Haláltábor

1.rèsz

   •1939.augusztus 31.
  
Minden csak egy nap kezdődött..Nem hittem volna hogy az életem egy nap alatt hirtelen megváltozik!Én Mia vagyok van egy öcsém és egy húgom Noah és Nilla. Èdes apám katonaként szolgál édesanyám varrónő.Viszonylag jól élünk de nem mindig tehetünk meg mindent. Lengyelorszagban Katowicében élünk. Én 15 eves, Noah 8  Nilla pedig 13 éves. Suliba a IV. Liceum Ogølnøki Gimibe járok. Viszonylag jól tanulok. A történelem a kedvencem. Apukám mivel katona sokat mesél nekem a külpolitikai dolgokról. Nem áll valami jól az ország. Sokszor mondják hogy ki fog törni egy újabb világháború bár én ezt kötve hiszem. A testvèreimet pedig egyáltalán nem izgatja. Èpp most indulunk iskolába. Én szoktam vinni az ocsemet és a hugomat iskolába. Ma gyorsan osszekaptuk magunkat és siettunk az iskolába. Ma mindenki olyan nyugodt volt. Busszal megyünk minden reggel. Bekisertem Noaht és Nillat az iskolajukba.
-Szia Nilla!-mondtam lelkesen.-Ès vigyázzatok egymásra!
-Rendben van tudom!-kialtotta Nilla mint akit nem érdekel semmi.
Átmentem Noah osztályába odamentem hozzá szorosan megoleltem es így szóltam:
-Szia Noha!Bármi van csak gyere át az én sulimba,de előtte szólj a tanar néninek!
-Rendben van!De nem lesz semmi baj!-Koszonte meg Noah
-Rendben akkor szia!-koszontem el és adtam a homlokára egy puszit.
Arca sima bársonyos volt. Gyengéd és tökéletes akár csak édesanyám arcbőre.
Mikor beértem az iskolába egy két új osztálytárs várt engem.
-Sziasztok!-koszontem mindenkinek és sorba megoleltem minden barátnőmet .
-Szi-szi-szia!-koszont felém félelemmel teli hanggal egy csaj.
-Mi a baj?Tudok segíteni?-kerdeztem tőle .
-En Rozi vagyok. Aushwitzból jöttem ide a testvéremmel Lucassal.-mutatkozott be.
-Hmm..-gondolkoztam.-En Mia vagyok!-nyujtottam a kezem.
Kezet ráztam velük. Kezeik szárazak és hidegek voltak. - Nah de mi a baj?-kerdeztem kivancsiskodva.
-Hat a baj az.. Hogy auswhitz teljesen megváltozott mindenki készül valamire mindenki nyugtalan mindenkit kiakarnak telepíteni.Es nem értjük miért.Edesanyank el már csak ő hozott ide minket. És mindenki az új vilagháborúól retteg.-meselte Lucas.
-Tejoeg!-kialtottam fel!- Idáig elfog érni a háború ?-kerdeztem.
-Aushwitzban pár napot jósoltak.-mondta Rozi.
-Ketlem!Háború nem lesz!Hülyeség!-jelentettem ki határozottan.-Semmitol nem kell felnetek!Nah de mennünk kell órára órák után talalkozunk.Sziasztok!-koszontem el.
-Szia!-koszontek egyszerre.
Órák után nem találtam senkit mindenki haza ment. Pár diák mászkált meg az aulában. Anya felhívott hogy Noahekat haza engedték előbb így nem kell elmennek értük.
Haza értem. Ettem és  megvacsoraztam.Megfurodtem majd lefeküdtem aludni. De az agyamban azon gondolkoztam hogy vajon mi történhetett Aushwitzban....