"Ne fenyíts haragodban, Uram, ne büntess neheztelésedben"
-6. Zsoltár: könyörgés
A jármű elcsendesedett, de a benne ülő férfi továbbra sem mert kiszállni. Kétségek közt örlődve várta a továbbiakat, miközben elmondott magában egy imát, remélve hogy utasát nem vezérli rossz szándék.
-Kérem, ha pénzt akar akkor adok de nekem sincs sok... Könyvelőként dolgozok de ez nem fizet olyan jól mint hinné! És ha-
-Nem kell a pénzed, ember. Szállás kell és ellátás. Tudom, hogy hol laksz és hogy egyedül élsz, szóval nincs semmi ami megakadályozna ebben.-Hangjában teljes nyugalom honolt, de az említett információk csak mégjobban felzaklatták megnentőjét. Ezt látva sóhajtott egyet majd a férfi vállára tette a kezét.- Gilbert Seidel, nem fogom bántani és nem áll szándékomban kifosztani sem önt... Viszont ha nem látom el azonnal a sebeimet akkor esküszöm visszajövök a pokolból és nem hagyom nyugodni soha többé.
-É... Értettem! Kérem kövessen!- Kipattant az autóból majd a hátsó üléshez sietve kisegítette a másikat. Lassan botorkálva bementek a panelházba, majd a liftet használva a harmadik emeletre.
Amint beértek a lakásba a férfi rögtön a fürdőszobába szaladt az elsősegély készletért hogy kezelje hivatlan vendége sebesüléseit.
-Ké... Kérem forduljon meg...- Dadogta miközben próbálta felhúzni a ruhaanyagot a másik hátán de nem ment. A keze átment rajta és nem tudta megérinteni. Zavarodottsága kiült arcára, mire az angyal egy szúró pillantást vetve sóhajtott.
-Várj...-Mondta majd feje felett nagyon halovány ragyogás keletkezett és eltűnt róla minden. Immáron teljesen meztelenül ült és hozta zavarba az embert aki nem tudta hogy meglepődjön vagy sokkolódjon-e.
-Ez ez ez meg mi-
-Angyal vagyok. Az angyaloknak felhőből van a ruhájuk.-Kijelentése olyan komolyan hangzott mintha egy teljesen normális információt osztana meg a másikkal. Természetesen jótakarója lefagyott és nem tudta hova tenni gondolatait.
-Egy... Angyal...-Ismételte a szavakat kissé összehúzott szemekkel.-Azt állítja, hogy ön egy angyal...?
-Figyelj, ne húzd az időt és a türelmemet...
-Oh sajnálom!-Pánikolva kapta elő a fertőtlenítőt és a sebesült hátához fordulva ismét ámulatba esett.-Úristen... -Két borzasztó heg tárult elé, mintha kitéptek volna valamit az előtte ülő lapockájából, csak két csonkot hátra hagyva. Szörnyülködve elemezte majd óvatosan elkezdte fertőtleníteni. Néha megállt egy pillanatra amikor szisszenést hallott, de ugyanúgy folytatta.
-Lehetetlen...-Kanapéjára vetette magát miután végzett és elsápadva meredt a plafonra.-Ez egyszerűen lehetetlen. Egy igazi angyal...
-Csak volt angyal...-Hallatszott a motyogás mögötte.-Köszönöm a segítségedet, ember.
-De mégis hogy kerültél ide? Itt a világvége? Vagy a lelkemért jöttél??- Kérdezte kétségbe esve megállás nélkül de az angyal csak egy szúrós pillantást vetett felé.
-Nem hallottál még bukott angyalról? Illetve...-Nézett végig rajta.-Nem kéne a satnya kis lelked. Tele van megbánással.
-Hangja tökéletesen lekezelő volt, szemei a lehető legjobban adták át a szánalmat és a szájával alkotott fintor bárki kedvét elvette volna attól hogy hozzászóljanak.
-Gyatra...-Mondta elhalt hangon egy szomorú pillantással.
-Én most távozom és ajánlom hogy ne említsd ezt az esetet senkinek sem.
-Visszamész a Mennyországba?-Kérdezte aggódóan, de rájött hogy nem kellett volna a szent helyet említenie.
-Egyetlen honom már csak ez a szennyel teli világ, melyet Földnek neveztek. Nem áll szándékomban találkozni veled többet és te is felejts el engem.
-Öhm... Angyal uraság...
-Ne hívj így.
-Akkor...
-Rem. A nevem Rem.
-Rem... Miért is nem... Miért nem maradsz itt éjszakára? Feltéve ha tényleg angyal vagy és nem az őrültek házából szöktél meg.
Rem felhúzta szemöldökét az ajánlaton. Valójában belegondolva nincs hova mennie, nincs hol megpihennie és nem tud sok mindent erről a helyről ahol ki tudja meddig kell majd bújkálnia. Úgy érezte hogy hasznára válhat még az ember, aki egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően pont arra járt ahol a Bukott lezuhant. Jószíve miatt pedig talán még több mindenben is tud majd segíteni neki.
•Milyen ironikus az élet, hogy most pont ennek az embernek kell a saját őrangyalára vigyáznia.•
