Creepypasta baromságok(Szünetel)

Eyeless Jack X Reader #1

(N)-neved
(Sz/sz)-szemed színe
(H/sz)-hajad színe
(H/h)-hajad hossza
(K/sz)-kedvenc szín

                                                                  (N) szemszöge         

Ordítás,jajveszékelés,sírás és nyögés színesítette az éjszakát.Mindenki rettegett,a hideg láncok a húsunkba vágtak ahogy vonaglottunk a mocskos kövezeten.Minden nap ez megy,szenvedés az élet már hosszú évek óta.Távol a családtól,kegyetlen idegenek kezében csak egymásra számíthatunk.Csak félve,csendben várom a sorom,hogy én is kapjak abból a végtelen fájdalmat mi minden húgom és nővérem testét átjárja.Észrevettem a szemem sarkából,hogy egy nagydarab,agresszív pasas engem figyel,miután elvégezte dolgát Mary-vel odalépett hozzám és széttárta a lábaimat.Pár percen belül én is sikoltozni és rimánkodni kezdtem,hogy legyen már vége.De ne volt választásom,tűrnöm kellett az erőszakot.A könnyeim elhomályosították a látásom.Egyszer csak éreztem ahogy Lucy megfogja a kezem,megszorítottam a kezét és így elviselhetőbb lett az egész.Mikor végre befejezte felállt és búcsúzóul belém rúgott.Csak néztem ahogy csordogál a mellkasomon a vér.Negyed óra múlva kimentek az erőszak tevők,mára befejezték.Egy újabb napot túléltem szerencsétlenségemre.Lehajtottam a fejem úgy hallgattam a lányok egyenletes szuszogását,mindenki próbált lenyugodni,és felejteni,elfelejteni mindent ami itt történt.Nincs más út,feledni kell,máshogy nem gyógyíthatók a sebek a testünkön,a szívünkön és a lelkünkön.Csak a feledés és a halál oldozhat fel minket,vagy nekünk kell itt pusztulnunk vagy azoknak a szemétládáknak akik embernek merik nevezni magukat.Néhány rakoncátlan (H/sz) tincs kisírt (Sz/sz) szemembe lóg,de nem bánom hiszen jelenleg ez a legkisebb problémám.Miután hellyel közzel lenyugodtunk közelebb húzódunk egymáshoz és a mellettünk lévő csontos vállára hajtjuk le fejünket.

- Ti hisztek a karmában?-tettem fel a kérdést.
-Igen!-válaszolta az elgyengült hangok kórusa.
-Reméltem,hogy ezt mondjátok-mosolyodtam el-Remélem nem alaptalan a hitünk és megkapják a büntetésüket.De nekem ezen a ponton az is elég lenne,ha meghalnának.
-Nekünk is-szóltak hozzám ismét.
-Jó éjt drága testvéreim,és kitartást a következő napokhoz!
-Jó éjszakát!-zengték a többiek.

Düh,fájdalom és félelem kavargott bennem,így hiába hunytam le szemem még nem tudtam aludni.Az éjszaka megváltás,ilyenkor kicsit nyugodtan lehetünk.Emlékszem régen mindig kihasználtuk az alkalmat és beszélgettünk,ezért ismerünk mindenkit név szerint,tudjuk a hobbiját és a félelmeit.Összetartunk,segítünk átvészelni mindenkinek ezt a szörnyűséget,ha már egy helyre sodort minket a sors.

A nap első sugarai bearanyozták a pincét.Minden lány összerezzent a kellemes fényre,mert számunkra ez egyet jelentett a szenvedés kezdetével.Kinéztem a rácsos ablakon,csodáltam a napfelkeltét,hogy legyen egy szép emlékem mára.Hamarosan megjelentek a férfiak és kezdődhetett a megaláztatás,a munka és a véget nem érő fájdalom.Láncon rángattak ki minket a helyiségből egyenesen az udvarra.Le kellett pakolnunk az újabb rakományt,nem tudhattuk mi van a dobozokban amiket nap mint nap hurcibálunk,de nagyon nehezek.A munka végeztével mehettünk vissza oda ahonnan jöttünk és kezdődhetett a bántalmazás.

Egy héttel később

Arra ébredtem,hogy kavarog a gyomrom.Eszméletlenül rosszul voltam.Alig kapunk enni,de minden kikívánkozott belőlem.Így csak tehetetlenül előredőltem és hánytam.A végén már csak gyomorsav jött,végigmarta a torkomat a folyadék.(Sz/sz) szemeim ismét könnyben áztak,csak tudnám miért lettem hirtelen ilyen rosszul hisz még csak reggel van.Rabtartóink nemsokára lejöttek és amint meglátták mi történt engem lent tartottak amíg a többieket kiterelték.Nem értettem mi történik,össze voltam zavarodva és féltem.Ekkor az egyik férfi elővett egy nagy,koszos henteskést a többiek pedig lefogtak.Kétségbeesetten vergődtem a kövön,mint a partra vetett hal.A férfi vágást ejtett rajtam azzal a borzalommal.Ekkor jöttem csak rá mi is történik.Egy hete teherbe eshettem,ezért bántak vele másként,és most,hogy megvolt az első reggeli rosszullét abortuszt csinálnak rajtam.Elborult az agyam mikor csak úgy nyitva hagyták a testemet és a méhemet és mentek volna dolgukra.Itt telt be a pohár,ne bírtam tovább,felüvöltöttem mire döbbenten megfordultak.

