Egykor a démonok is az égiek közé tartoztak, és ők is fentről nézték a halandókat, hogy miként teremtődnek meg, majd pusztulnak el, hogy hogyan válnak a tiszta lelkek romlottá s hogy ki érdemli meg a Mennyek Urának a szeretetét, hogy halálát követve az Égi Seregbe kerüljön.
Isten szolgálói között viszont akadtak olyan angyalok is akik titkon bűnös játékot játszottak a halandók életével, és erkölcstelen fogadást kötöttek a lelkükről. Mikor az Úr ezt megtudta, büntetésként száműzte őket, a most Pokolként ismert Kontigóba, ahova az elveszett, bűnös lelkek kerülnek. Eme angyalokat Bukottaknak nevezték a vétek nélküliek, kik továbbra is Isten bölcseletét követték. A rengeteg Bukott angyal közül egy kiemelkedett és erejét fajtársai ellen használta fel, ezzel megfosztva életétől sok Égi szülöttet. A mészárlását egykori ura akadályozta meg, és nagyobb büntetést rótt rá, mint a többi Bukottra. Megfosztotta tisztító lángjától, és szárnyait is szegte volna, viszont a Bukott nem engedte magát és a Földiek közé menekült, így megvédve magát s szárnyait, melyeket még így is elért Isten haragja.
"A kegyelem vesztett, a hűtlen, a bemocskolt, a szárnya szegett, az elesett". Ezeket a neveket aggadták rá, és addig emlegették így, míg az igazi neve feledésbe merült. A kapott nevek pontosan kimutatták a bűneit és a büntetéseit.
A földi létet választva vissza vonult, hogy elég erőt gyűjtve megbosszulja szárnyait és kitaszítottságát az angyalokon...
