Szerelem és tequila

3 . f e j e z e t : Osztálytalálkozó és tequila

Reni szemszöge

Az egyszer biztos, hogy megölöm Kingát. Mondjuk előtte még jól meg is kínzom és úgy folytom bele a Balatonba. De lehet még ez sem lesz elég büntetés, amiért ilyen helyzetbe hozott. Még, hogy Virág akart valamit mutatni neki...chh

 - Hát akkor... - kezdtem volna bele, de Cortez az ujját a számra téve elhallgattatott.

 - Hadd élvezzem még egy kicsit - mondta és a még mindig gyönyörű, kék szemeit az enyéimbe fúrta. Na, ott vesztem el teljesen és Rentai Renátához híven mégis sikerült jó rendesen elk*rni a pillanatot.

 - Ezt nem kéne... - mondtam zavartan és hátraléptem. - Sajnálom - és ezzel a végszóval húztam el a csíkot.

Nem is én lennék, aki ennyire berezelt, mert volt egy viszonylag romantikusnak mondható pillanata az ex élete szerelmével (mondjuk annyira nem is ex). Miért kell így viselkednie? Miért nem kiabál velem? Miért szól egyáltalán hozzám, azok után ahogyan viselkedtem vele. Hiszen nem bocsájtottam meg neki, pedig már tudtam, hogy végig igaza volt és én csináltam bolhából elefántot. Már tudom, hogy csak pont azt a pillanatot láttam, amikor az a csaj éppen megcsókolja, csak annyira elborította az agyamat a vörös köd, hogy teljesen biztos voltam abban, hogy Cortez kezdeményezett. Pedig ez állt a legtávolabb az igazságtól. Viszont annyira megsértődtem, hogy egszer sem hallgattam végig, esélyt sem adtam neki, hogy elmondja az igazat. Aztán már ő is belefáradt és amikor realizáltam, hogy én vagyok a hülye már elveszítettem. Túllépett rajtam, új barátnője volt és én pedig nem akartam a boldogsága útjába állni. A lényeg, hogy boldog, és nem érdekel, hogy nélkülem.

De, ha boldog, akkor mi volt ez az előbbi pillanat? Pont, mint a gimiben, teljesen összezavar és eléri, hogy egyáltalán ne tudjak rajta kiigazodni. Utállak Antai-Kelemen Ádám.

Végül a pultnál kötöttem ki a kicsit már lightosabb rockerek társaságában. Miután észrevették, hogy milyen állapotban vannak az idegeim, Andris és Robi úgy döntöttek, hogy nekem alkoholra van szükségem:

 - De srácok, biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdeztem, mire csak bólogatva a kezembe nyomták a tequilát.

 - Renáta! - hallottam meg Kinga hangját a hangos zene ellenére is (éppen a little party never killed nobody-t nyomták be Virág kérésére)

 - Ez nem az, aminek látszik! - próbáltam menteni a menthetőt, ugyanis egy mérges Kinga ellen még mindig nem sikerült elegendő önbizalmat gyűjtenem.

 - Tehát helyettem nem ezzel a két állattal próbálsz meginni egy feles tequilát? - kérdezte a végén már vigyorogva, mire elröhögtem magam. - Andris nekem is tölts egyet! - kiáltott oda nevetve.

 - Ide kettőt - jelent meg Ricsi is Dave-vel.

 - Gyerekek, mi vagyok én? Pultos? - kérdezte Andris hitetlenkedve.

 - Akkor gyerunk a pultra, cica! - kiáltotta nevetve Dave.

És itt lett vége a nyugis osztálytalinak, ugyanis miután lehúztuk a felest Andris felpattanta pultra és a pólóját levetve táncolni kezdett, a még hangosabbra feltekert zenére. Mindenki nevetve figyelte pár percig a műsort, majd csatlakoztunk a táncoló Andrishoz, azzal a különbséggel, hogy mi maradtunk a földön. A felesek pedig szinte maguktól jöttek egymás után, és már nem is emlékszem mennyit ittam, annyira belefeledkeztem a buliba, ami fergetegesre sikerült.

 - Bodyshooot! - ordította el magát Zsolti mire mindenki hatalmas éljenzésbe kezdett és azt vettem észre, hogy már a pulton fekszem és Virág éppen szabaddá teszi a hasamat és Kinga egy lime karikát tesz a fogaim közé. Ja, és mindketten nagyon ördögien vigyorogtak, szóval azt hiszem még jobban meg akarom majd őket ölni. De ez a gondolat azonnal kirepült a fejemből, amikor megéreztem egy nyelvet a hasamon és megláttam Cortez bocsánatkérő mosolyát, mielőtt kiszívta volna a szájamban tartott lime karika levét úgy, hogy a szája csak éppenhogy érintette a számat, mégis ezernyi és még egy emléket felidézett ezzel az egyetlen érintéssel...

