Kegyetlenség Felsőfokon

"Mi mindig itt leszünk"

  Ideges voltam nagyon, hogy nem birtuk elkapni a lányt így mindannyian a kocsihoz vissza mentünk.

-Sajnáljuk Yeol..-hallom meg Kai megbánó hangját miközben vezettem.

-Majd legközelebb elkapjuk-sohajtottam nagyott egész uton csend volt.

Mindenkit haza vittem és én is haza fele indultam de...Meg akadt valamin a szemem ami az uton volt. Fegyverem magamhoz vettem kiszálltam és a kocsi elé mentem, hogy lássam mi az a pamacs szerű izzé amit megvillágít a fényszoró. Amint közelebb mentem hallottam ahogy nyüszít majd láttam ahogy remeg.

-Gyere pici-vettem fel óvatosan a fekete pamacs kiskutyát akit láttam az éteremnél majd a kocsimba vissza ülve be tekertem egy törölközőbe. Mindig van nálam biztonság esetére.

Mikor haza értem be menten és siettem fel a fürdőbe megfürdettem a kis szörmókot majd láttam, hogy a kis hátsó bal lába le van horzsolva így gyorsan le ápoltam sérülését és én is le zuhanyoztam. Amint fel vetten egy alsó nemüt meg egy szürke tréning alsót és le ültem az ágyra a kis csöpség mellé aki azonnal hozzám bújt én meg elmosolyodva simogattam.

-Bárcsak tudnál beszélni és elmondani hol van a gazdád-vetten kezembe a kiskutyát és szem magaságomba megtartottam.

A kutyus apró farkát csóválta amin kuncogtam de ahogy láttam a nagykutyám csúnya nézéset elnevettem magam mert látszott rajta, hogy féltékeny.

-Gyere ide apahoz picim teged is imádlak-nevetve nyujtottam ki egyik karom nagy kutyámnak aki egyből felugrot fejet ölembe tette és farkát csoválta.

Mikor befészkeltem magam az ágyba magam mellett tudva a két kutyust akik alszanak gondolatok ezrei támadtak meg.

Hol van az a lány?
Miért ilyen?
Van hol lakjon?
Van mit egyen?
És a legfontosabb...Van ki vigyázzon rá és szeresse?

Ahogy ezeken agyaltam elhatároztam, hogy holnap este ha a munkával úgy végzek vissza megyek arra a szórakozó helyre és ha nem is be fűzni de valami barátság izzét próbálok vele.

Sohajtottam egy nagyott majd ezek a gondolatok után jött a többi...például az, hogy mikor fogom vajon én megtalálni az igazit..vajon ő milyen lesz. Majd a további sablonos kérdések.

Nagy nehezen le hunytam szemeim és elaludtam de mivel úgy aludtam mint a bunda így a felkeléssel már gondok voltak de csak le csaptam az ébresztőm és  aludtam tovább nyugodtan magamhoz ölelve az egyik párnát. Eme szép cselekedetem után jött be drága Rose akinek vinyogásátol egyből felkeltem. Morogtam miközben hallgattam, hogy milyen lusta vagyok, hogy nem birok felkelni meg felelőtlen is, hogy azt a kicsi kiskutyát engedtem a nagyal aludni majd egyszer csak..

-Hallgass el!-kiabáltam rá hangossan. Sehol se halllani egy hangot se, dühösen nézem a megszeppent lányt aki a sötétítőmet markolja-Attól, hogy te nem dolgozol egy percet se én 0-24ben dolgozok! És nekem anya és apa nem tesz a seggem alá semmit sem nem úgy mint neked! Egyedűl értem el minden sikeremet senkinek nem kellett a segítsége mert mikor kellett volna senki nem állt mellettem! Senki! Neked ott vannak a barinőid de nekem senkim nincs..vagy is vannak de..mindegyiküknek meg van a saját maga problémája-hangomból alig vettem lejebb.

