𝐦𝐲 𝐛𝐞𝐬𝐭 𝐟𝐫𝐢𝐞𝐧𝐝 𝐢𝐬 𝐦𝐲 𝐥𝐨𝐯𝐞𝐫; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

17.

Igaza lehet. A legjobb barátjából lettem a szeretője?
Én most homokba dugom a fejemet és elgondolkozok az életemen, viszlát.

-Jimin. - mosolygott rám Jungkook, majd egy újabb csókot nyomott párnácskáimra. - Te vagy a legjobb dolog ami valaha történt velem.

-Erre csak annyit tudok mondani hogy szeretlek Jungkook!-borultam teljesen rá, majd újra megcsókoltuk egymást. Sok puszi lesz egy 3 percre, bassza meg...

-Jimin, mit szólnál hozzá, ha ma nem mennénk sehova, csak romantikus filmeket néznénk? - simított arcomra, és tettétől pedig elvörösödtem. Hevesen bólogatni kezdtem, majd hozzábújtam szerelmemhez.

Egy szót sem szóltunk. Egymáshoz bújtunk, néha megpusziltuk a másikat, ölelgettük egymást meg ilyenek. Ez olyan tipikus "ő a szerelmem és szeretem" póz lehetett, de nem mondhatom azt hogy nem tetszett. Szerettem érezni az illatát, érezni hogy ütemesen ver a szíve. Hol lassan, hol gyorsan. Mint egy szimfónia, amit csak te hallasz, más nem. Egy szirén ének, amely elcsábít. És a dallam, amitől megnyugszol, és érzed hogy nincsen semmi baj.

Ásítottam, majd még jobban hozzábújtam Jungkookhoz, és este hat órakor mély álomba szenderültem.

...

-Igen, tessék? - hallottam Jungkook hangját, és azt hogy valaki kopog az ajtón.

-Hmmm Jungkook... - öleltem meg szorosan, ő pedig egy puszit nyomott a fejemre, és újra az ajtót kezdte el pásztázni. - Megnézem ki az. - tápászkodtam fel. Kinyújtózkodtam és az ajtóhoz sétáltam.

Belenéztem a kukucskálóba, és egy ijesztőnek tűnő csáveszt pillantottam meg, aki levette gyorsan a maszkját és így már szimpibb volt.

-Ggukkie, egy férfi az. - vigyorogtam páromra, aki odasétált hozzám, átkarolta a derekamat, és úgy nyitott ajtót.

-Üdv, Jeon Jungk... - itt megakadt a mondatában, mert megpillantott engem is. - Szia öcsibogyó, rég láttalak. - borzolta össze a hajamat, és leesett hogy ő Yugyeom nagybátyám, Busanból.

-Szia Gyeomírtó bácsi. - röhögtem, mire egy makkot nyomott a fejemre.

-Leütlek, te tökagy! - viccelődött, de Jungkook csak kómásan nézett ki a fejéből, és szerintem elgondolkozott az életén.

-Gyeom nagybácsi, ő itt a párom. - mutattam Jungkookra, aki egy puszit nyomott a fejem búbjára, majd mosolyogva köszöntötte a vendéget.

-Zsír. - rendezte le ennyivel Yugyeom. - Na, Jeon gyerek, itt az újságod. Nekem most mennem kell kivinni a többit. Szia mókuska! - borzolta még jobban össze a hajamat, majd elhagyta a lakás területét.

-Fura egy nagybátyád van. - nézett rám, majd kuncogva felkapott, és ledobott a kanapéra.

-M-mit cs-csinálsz?-remegtem Jungkook mellett, aki felém mászott.

-Tudod Jimin... Te egy rabló vagy.

-Ha azt mered mondani hogy elraboltam a szívedet, komolyan hozzád megyek. - motyogtam, de úgy tűnt hallotta. Elvörösödve pislogott rám, majd megcsókolt.

-Hát... Már így terveztem megkérdezni... - emelkedett el ajkaimtól. - Jimin... - ültetett fel a kanapén, majd megfogta a kezemet. - Lennél velem örökké? Amíg élünk, szeretnéd letölteni velem azt a picinyke időt? Hozzám jönnél?

A kezecskéimet a szám elé kaptam, majd Jungkook nyakába borultam.

-Igen, milliószor igen! - sírtam, ő pedig nevetve megcsókolt.

7 év múlva.

-Soyeon, szivecském, merre vagy? - kiabáltam az örökbefogadott lányunknak.

-Itt vagyok apuci! - ugrott a hátamra boldogan, én pedig kuncogva fogtam meg a lábait, nehogy leessen. - Másik apuval tortát csinálunk, segítesz? - kérdezte boldogan, én pedig játékosan futottam a konyhába, majd megálltam Kook mellett.

-A Jeon járat a végállomásba ért. - tettem le óvatosan Soyeont, aki durcisan fordult a fal felé. - Úgy hallottam apucinak segítség kell. - mondtam Jungkook felé fordulva, amit Soyeon jól megmosolygott.

Nevetve csináltuk a tortát. Összekentük egymást tejszínhabbal, de úgy hogy még a hajunkban is az volt. A végeredmény csodálatos lett, és büszkén ki merem jelenteni, hogy nekem van a legjobb családom.

Vége.

Ennek a könyvnek is itt a vége. Tudom, kicsit rövid lett, amit nagyon sajnálok. Erre futotta, de kifejezetten megelégedtem a könyvvel. Remélem nektek is tetszett, szeretlek titeket! ❤️