Creepypasta baromságok(Szünetel)

Eyeless Jack X Reader #4 (18+)

                                                                        (N) szemszöge

Amint megláttam ki állított meg csak még inkább véget akartam vetni az életemnek.

- Na már csak te hiányoztál!- forgattam meg a szemem felnézve a maszkos alakra.
- Azt hiszed én akartalak megkeresni? Slender küldött- érkezett a cseppet sem kedves válasz.
- Akkor mégis mi a francért nem hagysz meghalni te köcsög?- tettem fel a kérdést kissé hisztérikusan.
- Mert élve kell visszavigyelek- jelentette ki.
- Leszarom!- kiáltottam rá és megpróbáltam visszaszerezni a késem amit pár perce vett el.

                                                          Eyeless Jack szemszöge

Idegesen járkáltam fel-alá a szobámban. (N) már órák óta eltűnt, és ennek biztos köze van ahhoz amit mondtam neki. Bár nem tudom mégis min sértődött be, ha egyszer igazam van. Simán leteríti a legerősebb emberrablókat is, de folyton megsérül és úgy tesz mintha nagy dolog lenne még a legkisebb vágás is. Először csak egy sérült, de mégis valahol erős lánynak tűnt most meg játssza itt az elesettet. Vajon miért? Nem lehet ennyire szerencsétlen magától valaki aki első nap kivágta a saját veséjét, szembe szállt Slenderrel és emelt fővel viselte a verést. Mi a franc változott? Zavar, hogy nem tudok rájönni és még jobban bosszant, hogy nem tudom mi van most vele, lehet elszökött, vagy talán Zalgo rabolta el, nagyon remélem, hogy az előbbi. A gondolatmenetemből az szakított ki, hogy valaki dörömbölt az ajtómon.

- Eyeless nyisd ki azt a kibaszott ajtót vagy berúgom!- hallottam meg Masky hangját.
- Mi történt?- kérdeztem kitárva az ajtót.
- Megpróbált öngyilkos lenni, valami olyasmit hadovált, hogy megtudta az igazat- közölte a proxy vezér.
- Tedd le a hordágyra és menj ki!- parancsoltam rá.

Masky eleget tett a kérésemnek, én pedig rögtön odasiettem a lányhoz. Alaposan végig mértem, új ruhákban volt, elkenődött szempillaspirál és ügyetlenül felvitt szemfesték díszítette az arcát, a szemei kipirosodtak a sírástól, a bal karjából folyt a vér. Gyorsan fogtam egy kis fertőtlenítőt és megtisztítottam a sebet, Ő csak némán sírt és figyelte minden mozdulatom. Ezután lekötöztem a sebet jó szorosan, hogy elállítsam a vérzést.

- Mégis mi a franc ütött beléd? Hogy gondoltad ezt?- kiabáltam rá miután befejeztem a munkát.
- Sa sa sajnálom- kezdte megszeppenve- Megtudtam az igazat a múltamról, azért szöktem el, hogy kiderítsem, de rosszabb mint azt hittem. A maradék életkedvem is elment- sütötte le a szemét és kicsit elpirult.
- Mi történt?- ültem le a hordágy szélére.
- 12 éves koromban tűntem el a nevelő szüleimtől, 10 évet töltöttem azon a rémes helyen. Alig emlékszem valamire abból a 12 évből amíg normális életem volt. Letettek rólam 2 év után, féltek, hogy nem találnak meg vagy összeomlok. Apa új családot alapított, de anya sosem felejtett el még a válás után is felengedett értem egy lampiont- mondta remegő hangon.
- Sajnálom- öleltem át.

Hozzám bújt és a mellkasomba fúrta a fejét, akaratlanul is elmosolyodtam ezen. Aranyos volt így, kis bújósom. Már értem miért akart végezni magával, és kicsit máshogy látom őt, nagyon makacs, de érzékeny, kedves és bunkó is tud lenni, és olyan elveszett 10 évet vettek el az életéből nagyon sajnálom ezért. Már csak egy kérdés maradt: Miért sérült le folyton?

- Kérdezhetek valamit?- törtem meg a csendet.
- Persze!- felelte lágyan.
- Miért szerencsétlenkedtél annyit?
- Azért, mert szerelmes vagyok beléd, és mivel nem vagy túl nyitott úgy éreztem ez az egyetlen módja, hogy közelebb kerülhessek hozzád, de elcsesztem a dolgokat- vallotta be vérvörös fejjel.
- Szóval bejövök neked?- vontam kérdőre.
- Igen- pirult el még jobban.
- Szólhattál volna. Egész jól nézel ki ahhoz képest amin keresztülmentél, és a merészséged is tetszik- reagáltam a válaszára- És különben is édes, hogy ilyen kis érzékeny vagy, én néha érzéketlen vagyok, jó, ha van mellettem valaki aki segít kijönni a többiekkel.
- Köszönöm- mosolyodott el.

Levettem a maszkom és az ajkaira tapasztottam a sajátomat. A szája cserepes volt, de nem zavart, ez a pillanat csak a miénk volt. A fenébe is jó érzés volt megcsókolni, átkarolni, érezni ahogy ő átölel és szaporábban veszi a levegőt. Beletúrtam (h/sz) (h/h) hajába és így csókoltam tovább. Óvatosan megharaptam az alsóajkát mire halk sóhaj hagyta el a száját, ez csak felbátorított. Többet akartam ennél, sokkal többet. Óvatosan eltoltam magamtól és levettem a felsőmet, ő pedig a sajátját. Vigyorogva legeltettem a tekintetem a mellein, majd óvatosan levettem a melltartóját. Elkezdtünk tovább vetkőzni míg végül meztelenül ültünk a hordágy két végében. A vékony sérülésekkel teli teste nagyon felizgatott, alig vártam, hogy a magamévá tehessem. Felkaptam (N)-et/ot/öt/t és az ágyamba fektettem, és felhúztam egy óvszert. 

- Készen állsz?- kérdeztem.
- Igen teljesen- felelte vidáman.

Ismét megcsókoltam s ezúttal rámásztam, és beraktam neki. Élveztem ahogy ez a sokszor meggyalázott, megbántott lány olyan képet vág alattam mintha a mennyországban lenne. Édes kis nyögései pedig még csodálatosabbá tették az estét. Apró keze a fenekemre tévedt időnként, de nem bántam, sőt heves csókokkal jutalmaztam őt. Mikor végeztünk lihegve feküdtünk egymás mellett az ágyon, ő hozzám bújt, és én magunkra húztam a takarót. Bármi is történik holnap csodás lesz, mert ő itt van velem.