9.

375 32 4
                                    

Rémülten néztem hátra Jungkookra. Inkább hagytam a mondatát, biztos csak fogyatékos.

Nagy szenvedések árán kibontottam a nyalókát, majd az ágy felé indulva bevettem a számba, mire Jungkook nyelt egyet. Kérdőn néztem rá.

-Kérsz?-vettem ki a számból az édességet majd felé nyújtottam. Elvette a nyalókát, de nem vette be a szájába.

-Mondd Á!

Tettem amit kért majd óvatosan beledobta a számba az édességet én meg elnevettem magamat.

Megéreztem hogy milyen finom is ez az epres nyalóka, majd csukott szemmel ettem tovább.

-Jimin, mi a francot művelsz?!-erre a mondatra kinyitottam a szememet és Jungkookot figyeltem aki ráharapott az ajkaira és újból nyelt egyet.

-Eszek.

-De mégis hogyan?-állt elém vigyorogva, majd kivette a nyalókát a számból.

-Hé, a kajám!- erre a mondatomra Jungkook felemelte a kezét a magasba, én pedig akárhogy ugráltam, nem értem el.-Utállak.

-Próbálkozz még, törpicúr.-nevetett, lenézve rám.

Utolsó ötletem szerint, lábujjhegyre álltam. Mélyen Jungkook szemébe néztem, az arcunk nagyon közel volt. Egy nagyot nyelt, én meg lenyúltam a nyalókát és ettem tovább.

-Velem nehéz kikezdeni Jungkook.-kacsintottam rá játékosan majd bebújtam az ágyba, letettem a nyalókát az asztalra, és szétterülve néztem ki az ablakon.

Teljesen elbambultam, és csak akkor eszméltem fel mikor egy kezet éreztem a derekamon, és egy lábat a lábamon.

-Tudod Jimin...-lehelt rá a nyakamra, én meg libabőrös lettem.- Nagyon férfias lettél az évek alatt. Megértem hogy Yoongi miért nézett rád olyan kiéhezve...

-Miért, Yoongi kiéhezve nézett rám?- pislogtam értetlenül, de nem láttam Kook arcát.

-Ha ő nem is... Én biztosan.-puszilta meg a nyakamat, nekem pedig egy halk sóhaj jött ki a számon.

-Kérlek ne húzd az agyam Jungkook.-idegesen, de mégis remegő hangon mondtam.-Nézzük meg lett e valami a Namjin shipből!-próbálkoztam kiszabadulni, de még erősebben tartott.

-Engem inkább érdekel hogy mi lesz a Jikook shipből...-kezdte el felhúzni a pólómat.-Hmm de kockás hasad van, Jimin.-lehelt a fülembe.

-Engem meg az érdekel hogy miért piszkálod a kockáimat.-mondtam flegmán, majd újrapróbálkoztam a szabadulással de megint lefogott.

-Ne idegesíts fel, mert olyat fogok tenni, amit nem akartam.-nyomódott jobban hozzám a csípőjével, én pedig megrémültem.

-M-mégis mit?-dadogtam, mire Jungkook belepuszilt a fülembe.

-Nagyon fájna...-kezdte el csókoltgatni a nyakamat is, mire elegem lett, lelöktem magamról Jungkookot és berohantam a fürdőbe. Bezártam kulcsra az ajtót, eltettem a kulcsot és a földre csúszva néztem ki a fejemből.

Féltem tőle. Tudtam hogy megölte a férjemet, és ez kicseszettül fájt. Nem tudom mit szeretne tenni velem, de azt mondta fájna... Mi van, ha meg akar ölni engem is? Én már nem tudom.

Lépéseket hallottam, majd azt hogy egy kulcs elfordul a zárban, majd a kilincs lenyomódott és Jungkook lépett be rajta.

-Én előre szóltam hogy ne idegesítsd fel apucit...

𝐦𝐲 𝐛𝐞𝐬𝐭 𝐟𝐫𝐢𝐞𝐧𝐝 𝐢𝐬 𝐦𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞𝐫; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢Where stories live. Discover now