A szobája elég régimódi darabokkal volt bebútorozva. Az ágya fele akkora volt mint az enyém. A sarokban volt egy íróasztal, és azon kívül még két szekrény, plusz ugye az erkély. A falak sötétbarnák voltak és bár fényes nappal volt kint, a függönyök bevoltak húzva. Nyomasztó volt.
- Tetszik a szobád! - hazudtam mosolyogva.
- Örülök - mosolygott ő is, bár volt egy olyan érzésem, hogy nem hitte el.
- Leülhetek valahova? - néztem körül, bár nem sok kedvem volt maradni.
- Persze, ülj csak le az ágyra - mutatott rá a fekhelyére. Így is tettem, ráhuppantam az ágyára, ami egyfolytában nyikorgott, akárhogy is ültem. - Szóval? - néztem rá olyan "mi legyen?" fejjel.
- Mesélj magadról - dobta fel ezt a kicsit sem sablonos témát.
- Hát jó - fújtam ki a bennem tartott levegőt. - Nagyon szeretek zenét hallgatni, olvasni, filmezni, enni...
Mivel eléggé kényelmetlenül éreztem magam a zónában, ezért szükségem volt egy kis mozgásra, de abban a pillanatban, ahogy felálltam, meghallottam, hogy egy nehéz tárgy, akár egy vasdarab, lezuhan a földre. Eléggé meglepődtem, de Warren reakciója még jobban meglepett. Riadtan a leesett tárgyhoz suhant, majd felvette és a háta mögé dugta, hogy véletlenül se lássam mi az.
- Bo-bocs. Személyes dolog - köszörülte meg a torkát. - Srácok, kész a vacsi! - nyitott be anya, ezzel megtörve köztünk a kínos csendet. Hála az égnek!
22:15
Anyáék már a lefekvéshez készülödtek. Én még nasiztam egy kicsit és sorozatot néztem. Indítottam is volna a következő részt, mikor hirtelen elment a net. Jelenleg mobilnetem sem volt, így sehogy sem tudtam kimenteni magam. Anyáékat már nem akartam zavarni, úgyhogy gondoltam megkérdezem Warrent. Át battyogtam a folyosón, majd bekopogtam hozzá.
- Gyere - jött az engedély. Mikor beléptem Warren épp a gépháza előtt guggolt, majd az érkezésemre felállt. - Mizu? - porolta le a kezét.
- Nincs net - lóbáltam meg a kezemben tartott telefont. - Igen, egy ideje már szarakodik az adapter. Holnap szerintem elmegyek venni egy másikat - ült le a székére.
- Lehet az lesz a legjobb - bólogattam, majd elindultam az ajtó felé.
- Hé, várj! - szólt utánam, mire visszafordultam. - Cigizel? - kérdezte elő véve egy csomagot az íróasztal fiókjából.
- Igen - csuktam vissza az ajtót. Ezzel most meglepett.
- Cigizhetünk, ha titokban marad - ment az erkély ajtóhoz, mire mosolyogva utána mentem. Kellemes idő volt kint. Adott egy szálat, majd miután rágyújtott, odaadta nekem is. Épp fújt a szél, így nem igazán tudtam meggyújtani. - Kezd egy kicsit kifogyni - vette ki a kezemből, majd hátulról átkarolva a számban tartott cigit próbálta meggyújtani. Azalatt a fél perc alatt a teste teljesen hozzám simult, mikor végre lángra kapott a dohány.
- Kö-köszi - fordultam felé.
- Nincs mit - nézett le rám, majd zsebre rakta az öngyújtót. Mialatt elszívtuk a cigit, egyikünk sem szólt semmit, egyetlenegy árva szót sem.
- Asszem én megyek aludni - mondtam, mikor visszamentünk a szobájába.
- Rendben van. - kísért az ajtójához. - Jóéjt - mondta, majd egy halvány mosollyal az arcán, behajtotta az ajtót.
- Jóéjt - feleltem, leginkább már csak magamnak, majd gyorsan beslisszoltam a szobámba. Hát, ennél furcsább napom sem volt még.
