9

1.4K 76 6
                                    

A recepciónál egy kedves nő elkéri a betegbiztosítási kártyámat, majd megkér, hogy nyugodtan foglaljunk helyet a váróteremben.

Tudom, hogy nem tesz jót az idegesség a babának, de én nagyon izgatott vagyok, hogy perceken belül megpillanthatom életem másik értelmét.

- Törpi, az egész pad remeg tőled, ne erre fizettünk be - suttogja mosolyogva a fülembe Leo.

- Ingyen masszázs - vágon rá üveges szemekkel a semmibe meredve, ezzel kifejezve, hogy egyáltalán nem áll szándékomban abbahagyni a lábrángást. Mint egy idegbeteg, de valahogy ez most megnyugtat.

- Én így szeretlek téged, és már alig várom, hogy megpillanthassam a babánkat - ad egy nagy cuppanós puszit az arcomra, miközben a kezével a még annyira nemlátszódó pocakomat simogatja.

Inkább az úszógumikat.

Ezzel a tettével valamennyire megnyugtat, így már nem remeg a pad. Annyira.

- Szerinted mi lesz? - kérdezi halkan tőlem.

- Hüvelyi vizsgálat biztos - vágom rá kapásból.

- Nem, butus! Mi lesz a baba neme? - kuncog édesen a fülemhez közel. A lehellete enyhén simogatja a bőrömet, ami nem kicsit indít be, de visszafogom magam. - Azt olvastam, hogy az anyák megérzik a babák nemét.

- Sajnos én nem vagyok jósnő, Nagyfiú - mondom neki sóhajtva. - Igazából nem számít, hiszen én bárhogy szeretni fogom. Ő a mi szerelmünk gyümölcse. A pici kincsünk.

- Vagy a mi kis rosszfiúnk vagy a mi kis könyvmolyunk - teszi rá ismét a hatalmas kezét a hasamra.

- Miért pont rosszfiú meg könyvmoly? - nézek rá kissé szkeptikusan. - Lehetne kocka meg plázacica is.

- Az a lány, amelyiket mi neveljük fel, kizárt dolog, hogy plázapudli lesz. A fiú sem lesz kocka, mert ezekkel a génekkel csakis a rosszfiú marad - kacsint rám, mire én elnevetem magam.

- Érdekes a világszemléleted, Nagyfiú, de emlékezz vissza, hogy te sem voltál rosszfiú a gimiben, sem az egyetemen.

- Gimibe cukkoltak a kinézetem miatt, az egyetemen meg tapadtak rám a csajok, de én megválogattam a hálótársaimat - gondolkodik el.

- Elég érdekesen nevezted el az exeidet. Hálótárs? Tehát sosem voltál még szerelmes? - kérdem enyhén meglepve.

Leo kinézete alapján senki sem mondaná meg, hogy sokat piszkálták gimiben. Elmesélte, hogy mindig ő volt a szürkeegér, a láthatatlan fiú, a zárkózott, a menők játékbabája. Igen, ezeket a szavakat használta. Egy picit sajnáltam, hiszen nagyon a lelkemen viselem a gimis bántalmazásokat, és nem csak a tettlegeseket, hanem a lelki terrorokat is. Szerencsére nekem ezzel nem kellett megküzdenem, de nem azért, mert a menők közé tartoztam. Csak a baráti társaságom volt jó. Mindentől megóvtak.

Az egyetemi Leo viszont a nők álma volt. Miután megtalálta az edzőtermet, talált valamit, amit örömmel tesz. Ez pedig a gyúrás. No nem azt mondom, hogy a barátom egy dinnyehordó, de szépen ki van dolgozva a teste. Adott akkor is magára, meg most is, így meg tudom érteni az összes nőt, aki csorgatja a nyálát a barátomra. Én is csorgattam.

- Miss Green? - nyit be a váróba egy kedves aszisztens.

A szívverésem hirtelen az egekbe szökik, és megszorítom Leo kezét, aki eltátog egy "semmi baj"-t, de mindketten felállunk, és követjük a lányt a rendelőbe.

Mágneses vonzalom ✔️Where stories live. Discover now