Rosen láttam, hogy elgondolkodott egy pillanatra majd hirtelen aggódást vettem észre rajta én pedig a hófehér takaromón a cseppeket..a könnycseppeket.

-C-chanyeol-hangja halk volt és remegett. Megállt mellettem miközben nekem könnyeim megállíthatatlanúl folyni kezdtek az arcomon és érzem lelkemet át járja a nyugalom.

-Sehuntól megtudtam, hogy keresel egy lányt akit én..ismerek. Ha..szeretnéd már ma tudok vele neked egy talalkozót szervezni-hangja most is halk volt de éreztem benne a törődést és kezében láttam egy zsepit amit elvettem és megtöröltem szemeim és kifújtam orrom.

-Erről..majd később beszélünk most kérlek menj el egyedűl szeretnék lenni-álltam fel. Láttam a lányon, hogy akar mondani valamit de amint jelentés teljesen néztem rá nem szólt semmit csak el ment.

Én újból egyedűl maradtam a két kutyusal egyetemben. Reggeli közben sikerült megnyugodnom majd be telefonáltam Lisanak-muszály voltam fel venni mert nem volt helyete más "normálisabb" emberi jelentkező- hogy ma nem megyek be így hát ha kell valami hívjon. Csodák csodájára megértette és amint le tettem a telefont ki mentem az udvarra nézelődni.

-Hallottam reggeli híred-a hangja lágyabb volt mint álltalában.

-Neked is szia Baek-szívtam bele cigimbe amit idő közben gyújtottam meg.-Akkor találkoztál Roseval-fújtam ki a füstöt.

-Igen..És a kis csaj mint megtudtam nála dolgozzik amolyan cselédként azért volt este abban a bárban mert ott is van hogy dolgozik-állt meg mellém-Mond csak...megint besokaltál?

-Igen-mondtam sóhajtva nagyott és kezdtem újra a cigizést. November közepe van és jó idő van semmi hó, semmi eső csak a szél fúj és kissé süt a nap.

-Most mi lesz Yeol? Nem mehet ez így tovább.-aggódó tekintetettel  néz felém.

-Baek...nem lesz semmi baj de most nekem kell az a lány nem tudom miért de kell nekem az a lány-tettem le a cigim a kis hamuzóba és hajamba turtam.

Baekon pedig láttam a kombinálást de nem szólt egy szót sem. Nézett velem együtt előre a semmibe. Ahogy cigimbe újra szívtam előjöttek belőlem az emlékek mikor kicsi voltam, hogy én mindig undorodtam a cigitől és megfogadtam akkor, hogy én soha nem fogok cigizni  erre tessék.

-Miért érzed azt, hogy egyedül vagy?-hirtelen kérdése meglepett.

-Én nem

-De yeol!-emelte fel hangját nem várva meg, hogy befejezzem a mondatott.-Melletted vagyunk 11-en. Mindig! Ha baj van miért nem mondod el? Ha? Nekem se mondod el pedig..legjobb barátok vagyunk. Chanyeol...Te sosem vagy egyedűl mert mi itt vagyunk neked értsd meg-elém állva tette kezeit vállaimra-Mindent megoldunk együtt csak hagyd, hogy segítsünk. A céged felépítésében megértettük,hogy egyedül akartad megcsinálni, hogy bizonyíts képes vagy rá. De már a többiben mi segítettünk mert láttuk rajtad nem megy egyedül. Én csak...Aah én csak nem akarom, hogy megint az legyen mint két ével ezelőtt-szemei könnybe lábadtak ahogy nekem is.

Szorosan öleltem magamhoz és el is sirtam magam. Tőle jobb barátott nem kívánhatnék na meg a többiek is olyanok nekem mintha a családom lenne. Ő miattuk vagyok boldog, ő miattuk értem el azt amit mert mellettem voltak mindig.

Hálásan néztem Baekhyunra aki megtörölte szemeit ahogy én is.

-Takarodj készülődni megyünk Rosehoz-paskolta meg arcom mire csak elmosolyodva bolintottam és mentem készülni.