változtatni a dolgokon. Habár így belegondolva 3 éve elég nagy változást idézett elő. És mindezt miért? Egy kicseszett hülyeség miatt, amiben nem is én voltam a hibás. Nem én tehetek arról, hogy pont akkor nézett oda, amikor az a hülye k*rva, már bocsánat a kifejezésért, megcsókolt. Azt bezzeg nem látta, hogy azzal a lendülettel lököm el magamtól. Nem, Rentai Renátának azonnal el kellett futnia és olyan csökönyöséggel utasítania vissza minden alkalomkor, amikor bocsánatot kérnék tőle, vagy megmagyaráznám ezt az egészet, mint amilyen csak a szamaraknak van.

Visszatérve a jelenbe, amikor Pesten leszálltunk nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy mi van, ha tényleg Reni volt és ennyire megváltozott, de akármennyire is kerestem egy tejfölszőke, pixie frizurát, hiába, hogy 10 cm híján 2 méter vagyok, nem találtam. Nehezen, de beletörődtem, hogy ma nem tudom meg, hogy az tényleg Reni volt vagy sem. Mindegy.

Viszont legkésőbb holnap kiderül, ugyanis abban biztos vagyok, hogy az osztálytalálkozót ki nem hagyja. Még nekem is nagyon hiányoznak azok az állatok.

Amikor Renivel kiköltöztünk Párizsba akkor ugye nyilván nem láttam sokat őket, de miután Reni úgymond kidobott (az egyetem elkezdése után 2 évvel, csakhogy mindenki tisztán lásson) haza jöttem és úgy gondoltam, hogy mit nekem légiutas kísérés, pilóta leszek. A képzés alatt még mondhatni sokat találkoztam Ricsivel, Zsoltival és Dave-vel. Egyébként róluk még annyit, hogy Zsolti falja a nőket, Dave még mindig együtt van Kingával és Ricsi hát, hogy is mondjam... kémiatanárnak készül. Ne kérdezzétek hogyan, de ez így van.

Szóval róluk röviden ennyit, és, mint mondtam akkor még viszonylag sokat ültünk össze, de mióta elkezdtem röpködni keresztül-kasul a világban, szinte mindenkivel megszakadt a kapcsolatom. Mondjuk könnyebb volt felejteni így, hogy amennyit csak lehetett, annyi utat elvállaltam, ha úgy hozta még karácsonykor is repültem. Hiába, az ember nehezen felejti el élete szerelmét, de idővel megtanultam nem foglalkozni az érzéseimmel. Az nyílt titok, hogy még mindig halálosan szerelmes vagyok belé, de erről majd később többet.

Miután már tényleg feladtam a keresést elindultam haza, de most már nem a nagyiékhoz, hanem a saját lakásomba. Igaz, nem töltök ,,otthon" túl sok időt, de azért kell egy kéró, ahol, ha Magyarországon tartózkodom alszom. Mondjuk nem csak én használom azt a lakást, ugyanis Dave és Ricsi is kaptak egy-egy másolatot a kulcsról, ha az asszony kidobja őket, legyen hol aludniuk. Zsoltinak pedig szánt szándékkal nem adtam, az ég tudja milyen orgiákat rendezne a kecóban...

A villamosról leszállva nagyon furcsa előérzetem volt, ami miután kinyitottam a bejárati ajtót bebizonyosodott, amikor is ez a három vadbarom telibe rámugrott. Mintha nem múltunk volna már el 23-24 évesek. Mindegy. Ezek ilyenek maradnak és kész.

 - Csá, haver - üvöltötte a fülembe Ricsi, miközben vigyorgott, mint a tejbetök.

 - Na, mivan, hol a röppentyűd? - utalt Zsolti a gépemre, habár nem tudom mit képzelt, hogy majd a tetőre szállok és úgy jövök haza? Sosem fogom megérteni, de ennek ellenére úgy felröhögtem, hogy az oldalam belefájdult, habár lehet hozzátesz az is, hogy Dave könyöke valahol arrafelé van.

 - Azt hiszem eltörtem az almám, te jó ég! Szálljatok le rólam köcsögök, ha nem nézhetem meg belehalok!!! - ordította Dave. Erre egy pillanatra abbamaradt az a hangzavar, amit mi hárman produkáltunk és hitetlenkedve először Felmayerre, majd egymásra néztünk, és úgy ahogy voltunk a földön, Dávidon fetrengve tovább röhögtünk.