superhuman; x1

04

04 - NEKED ESNI
seungyoun csak megakarja találni ezt az új gyereket. wooseok tényleg csak haza akar menni.

─

─ HÚ, de kicsik - csiripeli seungwoo, ahogy kinéz a függöny mögül, megnézve az új diákokat.

- olyan normálisak, amilyenek lehetnek - füstölgött wooseok, karját seungwoo vállán nyugtatva, bár csak egy pillanatig, mivel a végtagja nem tud olyan sok ideig olyan magasra nyúlni. - olyan normálisak, hogy nem lehet tőlük elvárni, hogy a normálnál felettiek legyenek.

seungyoun tudta, hogy a szavak neki szóltak. felmutatja az ujját.
- nem kell aggódnod, nem te vagy az, akinek meg van a képessége ahhoz, hogy megtalálja őt. én vagyok az. a sok ember közül én vagyok az, aki betudja őt azonosítani és lehet nem olyan extravagánsnak néz ki, mint ahogy gondolod.

- nagyon elvagy magaddal. biztos vagy benne, hogy képes vagy ilyen sok ember elméjébe betörni?

- persze, hogy betudok - mosolyog seungyoun. - az erőmnek van egy előrehaladott keresés opciója.

mielőtt wooseok mondhatott volna valamit, lee dongwook bemondta a végszót a mikrofonba.
- köszöntsétek őket: han seungwoo, kim wooseok és cho seungyoun!

kilépve a függönyök mögül, a fiúk mosolyukat villantva hajolnak meg a tanulók előtt. ahogy mondta nekik az igazgató, van egy elég nagy rajongó táboruk és amióta leballagtak ez csak folyamatosan nő.

wooseoknak tényleg igaza volt arról, hogy nehéz sok ember között egyesek gondolataiba beleolvasni, de seungyoun tudja, hogy nem lehetetlen. az évek alatt, amit az ereje fejlesztésével töltött, seungyoun megtanulta hogyan szűrje ki a jelentéktelen gondolatokat az emberekből anélkül, hogy egyenként belenézne. az erős akaratú gondolatok az érdesek csak, a többi csak egy széllökés neki. azt is megtanulta, hogyan bánjon a végtelen számú gondolattal mikor egy tömegbe megy - ez egy visszatérő probléma volt gyerekként neki, de most már megszokta és belejött. bár még nem érte el a legmagasabb fejlettségét az ereje, legalább most már stabil.

seungyoun-ah, olvassa seungyoun wooseok gondolatait, aki tisztán hívja őt, mert tudja, hogy seungyoun így is hallja. seungyoun-ah, ne zárj ki.

seungyoun egy sóhajtással válaszol, majd visszamegy mások olvasására. hogyha azzal próbálkozol, hogy kizökkents, akkor bízz bennem, nem működik.

wooseok felkuncog. tudom, hogy nem működne, ha megpróbálnálak kizökkenteni az x1 keresésedből, de biztos vagy benne, hogy nem az a vöröske az? a haja nagyon feltűnő.

seungyoun körbe néz, de nem tudja megtalálni azt a bizonyos vöröskét, akiről wooseok beszélt.

bal oldalt, okoska. irányítja wooseok.

seungyoun a baljára fordul, a szeme végre megtalálja a vörös hajút, aki fekete hajúak között áll, a feje a másik oldalra fordítva. amint seungyoun elkezdené elemezni a fiú oldalát, a vöröske hirtelen felé fordítja a fejét, a szeme egyenesen seungyounéba néz.

abban a pillanatban seungyoun megtorpan a fájdalomtól.

a vöröske ugyanolyan ijedten néz, mint seungyoun. mintha tudná mi történt vele, de seungyoun nem akar többé rá nézni. a feje félelmetesen nagyon lüktet, az elméje valahogy darabokban. a körülötte lévők eszetlen gondolatai körbeveszik teljesen, egy nagy káoszt okozva a fejében. nem éreztem ilyen fajta fájdalmat évek óta.

hangos... nagyon hangos.

még a saját gondolatait sem tudta kiszűrni a másik emberekétől. nem tudta mit gondol igazából, annyit tudott, hogy az egész teste fáj annyira, hogy mindjárt elájul. wooseok oldalról fogja, seungwoo a másikról. mindenkin kitör a pánik. a tömegnek kevert véleménye van a hirtelen pánik rohamáról, a fejükben mindenki sikítozik, ordibál.

HAGYD!!! ABBA!!! A GONDOLKODÁST!!!

VIGYÉTEK TŐLEM A PISZKOS GONDOLATAITOK!

az esze sikoltozik, az agya ég, seungyoun feladja és mély álomba zuhan.

seungyoun...

a vöröske az utolsó akire emlékszik.

─