Creepypasta baromságok(Szünetel)

Hoodie X Reader

(N)-neved
(Sz/sz)-szemed színe
(H/sz)-hajad színe
(H/h)-hajad hossza
(F/n)-fiú név
(K/sz)-kedvenc szín
(K/cs)-kedvenc csoki

                                                                      Hoodie szemszöge

Reggeli volt,a többiek még pizsamában lustálkodtak a nappaliban.Slender a reggeli elkészítésével foglalkozott.Én úgy döntöttem kimegyek levegőzni és cigizni.Még hideg volt az idő,de nem zavart inkább fázom itt mint,hogy a többiekkel unatkozzak.Felhúztam egy kicsit a maszkomat és rágyújtottam,beszívtam a füstöt,és hagytam,hogy átjárja a tüdőmet.Szeretek reggelente cigizni,megnyugtató.Épp élveztem a csend,a hideg és a füst csodás összhangját mikor furcsa neszeket hallottam meg az erdőből.Elnyomtam a cigicsikket és a hang irányába indultam el.Nem tudtam ki vagy mi lehet az ilyenkor.A csapat másik fele ugyanolyan lusta tud lenni ilyenkor mint mi,szóval kétlem,hogy ők lennének.Körülnéztem,de először nem láttam semmit,gondoltam csak képzelődtem,és csak valami állat szórakozik velem.De amint előrébb haladtam tágra nyílt a szemem a csodálkozástól.Egy hulla terült el a földön,szétdarabolva,a felismerhetetlenségig roncsolt fejjel.Mindent beborított a vér,a húscafatok,a csontok és belsőszervek.De ami a legdurvább volt az egészben,az a szerencsétlen szíve volt egy fára szegezve egy baltával.Kikerülve a maradványokat odamentem,hogy megvizsgáljam a szívet.Kicsit izgultam,mert sosem láttam még ilyen gyilkolási módszert,ilyen állatias dühöt és kegyetlenséget.Nem tudtam kivel van dolgom,de azt igen,hogy jól öl.

-Ne nyúlj hozzá!-hallottam egy kiáltást a fáról amin a szív volt.
-Miért is?-vontam kérdőre miközben tekintetemmel próbáltam megtalálni a beszélőt.
-Mert nem érdemli meg.Jobb,ha itt rohad az idők végezetéig!-közölte velem.
-Oké.De lejönnél erről a rohadt fáról végre,hogy ne az ágakhoz kelljen beszélnem?-kérdeztem.
-Milyen bátor vagy.Láttad az áldozatomat és még szemtől szembe akarsz velem csevegni.

Ekkor megláttam őt.Sok mindenre számítottam,de erre nem.Csont sovány volt,a karján öngyilkossági kísérletek nyomai látszottak.(K/sz) pulcsit viselt és fekete szakadt farmert,cipője nem volt.Testét vér borította,bár ez nem lep meg.

-Helló-köszöntem.
-Helló-nézett végig rajtam ahogy a földre huppant.
-Ki vagy te?-kérdeztem (Sz/sz) szemébe nézve.
-Ezt én is kérdezhetném-felelte vállat vonva.
-Rendben,ha így akarod.A nevem Hoodie,Slenderman egyik proxy-ja vagyok-mutatkoztam be.
-Szóval ti léteztek,jó tudni.Na jó (N) vagyok.
-(N) lenne kedved hazajönni velem?Ott van a többi creepypasta egy része is köztük Slenderman is.Szerintem értékes szövetséges lehetnél.
-Na jó,megyek,de csak azért,mert semmi kedvem fákon aludni.

                                                                                     (N) szemszöge

Kihúztam a baltámat a fából és Hoodie elvezetett a házukhoz.Le voltam döbbenve,hogy tényleg valósak a sorozatgyilkosokról szóló mesék.Örömmel követtem őt,kíváncsi voltam a többiekre.Mikor beléptünk mindenki pizsamában ült az asztalnál.Furcsa volt így látni a hírhedt gyilkosokat.Mindenkit felismertem,és nyugtáztam,hogy Jeff és Jane tényleg ki ne állhatják egymást,tekintve,hogy most is juharszirupot és egyéb ragacsos dolgokat kentek egymás hajába és ruhájába.Izgatott voltam,hiszen tudtam,hogy az életem teljesen meg fog változni akár befogadnak akár nem.Megöltem (F/n)-t megérdemelte a rohadék,de mégis csak gyilkosság.Eldöntöttem,hogy a hozzá hasonló szemétládákat fogom csak így elintézni,az ártatlanokat békén hagyom.
-Srácok,Mester hoztam valakit!-kiáltotta el magát a mellettem álló srác.

Hirtelen minden szem ránk szegeződött.Én csak a földet bámulva játszottam (H/sz) hajammal.Most először mutattam zavart,és félelmet.A flegma álcámnak ezennel annyi.