-Nem hagyhatnak csak úgy itt!-üvöltöttem-Nyílt sebem van!

Erre az egyik felrántott a földről,levette rólam a láncokat,majd nemes egyszerűséggel szigetelőszalagot tett a bőrömön ejtett vágásra.Kirántottam a zsebéből a kést és a szívébe szúrtam.Ezután a többiekkel is végeztem,és kisántikáltam nővéreimért.Az ott tartózkodó őröket is kis küzdelem után sikerült elintéznem,a lányokat pedig kiengedtem a kapun.El sem hisze,hogy szabadok vagyunk.

                                                                                   Eyeless Jack szemszöge

Éppen békésen ettem a hajnalban szerzett vesét mikor Masky berontott a szobámba.

-Nem tudsz kopogni?-förmedtem rá,de aztán megláttam a vállából kiálló kést.
-Képzeld most volt fontosabb dolgom is!-morgolódott.
-Úgy tudtam ma könnyű küldetésre mész-mondtam miközben elővettem az eü dobozt.
-Én is,egy gyilkost kellett volna idehoznom,de vállba dobott egy késsel-jelentette ki idegesen.
-Ülj le!

Kirántottam a vállából a kést amire csak morrant egyet,már megszokta az efféle fájdalmat.gyorsan lefertőtlenítettem és bekötöztem a sebet,mert tudtam,hogy vissza kell mennie az illetőért.

-Kösz-mondta és ár rohant is el.

Leülte befejezni az ebédem.Fél óra múlva ismét berontottak hozzám.Masky karjában most azonban egy fiatal (H/sz) (H/h) hajú,vékony,sebekkel és vérrel borított lány volt (K/sz) színű lepedőbe bugyolálva.Eléggé ledöbbentem ezen a jeleneten.Tekintve,hogy ő az új szövetségesünk valami nagy baj lehet,ha nem a saját lábán jött.

- Jack siess!Azt hiszem rohad rajta valami!-sürgetett a proxy vezér.
-Rohad?!
-Igen.Nem érzed ezt a szagot?-vont kérdőre.
-Basszus-szitkozódtam-na jó tedd a hordágyra és menj ki!

Amikor kezdtem volna megvizsgálni rájöttem,hogy még eszméleténél van.Némán sírt egész idő alatt.

-Hol fáj?-kérdeztem.
Egy helyen felszakította a lepedőt és egyből megcsapott a rothadó bűz egy leragasztott területről.Hangosan felsírt mikor leszedtem a ragszalagot.Két dolgot tárt fel előttem az eltávolítása,azt,hogy egy amúgy is koszos és elég béna vágást,és ami teljesen lesokkolt és felháborított,az a másik dolog.Láttam egy rothadó félben lévő felnyitott méhet.Hogy képes bárki is ilyenre vetemedni?Egyáltalán milyen körülmények között eshetett teherbe a lány?Sok gondolat kavargott bennem,de a legfontosabb most az volt,hogy segítsek neki,ehhez sajnos ki kellett vennem a méhét.Elaltattam a műtét előtt,inkább aludjon mint hogy végignézze ami történik.Dolgom végeztével lementem a többiekhez a nappaliba.

Egy óra elteltével gondoltam megnézem felébredt e már.Mikor benyitottam már felült az ágyon,habár kissé sápadt volt még.

-Hé feküdj vissza!Pihenned kell-szóltam rá.
-Nem tudok.Olyan furcsa ez a valami-mutatott a hordágyra.
-Nem voltál még kórházban?-kérdeztem.
-Nem emlékszem.Szinte semmire nem emlékszem csak nyomokban.Ez volt az ára a gyógyulásnak-nézett rám könnyes szemekkel.
-Mi történt veled?Mi volt olyan szörnyű,hogy ennyit felejtettél?-érdeklődtem leülve mellé.
-Emberkereskedők-mondta alig hallható,remegő hangon.

Ez már érthető magyarázat volt arra a kegyetlenségre amit nemrég láttam,és a sok sebhelyre.A hordágy sem azért volt neki fura,mert eddig rendes ágya volt,ebben biztos vagyok.Tudtam,hogy további vizsgálatokra lesz szükség,de előbb valahogy meg kellett nyugtatnom.

-Most már vége van,nem kell többet felejtened!-veregettem hátba.
-Köszönöm!-mosolygott rám.

Megölelt.Fogalmam sem volt mit tegyek,nem szoktak ölelgetni.Jobb ötlet híján viszonoztam a gesztust és a karomban tartottam őt amíg abba nem maradt a sírása.

Folytatása következik...