Mágneses vonzalom ✔️

7

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kezd alábbhagyni a baba-láz. Legalábbis Leo-nál egyáltalán nem. Szép lassan kezd ő is úgy kezelni engem, mint valami fogyatékossággal rendelkezőt. Persze nem szeretnék sértő lenni senkivel sem, de terhes vagyok, nem beteg. Tudatában vagyok annak, hogy nem a legjobb most megerőltetnem magam, nem is teszem, de például az autómat el tudom vezetni, nincs szükségem sofőrökre, az enyhén megpakolt szatyor sem nehéz, elbírom simán. De ezt egyesek nem értik meg.

- Élet, mondtam már neked, hogy elbírom azt a szatyrot - szólok rá a baráromra.

- Ne erőltesd magad, Törpi! Most a te és a baba egészsége a legfontosabb.

- Ami az én egészségemet illeti, nem árt a mozgás, és nem mázsás súlyokról volt szó, hanem pár darab almáról, banánról és egy üveg savanyú uborkáról - vágom be a durcit a nyílt csomagtartó előtt.

Leo meglehetősen jól kezeli a hisztis énem, főleg amióta tudja, hogy a gyerekünk növekszik a pocakomban. Eddig sem volt ilyen problémánk, hiszen ez az ember rettentő türelmes, ami számomra nagyon megnyugtató. Nehéz eset vagyok, és ő elfogad az összes szarságommal együtt.

- Jól van, te kis mufurc, gyere be, és bújjunk össze - fordul vissza édes mosollyal az arcán.

Ennek a felkérésnek ki tud ellenállni?

Még egy buggyant terhes nő sem. Így tehát minden mérgem elszáll, és követem az egyetlenemet a házba. Szokásosan lerúgom magamról a kényelmes sportcipőt, a vékony kabátkámat pedig felakasztom a többi közé. Leo már eltűnt a konyhában, szerintem kipakol, úgyhogy én is utána osonok.

Jól gondoltam, tényleg ott találom. Éppen háttal áll nekem, így mögé lopózom, és hátulról megölelem. Érzem, hogy egy picit megugrik, ami belőlem aranyosnak vélt kuncogást vált ki. Hogy miért csak vélt? Mert rajtam kívül mindenki annak találja.

- Jézus, Törpi, mi vagy te, macska? Megijesztettél - mondja kicsit túldramatizálva.

- Édes, rossz a lelkiismereted, hogy ennyire ijedős vagy mostanság?

- Dehogy rossz, csak ti nők mindig rám hozzátok a frászt! Ez a nagyon halk járás valami szuperképesség? Leah is mindig ezt csinálja! - háborodik fel, amitől elnevetem magam. Olyan édes, amikor kiakad.

- Ha erről anyukámat kérdeznéd, tuti megcáfolná eme gondolatodat - mondom a fejemet a hátába fúrva.

- Ja, tényleg! Molly említette párszor, hogy nagyon meghitt kapcsolatban álltál mind a padlóval, mind a lépcsővel szemben lévő fallal - kuncog most már ő is.

- Azt tudtam, hogy a drága anyám pletykás, de hogy ennyire? - rökönyödök meg egy picit.

- Kinek másnak mondja el ezt, mint a leendő vejének? Molly úgy ismer téged, mint a tenyerét - érvel logikusan.

Egy picit lefagyok. A leendő vejét? Tudom, most már összeköt minket egy pici élet, de én még nem állok készen egy esküvőre. Mármint egyre igen: a legjobb barátnőmére. Az esküvőmet mindig egy pici esküvőnek képzeltem el, ahol az anyukámon, a legjobb barátnőmön és Leo legközelebbi hozzátartozóin kívül senki más nincs ott. Meg persze az elmaradhatatlan leánybúcsú, ahol úgy igazán be akarok baszni még utoljára, mielőtt ténylegesen családot alapítunk. Persze ennek már lőttek, mert valaki hamarabb szeretne érkezni, mint azt terveztük. De mégsem állok készen minderre.

Az anyaság más. Az abortusz ötlete meg sem fordult a fejemben, mivel szerintem minden élet megérdemel egy esélyt ezen a földön. Úgyhogy evidens volt, hogy marad velünk. És ha most még teljesen felkészületlennek kell titulálnom magam, tudom, hogy amint a picit a kezembe tarthatom, más lesz a helyzet. Na meg csalásképpen ott van az összes anyaságról szóló könyv, így lesz okom olvasni.

- Leo - szólok hozzá megszeppenve. Ő érzi, hogy nagyon a sírás határán állok, nem hezitál megfordulni. Most már szemben állunk egymással, és kíváncsian várja a mondandómat. - Ugye még nem akarod megkérni a kezem?

Sziszegve kiengedi a benntartott levegőt. Ezek szerint rosszabbra számított.

- Törpi, figyelj! Tudom, hogy hirtelen jött ez a picúr mint neked, mint nekem, és tudom, hogy te még egyáltalán nem állsz készen a házasságra. Ezt elmondtad Judy és Mike eljegyzésén is. Megértem, gyors ez neked, és neked ezt még fel kell dolgoznod. Én itt vagyok neked, támogatlak mindenben, tolerálom a hormonaidat, meg az összes többit. De ha egyszer arra az elhatározásra jutok, hogy megkérem a kezed, ami mindenképpen meg fog történni, azt szeretném, ha meglenne az esélyed úgy igazán megélni az összes vele kapcsolatos élményt, mint például a leánybúcsút - jelenti ki mosolyogva. Basszus, annyira ismer már!

- Köszönöm.

- Még valami, amiről beszélnünk kéne?

- Ó, igen! Holnap megyek a nőgyógyászhoz. Szeretnél elkísérni? - kérdem tőle remélve, hogy van rám ideje. Nekem fontos lenne, ha az első időpontra el tudna jönni velem.

Választ nem adva gyorsan elenged, előveszi a telefonját, majd tárcsáz valakit.

- Szia Sylvia - köszön be az asszisztensének. - Megkérlek lemondanál holnapra minden egyes megbeszélést? Sajnos közbejött valami, és fontosabb dolgom is van - mondja neki, és rám kacsint, amitől engem azonnal eláraszt a szokásos melegség. - Köszönöm! Akkor pénteken találkozunk. Szép délutánt neked - teszi le a telefont. - Ki nem hagynám az első találkozást a picivel.

Annyira meghat a meg meg nem született gyerekünk iránti szeretete, hogy elerednek a könnyeim. Kacagva törlöm le őket, mire két erős kar fonódik körém.

- Jól van, Törpi. Nagyon szeretlek, ugye tudod?

- Én is szeretlek téged, Nagyfiú.