...

Cortez szemszöge

Ne kérdezzétek, mert fogalmam sincs hogyan került a kezembe egy feles tequila. Ést azt se, hogy miért éppen Reni hasáról kellett lenyalnom a sót. Igazából az az igazság, hogy lenne ötletem. Khm... Kinga és Virág.

Mondjuk nem, mintha ellenemre lett volna Reni hasáról lenyalni a sót és a tequila felhajtása után a szájában lévő lime karika levével lekísérni mindezt. Éreztem, hogy ezzel mégjobban összezavarom, de már nem tudtam és nem is akartam visszacsinálni ezt az egészet. Elhatároztam, hogy, ha törik, ha szakad mi újra együtt leszünk. És leszarom, de akkor is meg fog hallgatni engem.

Amint Reni realizálta, hogy mi történt, felült és sajnos mivel eléggé becsiccsentett állapotban volt, a hirtelen mozdulat miatt muszáj volt valamiben megkapaszkodni... ami történetesen az én vállam volt.

 - Oh, bocsi - szabadkozott

 - Csak nyugodtan, állok mindenben rendelkezésedre - vigyorogtam rá mire fülig pirult. Még szerencse, hogy a kis akciónk után mindenki ment a dolgára, ezalatt a táncolást és a piálást értem, és senki nem zavart minket.

 - Öhm... segítenél? Kérlek - itt arra gondolt, hogy igazán levehetném a pultról, ha már felülni sem tudott rendesen, csakhogy eltelt egy kis idő amíg felfogtam, hogy mit szeretne, mivel olyan érzékien harapdálta a száját zavarában, hogy csak egy hajszál választott el attól, hogy ott helyben, a pulton ülve teperem le.

 - Oh... hogyne - mondtam miután megráztam a fejem, annak reményében, hátha kitisztul. Hát baromira nem sikerült, de mindegy.

Megfogtam Reni derekát és lehet, de csak lehet, hogy szánt szándékkal raktam le szorosan a pult és magam közé, csapdába szorítva ezzel a lépéssel. Láttam az arcán, hogy nem érti miért csinálom ezt vele, de a szociopata énem nagyon is élvezte, hogy zavarba hozza.

 - Azt hiszed megúszod ezt fizetség nélkül? - kérdeztem teljes mértékben kiélvezve a helyzetet.

 - Én... - kezdett volna bele, de beléfolytottam a szót, és hát nem nagyon ellenkezett. Tudván, hogy ez azt jelenti, hogy még érez irántam valamit belevigyorogtam a csókba. Reni azonban beletúrt a hajamba és még közelebb húzott magához. Ennek ellenére próbáltam megszakítani a csókot, mert azért mgsem kéne ennyire kihasználni, hogy be van csípve, de amint elemeltem a fejem, Reni a nyakamat kezdte el csókolni és itt vesztettem el minden önuralmamat, köszönhetően annak az egy tequilának (mondtam, hogy nem bírom az alkoholt). Felkaptam Renit, aki egyáltalán nem ellenkezett és elindultam a vendégszoba felé...

...

Kinga szemszöge

 - Te, hallod - bökte meg Zsolti a karomat, hogy figyeljek már rá.

 - Igen? - kérdeztem magamhoz képest kedvesen.

-Reni...Cor...hukk...tez...vendégszoba? - kérdezte, habár az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt kicsit gabalyodott a nyelve és a mondat nem feltétlenül állta volna meg a helyét egy nyelvtankönyvben. - Láttam ők...őket... Nem szakí...hukk...tottak?

Gyorsan körbenéztem a srácok között, és tényleg. Reni és Ádám nem volt a tánctéren sem a pultnál. 

 - Virág! - ordítottam, mire az említett személy nagy integetéssel jelezte, hogy hall a még mindig hangos zene ellenére.

 - He?! - ordította nagy értelmesen.

 - Hadművelet! Siker! - ordítottam miközben a lépcsőház felé mutogattam. Amikor szeretett barátosném megértette, hogy mit akarok közölni vele elvigyorodott és egy olyan örömtáncot lejtett, amit mindenki megirigyelhetett volna.

A magam részéről pedig még hangosabbra kapcsoltam a zenét...