-Hoodie ülj asztalhoz az újoncot majd intézem én-szólalt meg a csápos förtelem-Te pedig kövess-intett felém.
-Nos miért vagy itt?Nyilván nyomós oka van,hogy Hoodie idehozott téged-kérdezte az íróasztala mögül.
-Az erdőben talált rám és az áldozatomra.Embert öltem,ezért vagyok itt.
-Értem tehát szövetségesként vagy most itt.Én kész vagyok befogadni téged,ha betartod a szabályainkat,nem csinálsz balhét,és természetesen folytatod a gyilkolást-"nézett" rám.
-Rendben van
-Nos ez esetben üdv köztünk!De mielőtt mennél fel veszem az adataidat.
-Oké.A nevem (N).17 éves vagyok.Egyedüli gyerek.Nincs semmilyen betegségem.Néha előfordulnak hangulatingadozások a lelki állapotomból adódóan.Csak egy bizonyos embertípust ölök,ártatlanokat csak akkor,ha nagyon muszáj.
-Rendben azt hiszem ennyi elég lesz egyenlőre.Hoodie majd megmutatja a szobádat.

Time skip egy héttel később 

                                                                               Hoodie szemszöge

(N) egész jól beilleszkedett közénk.Néha kicsit flegma,és visszahúzódó,de alapvetően kedves tud lenni.A múltjáról viszont elég keveset tudunk,hiába próbáltunk érdeklődni nem túl nyitott.Masky-re ráadásul eléggé pikkel,de senki nem tudja miért.Ma is összevesztek valami apróságon,nem tudom mi baja,senki mással nem viselkedik így.Kicsit aggódom érte,néha elzárkózik a szobájába és sír.Még mindig jó gyilkos,kegyetlen,de ártatlanokat nem öl.Mindig azt szajkózza,hogy csak egy bizonyos embertípust öl,de azt még nem sikerült kiszedni belőle,hogy milyet.Elhatároztam,hogy beszélek vele,és kiszedem belőle a válaszokat,mert láthatólag neki sem tesz jót amit elhallgat.Felmentem hozzá és bekopogtam.

-Most nincs kedvem beszélgetni Clocky-hallottam a meggyötört hangot.
-Hoodie vagyok.Kérlek engedj be!
-Nyitva van.
-Szia-ültem le az ágya szélére.
-Szia-mosolygott rám.
-Tudom,hogy nem szeretsz beszélni a múltról,de látszik,hogy bánt valami.Aggódom érted (N)-néztem a szemébe.
-Köszönöm.Biztos tudni akarod mi történt?-kérdezte.
-Igen.
-Nem voltam sosem valami népszerű gyerek,de nem zavart.Voltak barátai,boldog voltam és magabiztos.Aztán 15 éves koromban megismertem egy (F/n) nevű srácot.Egyből beleszerettem.Össze is jöttünk,azt hittem ez jó dolog.Én elhittem,hogy szeret,ő volt az én hősöm.Elvakított a szerelem,túlságosan is.A kapcsoatunkban mindig ő volt az úr.Az elején még voltak vitáink,aztán  egyre inkább elbizonytalanodtam,és előbb kerestem magamban a hibát mint benne.Úgy éreztem ne tudok élni nélküle,mert ő vigyáz rám,és senki más nem tenné ezt.Leépült az önbizalmam,csak a kétségek maradtak és a fájdalom.Mire rájöttem,hogy valójában ő tett tönkre már egy roncs voltam.Kiborultam és megöltem.Őt láttad az erdőben.Az olyanokat bántom mint ő.
-Nagyon sajnálom ami veled történt,de most már itt vagyok veled,én vigyázok rád,ha kell-simogattam meg (H/h) tincseit.
-Köszönöm-felelte sírva.
-Masky hasonlít a srácra ugye?-kérdeztem gyengéden.
-Igen.
-Figyelj ettől még ő nem olyan.Ismerem,nekem elhiheted.

                                                  (N) szemszöge

Telt múlt az idő.A télből tavasz lett.A fák kivirágoztak és én is.Visszanyertem a magabiztosságomat és a boldogságomat hála Hoodie-nak.Ő a legszebb dolog az életemben.Sokat vagyunk együtt,olykor ölelkezünk is és akkor azt kívánom bár soha se érne véget.Szerelmes vagyok belé,úszik a szemem előtt a rózsaszín köd.Vele akarok lenni,csókolózni,fogni a kezét,együtt aludni,vagy nem éppen aludni az ágyban.Mellette végre újra megtaláltam magam,és a biztonságot,az otthont.De sajnos még nem tudom ő,hogy érez.De ez ma meg fog változni,meg fogom csókolni azon a helyen ahol először találkoztunk.Összeszedtem minden bátorságom és kihívtam az erdőbe,elmentünk arra a bizonyos helyre,rámosolyogtam,majd óvatosan felhúztam a maszkját és mielőtt megszólalhatott volna megcsókoltam.Átkarolta a derekamat és közelebb húzott magához.Ajkaink összeértek,olyan csodálatos érzés volt.Végre együtt,végre tudom,hogy ő is szeret.