𝐦𝐲 𝐛𝐞𝐬𝐭 𝐟𝐫𝐢𝐞𝐧𝐝 𝐢𝐬 𝐦𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞𝐫; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

4.

Jimin POV.

Tudtam hogy ezt nagyon elrontottam...  De neeeem, Jimin nem mesében él.  Hanem ez a kibaszott valóság, könyörgöm!

...

-Jimin, mi lenne ha összejönnénk?- emelte fel a fejemet a mentahajú fiú, én pedig a mélázásomból feleszmélve, vigyorogva néztem rá.

-Tudod mit? Oké.-azzal átöleltem a Yoongit, mégis fájdalmat éreztem. Itt, belül, a szívemben...

...

Arra ébredtem hogy csörömpölést hallok a konyhából. Talán csak egy álom volt, és Jungkook most is reggelit csinál nekem?

Azon nyomban kipattantam az ágyból és leszaladtam a lépcsőn.

-Szia Jun- Yoongi!-meglepetten néztem a fiúra. Ezek szerint nem álom volt.

-Szia Jiminie! Csináltam bundás kenyeret!

-Vajon a bundás kenyérnek van szőre, és ezért hívják bundásnak?- gondolkodtam hangosan, mire Yoongi annyira felnevetett hogy leesett az egyik pohár.-Rosszabb vagy mint Namjoon.-kuncogtam.

6 év múlva...

A párommal sétáltam a parkban, mikor megláttam egy fekete, kapucnis alakot.

-Yoongi, nézd! Ott van valaki!-mutattam az alak felé, és erősen megszorítottam az életem kezét.

-Szívem, nincs ott senki nem tudom mit- ÁHHHHH!- azzal valaki egy maszkot rakott Yoongi szája elé, és elhúzta mellőlem.

Két ember fogta le a már mesterségesen alvó Yoongit, majd betették egy zsákba.

-Ne bántsák! Kérem!-sírtam, mire az egyik fiú elkezdett nevetni, a másik pedig elengedte a páromat, odajött mellém és megsimogatta a vállamat.

-Sajnálom kishaver, de parancsot kaptunk.-azzal levette a maszkját és kezet nyújtott nekem.- Egyébként Hoseok vagyok, örülök hogy megismerhetlek, Jimin.

-H Honnan tudod a nevemet?

-A főnök elmondta.

-Gyere már te ló! Ott jön a főnök! És úristen , Hoseok megmondtam hogy ne beszélj vele!-mondta a másik.

-Megyek, Taehyung-akarom mondani V!!!- azzal lelépett és elvitték a páromat. Tae el akarta rabolni a páromat? Milyen főnök? Eddig miért volt minden nyugodt?

Megint láttam azt az alakot. Felém tartott.
Elkezdtem szaladni, amilyen gyorsan csak tudtam, de a rövid lábaim végett az illető utolért.

-Rég találkoztunk... Chimmy.

-Engem így csak Jungkoo-...- azzal megtántorodtam és a fiú szemeibe néztem. Levette a csukjáját így rálátást nyerhettem a férfias vonásaira. Teljesen más ember lett. Már kész felnőtt.

-Jimin, életem, mi a baj?- simogatta az arcomat gyengéden. Ez komolyan meg meri kérdezni mi a baj?!

-Mi az hogy mi a baj? Elraboltattad a páromat...- löktem le a fiú kezét az arcomról.- Mit ártott neked Suga?

-Suga?- nevetett Jungkook. -Úgy tudtam Yoonginak hívják.

-Így hívják a barátai. Nem a jegyese.-mutattam fel a jobb kezemet, amin az eljegyzési gyűrűm volt. A fiú lesokkoltan nézett rám.

-Már megkérte a kezed, és te nem is szóltál nekem?-szorította meg a csuklómat.

-Mi közöd lett volna hozzá Jungkook?-mondtam színtelenül.- Az esküvőre úgyis meghívtalak volna, ha nem rabolod el!

Csak mélyen a szemembe nézett. Én nem bírtam tovább, elkezdtem sírni.

-Jungkook, bármit megteszek, csak kérlek... Engedd el Yoongit!-könyörögtem sírva, mire ő hitetlenül nézett rám.

-Bármit?

-Bármit.

De akkor még nem tudtam hogy ez jobban fog ártani Yoonginak mint nekem...