Herceg Audival /Beniipowa ff./ BEFEJEZETT

Negyedik fejezet

"-De én személyesen jöttem.-hallottam meg magam mögött hangját..."

Szép lassan megfordultam és néztem az ajtóban álldogáló Benire. Mit csináljak? Ugorjak a nyakába? De az olyan, mintha nem haragudnék, de én haragszom!! Akkor most mit csináljak?
Elindultam be és neki is intettem, hogy kövessen. Leültünk a kanapéra. Vele szemben ültem törökülésben és a plüss Susut szorongattam. Csak néztük egymást. Na jó! Ez nevetséges.

-Mit mosolyogsz?-kérdezte.

-Áhh semmit...-adtam rá választ.

-Na? Mondjad!-faggatózott tovább.

-Most gondolj bele. Ide jössz lerakod a plüst, elbújsz én kinyitom az ajtót meglátom felveszem aztán jól kiosztalak, hogy miért nem személyesen adtad át. Megjelensz és egy perc múlva csendben ülünk egymással szemben a kanapén. Így érted?-magyaráztam.

-Ha belegondolok tényleg vicces.-adott igazat. Én csak biccentettem. Megint a kínos csend.
Egy perce ülhettünk ott amikor:

-Az én hibám.-mondtuk egyszerre.-Már, hogy lenne a te hibád?-és megint egyszerre.-Hagyd abba!-megint. Erre csak nevettem.

-Kezd csak.-mondta.

-Ch! Nem én vagyok a fiú! A fiúk szokták kezdeni!-mondtam neki.

-De illedelmes vagyok és hagyom, hogy a lány kezdjen.-mondta a saját szemszögét.
Csak ültem ott keresztbe font karokkal. Én ugyan nem kezdem.-Na jó! Kezdem én.-adta be a derekát. -Sajnálom...azt, hogy nem hagytam, hogy megmagyarázd, hogy nem törődtem veled és kerültelek.-mondta lehajtott fejjel.-Sajnálom Kislány.-mondta. De édeees.

-Beni!-tettem a kezem az arcára ő pedig felemelte a fejét.-Nem haragszom, de nagyon szarul esett.-mondtam a szemébe nézve.

Bólintott egyet aztán megölelt. Jézus, de hiányzott az ölelése. Nyakába fúrtam a fejem és szippantottam be illatát. Annyira jó volt ez a pillanat. Bár ne kéne véget érnie....

Beni:

Miután belefúrta fejét a nyakamba azt kívántam bár ne érne véget ez a pillanat. Egy perce ülhettünk így mikor egy könycseppet éreztem meg a nyakamon. Sírsz? Miért sírsz? Ne sírj!
Elhúzodtam tőle pont annyira, hogy lássam az arcát.

-Miért sírsz?-kérdeztem meg félve. Remélem nem miattam.

-Csak...hiányoztál.-szipogta.

-Kisláány te is hiányoztál.-mondtam és egy puszit nyomtam a homlokára.

############################

Anna:

Az ágyamban ébredtem. Mikor kerültem ide? Ugye nem csak álmodtam? Az nem lehet! Éreztem ahogy a forró könnycsepp végigszántja az arcom és a szám sarkához ér. Körül néztem. A kezemben ott volt a Susus plüss. Akkor nem álmodtam. Hogy kerültem ide? És hol van Beni? Ő hozott volna be a szobámba? Mikor aludtam el?

Lassan kikászálodtam az ágyamból és elindultam a mosdóba. Ott egy levelet találtam. Miért ide rakta?

"Szia Kislány! Tegnap elaludtál a karjaimban. Nem volt szívem felkelteni ezért bevittelek a szobádba. Azért ide raktam a levelet, mert tudtam, hogy ide jössz elsőnek. Örülök, hogy kibékültünk, ha kész vagy hívj el.
-Beni❤"