Mágneses vonzalom ✔️

16

Nora

Meglepődök. Nem kicsit. És elönt a bosszúság.

Azért jövök ide, hogy együtt ebédeljek a gyerekem apjával, erre mit látok? Az a ribanc próbál rámászni arra, ami az enyém.

- Bocsánat, tán nem megzavartam valamit? - kérdezem higgadtan egy cseppnyi gúnnyal.

- Törpi, ez nem az, aminek látszik - szól hozzám Leo zavartan.

- De igen, megzavartál valamit - felesel az a kis csitri Avery.

Ó, hogy nyeltél volna százas szöget!

- Na ide figyelj, te kurva! Most veszed le a kezed Leo-ról, mert ha nem, megtudod egy vérszomjas vadállat haragját. És még csak nem is túlzok, tényleg kitépem az összes hajadat. Szálanként - köpöm oda neki a szavakat, mire gúnyosan elmosolyodik, de elengedi a barátomat.

- Persze, hogyne, csak a szád nagy, de ne felejtsd el, hogy ha egy ujjal is hozzámérsz, én sem foglak megkímélni téged. Hét éve krav magázok - közeledik fenyegetően felém, mire a szemem sem rebben. Mindjárt meg fogok ijedni egy kis csitritől!

- Akkor számolhatsz egy óriási perrel.

- Most megijedtem! Amúgy is apámnak jó ügyvédei vannak, simán megúsznám - von vállat az a kis ribi.

- Nem hinném - szól közbe Leo, aki mellettem terem, és a karját átteszi a vállamon, de én elhúzódom. Jelen pillanatban nem bírom az érintését. - Nem úsznád meg, hiszen bántalmaztál egy kismamát.

Avery arcán döbenet tükröződik, és ekkor a hasamra kúszik a tekintene. Látom a kételyt is, hogy talán csak kitaláltuk az egészet, de ekkor felemelem a mindent takaró poncho-mat, ami alatt csak egy fehér trikó van, és kirajzolódik a 13 hetes kis pocakom.

- Ezért ha nem akarsz balhét, akkor szépen elhúzod innen a csíkot. Taka van - intek az ajtó felé idegesen, ő meg se szó, se beszéd, kirohan az irodából.

Mély lélegzetet veszek, hogy megnyugodjak a baba érdekében, hiszen ez a sok stressz megint hányingert okoz. Mennyire rühellem én ezeket a rosszulléteket!

- Törpi - szólít meg gyengéden Leo.

Viszont most egyáltalán nincs kedvem a sajnálatát hallgatni.

- Azt akarod mondani, hogy nem a te hibád, igaz? Hogy te egész végig ellenkeztél.

- De hát ez az igazság! Ő közeledett felém, holott kijelentettem neki, hogy barátnőm van, és nem fogom elhagyni egy futó kaland miatt. Ennél azért többet érsz nekem. Te meg a kis picúr - beszél hozzám gyöngéd hangon.

- Mit keresett itt egyáltalán?

- Fogalmam nincs. Megkérdeztem tőle, hogy mit keres itt, mire mondta, hogy látni akart, és anyám adta meg neki az irodám címét.

Hát persze! Gondoltam volna, hogy annak a hárpiának a keze benne van a dologban. Már akkor feltűnt, amikor azzal a picsával szemben ültette le a fiát, hogy valami nagyon nem kóser a dologban, erre nem anyóspajti próbálja összeboronálni őket, engem ezzel kitúrva a helyemről!

- Vajon ugyanígy cselekedett volna, ha tudná, hogy nagymama lesz? - teszem fel a kérdést kétségbeesetten.

- Nem tudom. Annyira nem ismerem az anyámat - rázza meg a fejét.

Nagyon felhúzott ez a dolog. Pont egy családtag próbál éket verni közénk, amikor nekik támogatniuk kéne? Anya, Judy, Leah mind mellettünk állnak, és akkor jön ez a nőszemély, aki nem ismer, azt hiszi, hogy jobb nálam, csak azért, mert ott virít az a kibaszott doktori cím a neve mellett. Pedig emberségből megbuktatnám, az biztos!

- Nekem ez nem fog menni - jelentem ki. Leo zavartan néz rám, mintha nem értené, amit mondok.

- Mi nem fog menni?

- Ez a kapcsolat. Legalább is így nem. Ha anyád belerondít, nem tudom magam tűrtőztetni. Mellesleg most a gyerek a legfontosabb számomra.

Hitetlenül néz rám. Mint aki rosszul hall.

- Te most szakítasz velem?

Most hogy magyarázza meg neki, hogy ez nem szakítás, inkább amolyan szünet? Kiakadt. Látom rajta, hogy nagyon nehezen fogja fel a szavaimat, de én megingathatatlan vagyok. A gyermekem és az én egészségem az első. Ha az anyja minden egyes alkalmat kihasznál majd, hogy keresztbe tegyen nekünk, akkor köszönöm szépen, nekem erre nincs szükségem.

- Törpi, ne csináld ezt! Kérlek! Szükségem van rátok. Ti vagytok a mindeneim - ejti ki kétsésgbeesetten ezeket a szavakat. - Nem történt semmi köztünk Avery-vel. Engem már egy nő sem érdekel rajtad kívül.

Hiszek neki. Amióta együtt vagyunk, egy nőre sem néz rá. Még csak nem is stíröli őket! Még én is többet legeltetem a szememet a női hátsókon. Ha szóba hozom, mindig azt mondja, hogy ha jó segget akar látni, akkor megnézi az enyémet, ami nem mondom, rendesen imponál, de én nem tiltom. Hűségesnek kell lennie, nem vaknak.

És nagyon fáj kijelentenem neki.

- Leo, tudom, hogy én vagyok az egyetlen, de amíg az anyád nem változik meg, addig nem szeretnék találkozni veled. Nincs szükségem arra a stresszre, ami ilyen esetekben érhet. Gondolnom kell Bogyóra! És az orvos is megmondta, hogy kerüljem a ilyen helyzeteket - érvelek ésszerűen, de érzem, hogy nemsokára lefolyik az első könnycsepp. - Nagyon szeretlek téged, tényleg. De most a baba a legfontosabb. És addig, amíg a csatatér kellős közepén állunk, addig nem kéne találkoznunk. Én visszaköltözöm anyához, te meg maradsz a te házadba.

- Törpi, kérlek! - fogja a két kezébe az arcom. Tisztán látom, ahogy a szomorú tekintetében megcsillan az első könnycsepp, mire nekem nagyon nehezemre esik kimondani a végszót. De gyorsan elhúzódom tőle, és megteszem, amit meg kell tennem.

- Nem! Ez a végleges döntésem.

És ezzel kilépek az ajtón. Zokogva.