Herceg Audival /Beniipowa ff./ BEFEJEZETT

Hetedik fejezet

*eközben Beninél*/aki most Gyulán van nem Pesten/

Beni:

-Beni....te szereted Ans-t.-jelentette ki.

-Mi?-kérdeztem.

-Jól hallottad! Ne tagadd! Tudom, hogy nem csak barát.-emelte meg hangját.

-Lili! Szeretlek! Oké?-mondtam.

-De Őt is szereted.-hajtotta le fejét.

-Csak téged szeretlek! Őt barátként.-emeltem fel állánál fogva fejét.

-Szeretlek.-mondta ő is.

Megcsókoltam. Vissza csókolt közben az ölembe vontam. Így csókoloztunk aztán hátra dőltem.  Végig simítottam oldalán. Mire egy jóleső nyögés hagyta el száját.

(...🔞rátok bízom🔞...)

Szuszogva fordultam le róla.

-Szehretlek.-lihegte fülembe.

-Szeretlek.-feleltem.

Aztán már csak egyenletes szuszogására lettem figyelmes.

############################

Beni:

Apró kis puszikra ébredtem amik az arcomra kaptam. Morogtam egyet Ő pedig felnevetett.

-Jó reggelt álomszuszék!-hallottam magam mellett. Mosolyogva fordultam felé és csókoltam meg. Mikor elváltunk egymástól Annával találtam magam szemben.

-Te? Te mit keresel itt?-néztem rá.

Aztán ott álltunk a konyhába. Ott amikor kisétált az életemből, de most utána szóltam.

-Anna!-mondtam Ő pedig felém fordult.-Szeretlek.-néztem szemébe.

-Sajnálom Beni,de csak álmodsz. Nem szeretsz.-nézett Ő is szemembe, de az Ővét könnyfátyol ködösítette. Aztán elsétált.

Riadtan, zihálva keltem. Miért álmodom vele?! Nem akarok vele álmodni! Aham még én sem veszem be barom...-szólalt meg egy kis hang.

-Fennt vagy?-nyitott be Lils mosolyogva a szobába.
Bólintottam aztán ki is ment. Elindultam le reggelizni. Miután ez megtörtén a kanapén fekve voltam. Aztán elkezdtett csörögni a telefonom.

-Öcsi!!-szólt bele Dani.

-Mondd?!-mondtam köszönés nélkül.

-Izé...van valami?-kérdezte.

-Mármint?-értetlenkedtem.

-Tudod...Annával.-mondta én meg óriásit sóhajtottam.

-Ha csak emiatt hívtál akkor szia. Én vagyok az öcséd, de Őt véded.-nevettem fel gúnyosan.

-Mert Ő a lány! És Ő is boldogtalan. Beszéltem az anyjával. Elvileg egy hete nem szólalt meg. Még mosolyogni is alig mosolygott. Csak...te, hogy vagy?-hadarta.

-Mi az, hogy, hogy vagyok? Nekem senkim sem volt. Egy barát. Ennyi. Semmi több.-mondtam egyhangúan.

-Öcsi!! Te is tudod, hogy Ő nem csak egy lány. Ő a lány! Az a lány aki....mindegy.-mondta és le is rakta.