Haláltábor

2. rész

1939.szeptember 1.

*Ring*ring
Szól az ébresztő. Édesanyám egy csengovel szokott ébreszteni minket. Lesetaltunk testvereimmel az emeletről a konyhába reggelizni. Apa már nem volt otthon.
- Anya, apám hol van?*kérdeztem kissè idegesen.
- Apatokat elvitték ma reggel egy kepezesre.*mondta édesanyám nyugtatoan.
- És miért kellett elmennie ma erre?*kérdezte Nilla.
- Azt sajnos nem tudom. De azt mondta nekem hogy mondjam meg nektek hogy nem biztos hogy visszajön ma.-mondta,és elhajtottak fejét.-Tobbet kérlek ne kérdezzetek majd este.*mondta majd elfordult tőlünk és nekiállt mosogatni.
Szépen lassan elindultam testvereimmel az iskolában. Mindenki nyugodt volt. A buszsofőr volt ma is ideges. Éppen elgyonyorkodtem a Katowicei tajban. És egyszer csak...BUMM!!!! A mellettünk lévő kocsira ágyúval lőttek. A német zaszlo lebegett egy tank tetején és láttuk ahogy a külföldi emberek ölik meg a kint lévő embereket.
-Miaaa Miss félek segíts!-mondta félelemmel teli hangjával Nilla.
-Semmi baj nyugodjatok meg!*mondtam biztató hangon.
Semmi nem volt biztos gondoltam magamban. Itt vagyunk egy buszon. Es....Úristen édesanyám!!!!
-Gyorsan hazakell mennünk.-kialtottam fel.
- De nem mehetünk ki mert meghalunk.*mondta Noah és könnycseppet gyűltek a szemebe.
-Igazad van de mit tegyünk?*kérdezte Nilla.
-Nem tudom..*mondtam tanácstalanul*
Elkezdtem gondolkodni és azt vettem észre hogy egy nagy csattanas a hátsó buszon és nincs meg a vege. Egyszer csak eltalalta egy ágyú golyó a középső részét a busznak ahol mi voltunk elkezdtünk dőlni a busszal együtt. Felborultunk. Innen már nem nagyon emlékszem semmire. Csak az ágyúk, puskák és az emberek kétségbeesett hangját lehetett hallani, nah meg azt ahogy a németek próbálják elfoglalni szeretett városunkat.

*Egy idővel később*
Egy emberi hang közeledett felém. Felemelt a busz romjai közül majd lefektett a busz romjai mellé majd elkezdett újra éleszteni. Sikeres volt a mentoakcio. Felebredtem. Egy katona állt előttem magyar címerrel.
-Hol vannak a testvéreim?-kerdeztem majd kapalozni kezdtem a levegőbe.
Eszre vettem a nagy sebeket a kezeimen. Megijedtem.
-Mik ezek mondjon már valamit!!!!*kiabaltam*
A magyar katona tudott lengyelül mivel magyar lengyel címer volt a bal vállára varrva.
- Megsérültel. Betemett a busz romjai.A testvéreid abban a vonat egyik vagonjaba vannak.*mutatott a távolba egy vonatra*
- Ők annyira nem sérültek meg.. De ami azt illeti...velem kell jonnod*mondta majd rafogott a kezemre és elkezdett a vonat felé vinni. Nem ellenkeztem. Gyorsan kozeledtunk a vonat felé. A katona átadott egy másik katonának aki bele dobott az egyik üres vagonba. Legalább is az a katona azt hitte hogy üres..De nem volt az........