Haláltábor

5.rèsz

Belèptem az üres szobába majd merengeni kezdtem. Nem volt senki se. Egyedül voltam. Csomó megválaszolatlan kèrdès amire úgy érzem soha nem kapok választ.  De most leginkább a testvèreim érdekelnek! Mi történhetett velük? Élnek mèg? Nah és édesapámèk? Bele se tudok gondolni abba hogy már nincsenek.. valamit tennem kell. Majd segít Harry! Nah meg a testvèreim.

Este 10 óra és még mindig nem jött senki. Most kopognak. Belép a tábornok mellette Emma, Noah és Nilla. Gyorsan oda szaladtam hozzájuk és szorosan megöleltem őket. A tábornok egy szót sem szólt. Csak kilépett az ajtón és távozott.
- Úgy örülök nektek!*mondtam és megszorosabban öleltem őket*

- Mi is neked!*mondta Nilla*

- Igen-igen!*mondta egyszerre Emma és Noah*

- Jól vagytok nem sèrültetek meg?*kérdeztem aggódóan*

- Minden jó!*mondta Noah* - Csak erősítő feladatokat csináltunk.

- Oh értem. Sokan haltak meg? Mármint akik nem bírták?*kérdeztem szomorúan*

-  Igen nagyon sokan. A mi korosztályunkból 1000gyerekből 20an maradtunk maradtunk. *Mondta Emma majd leült az ágy szélére.

- Ès most mi lesz?*aggódott Nilla*

- Nem tudom...senki nem tudja *vágtam rá*- De feküdjünk le aludni. Holnap nagy napunk lesz. Joejt.
Lekapcsoltam a villanyt és elaludtam.

1939.szeptember

Reggel kiabálás keltett.

-EBRESZTO!!!*kiáltotta egy férfi hang*- IRÁNY A FŐTÈRRE
Kiugrottunk az ágyból és szaladtunk a főtèrre nehogy elkèssunk.

Leèrtunk a  főtèrre oda vezettem Harryhez a testvèreim és Emmát. Bemutatni sajnos nem tudtam őket mert a tábornok megérkezett és újabb feladatot adott ki. A feladat úgy szólt hogy felszállunk egy vonatra és átvisznek minket a tábor másik felère. Hogy hova visznek minket a katonákon kívül senki nem tudta. Szépen elindultunk a vonat felé és elkezdtèk a fel toloncolásunkat. Meg fogtam két testvérem kezét majd elkezdtünk mászni a vonatra hirtelen Nillának ki csúszott a keze a kezeim közül és elvitte a gyerek tömeg.
Kialtottam kèrtem hogy segítsenek nem segítettek. Feldobtam Noaht a vonatra közben Harry is felszállt rá én megfordultam és neki álltam volna megkeresni Nillat de Harry utánnam kapott és vissza rántott a vonatra.

- MIA! Mit csinálsz? Megőrültèl?*kérdezte Harry*

- Meg akarom menteni a húgom!*kialtottam sírva és tehetetlenül*

- Nem tudod!!Ha bemész a tömegbe te se jutsz onnan ki !*mondta majd magához húzott és megölelt*

- Nem tudom megmenteni !!*zokogtam Harry vállán*

Harryn egy kötött pulcsi volt. Lehetett rajta érezni hogy napok óta nem furdott de nekem így is olyan jó illatú volt. Noah csak nèzett könnyek gyűltek a szemèbe. Oda húztam magamhoz és úgy ültünk a vonaton egymás vállára borulva. Ők a családom már. Noah Harry és én. Soha nem fogom elengedni oket! Utálom magam hogy nem tudtam megmenteni a saját húgomat. Ezt úgy èrzem soha nem fogom tudni feldolgozni...