𝐦𝐲 𝐛𝐞𝐬𝐭 𝐟𝐫𝐢𝐞𝐧𝐝 𝐢𝐬 𝐦𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞𝐫; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

3.

Jimin POV.

Jungkook teljesen elvörösödve nézett rám, és mire feleszméltem hogy mit is tettem és mondtam, én is így tettem.

-Úristen, bocsánat!- temettem az arcomat a tenyerembe, ami olyan kicsi hogy alig takarta de hát...

-Én azt... Nem Yoongi...? Mi van?-nézett rám értetlenül Jungkook én meg konkrétan annyira nyomorultam éreztem magam, hogy elsüllyedhettem volna szégyenemben.

-Sajnálom, nem akartam hogy megtudd hogy beléd vagyok szerelmes és-.-nem hagyta befejezni a mondatomat.

-Szóval hazudtál.

-Bocsánat Jungkook én csak-

-Hazudtál. Nekem. Pont nekem. HOGY KÉPZELTED TE EZT? HA? -ordított rám dühösen én pedig összerezzentem. Mi a baja azzal hogy egy kicsit füllentettem?

-Kookie én-

-Ne hívj így mégegyszer. Nem akarlak látni soha többet, Park Jimin.- azzal kilépett a házból, becsapva maga után az ajtót.

Összezuhantam. Nem tudtam szólni senkinek hogy segítsen rajtam.
Nem tudtam beszélni senkivel.
Csak egy ötletem volt.

A telefonomért nyúltam és beütöttem a telefonszámot. Hallgattam az idegesítő csengést és mikor éppen letettem volna, beleszólt a telefonba.

-Igen?-szólt bele rekedtes hangján.

-Én vagyok az Jimin. Ugye nem zavarlak?

-Jimin, te sosem zavarsz. Mi történt?-hallottam a hangján hogy aggódik.

-Kérlek át tudnál jönni egy kicsit? Csak mert Jungkook...

-Ne is folytasd. 10 perc és ott vagyok.-azzal kinyomta a telefont. Hogy miért is nem ő a legjobb barátom?

...

-Jimin, nyisd ki azt a kibaszott ajtót, mert én baszlak meg ha nem!- dörömbölt az ajtón én meg kuncogtam egyet és lenyomtam a kincset.- Csak azt ne mondd hogy végig itt álltál te nyo-. JÉZUSOM JIMIN VÖRÖSEKA SZEMEID! NA MOST FELBATTYOGSZ A SZOBÁDBA!- utasított én pedig eleget tettem a kérésének.

Bebújtam az ágyamba, ő pedig takaróval, csokival és egy laptoppal lépett be a szobámba.

-Köszönöm Yoongi, te vagy a legjobb.-adtam helyet a szintén alacsony barátomnak, aki már keresett filmet.

-Érted bármit, kicsi Mochi!- simogatta meg a hajamat, én pedig a mellkasára dőltem.

A film elindult, de most kivételesen nem mesefilmet, hanem valami romantikus sorozatot néztünk.

-Te Yoongi, ez komolyan egy yaoi szerelmes film?- pillantottam fel a mentahajúra, aki csillogó szemekkel nézett le rám.

-Ha nem tetszik akkor elkapcsolom.

-Nem kell, jó lesz ez Morci.-öleltem át és úgy néztem tovább a sorozatot.

A rész végén a két srác végre megcsókolták egymást, mire mi úgy felsikítottunk mint a tinilányok. Jó na, érdekelt minket ez a sorozat, oké?

-ÚÚ még egyet még egyet!-nyávogtam Yoonginak aki örömmel indította el a következő részt.

...

-Jimin ezen a részen figyelmeztetés van.-mutatott Yoongi a képernyőre én meg meghúztam a vállamat "minden mindegy" alapon.

-Akkor is tudni akarom mi fog történni velünk, amit nem is mi játszunk, de vakahogy találtak kettő olyan embert akik úgy néznek ki mint mi.- erre Yoongi elnevette magát, és elindította a Yoonmin love című filmet. Nem tudom ezt Yoongi hogy és miért találta meg, de ha nem magunkat képzelem bele, elég élvezhető sorozat.

-Jimin, sajnálom de... Túlságosan kellesz. Érted?

-Yoongi, fogd fel, hogy én még nem állok erre készen!

-Kérlek... Most nagyon kellesz nekem!

És ekkor hallottam kintről egy villámcsapást, mire elment az áram. Én megrémültem és szorosan Yoongit öleltem, amíg ő a fejemet simogatta.

-Shh, semmi baj.-és erre még egy mennydörgés. Nagyon féltem ezért megfogtam Yoongi kezét és rákulcsoltam az ujjaimat. Nagyon szorosan szorítottam az ujjait, szerintem el is fehéredtek. Kinéztem az ablakon és pont láttam hogy nagyon közel lecsap egy villám.-Jó Jimin, lehet hogy én is félek.

-Yoongi, nagyon félek!-néztem reszketve a fiúra, aki egy puszit nyomott az arcomra.

-Adjak egy puszit a szádra is, mint a sorozatban? Ott is megnyugodtál.-nevetett Yoongi, majd lenézett rám én pedig nem tudom miért, de bólintottam. Valahogy a testem elvette az irányítást és Yoongit akarja, nem Kookot.

-Yoongi én...-nem tudtam befejezni, mert ő lecsapott az ajkaimra. Sokkal érzelmesebben és gyengébben csókol mint Kook... Olyan jó érzés!

-És még hogy nem Yoongit szereted, ha?-hallottam egy hangot, mire Yoongival szétreppentünk, és Jungkookra néztünk aki az ajtóban állt.

-Én megmondtam hogy Jungkook egy démon.-suttogta nekem Yoongi én pedig felkuncogtam.

-Kookie, hogy jutottál be a lakásba?- pislogtam rá értetlenül.

-Nem vagyok Kookie. Sok boldogságot nektek!- mondta dühösen majd becsapta az ajtót de Yoongi utánakiabált.

-Meglesz!- mondta, majd rám vigyorgott.- Jiminie, ő nem szeret téged...

-Tudom, Yoongi, tudom.- azzal megint megcsókolt én pedig boldogan viszonoztam gesztusát.

Lehet hogy mégis őt szeretem és nem Sütit?  Lehet hogy tévedtem? Vagy egyszerűen a szívem csak el akarja felejtetni velem Taet és Kookot? Még ha így is van... Akkor miért is?