Merre vagy?

1.rész

-Uhm, Emily? - valaki enyhén megérintette a vállamat. - Beszélhetnék veled egy percet?
 Ahogy hátranéztem John állt mögöttem. Szőke haja, mint mindig, most is kezeletlenül lógott az arcába. Kék szeme kérdőn nézett rám.
 Levettem a fejhallgatómat, ami csak zajszűrésre volt rajtam és a felsőtestemmel feléfordultam.
 -Mit szeretnél? - mosolyogtam rá, mert tudtam, hogy ez sokat jelent neki.
 Kicsit bátrabban folytatta.
 -Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy van-e kedved eljönni a buliba, amit a hétvégén tartok. - a szája sarkában egy édes mosoly jelent meg.
 -Persze. Miért ne? - a fiú láthatóan megkönnyebbült
 -Nagyszerű, akkor majd átpasszolom a címet és néhány infót.
 -Rendben. - pár másodpercig kínosan néztük egymásra, mielőtt John újra megszólalt volna.
 -Egyébként mit írsz? - mellém húzott egy széket és leült rá, közben pedig végig a szemembe nézett, várva a válaszomat.
 -Igazából semmi érdekeset, csak egy romantikus történetet. - John arca hirtelen nagyon felvidult.
 -Tényleg? Beleolvashatok? - bólintottam, ő pedig gyorsan elolvasta az első fejezetet. - Váó. Hogyhogy leszbikus történetet írsz? Azt hittem az írók magukat szokták beleszőni a főszereplőbe. - megint rámosolyogtam.
 -Nem mindig ez a helyzet. Az írók a személyiségük egy kisebb vagy nagyobb darabját adják a szereplőknek, de bármikor előfordulhat, hogy egy heteró ír egy meleg szemszögéből. Vegyük például J.K.Rowling-ot. Rengetegszer férfiak szemszögéből írt, illetve nálam is volt rá példa. - John gyorsan átfutott néhány sort a szemével.
 -Nagyon érdekesnek ígérkezik. Szívesen elolvasnám a folytatást is. - biztatóan rámmosolygott.
 -Tudod, én is szeretnék elkezdeni egy történetet, csak még nem tudom, hogy hogyan állhatnék hozzá. Valamelyik nap tudnál nekem segíteni ebben?
 -Persze. Esetleg holnap itt, suli után? - megint elővette azt az édes mosolyát és jelentőségteljesen rámmosolygott.
 -Tökéletes. - ismételten pár néma másodperc következett. - Akkor én most megyek és hagylak alkotni. Holnap úgyis találkozunk. - felállt és visszatette a székét ahonnan korábban elvette. - Jót beszélgettünk.
 -Igen. - amint John kilépett a könyvtár ajtaján és kattant mögötte a kilincs egy óriási sóhaj hagyta el a szám.
 Mit fogok neki mondani? Hogyan fogom neki elmagyarázni? Egyáltalán tudnia kell róla?
 A gondolatmenetemet egy kellemes hang szakította meg.
 -Azt hittem, hogy meg fog csókolni. - balrafordultam, ahol Diana-t pillantottam meg. Nem tudom, hogy mikor került oda, de most valamiért nem is bántam, hogy ott volt és látott mindent.
 Barna hullámos haja körbefonta az arcát és szürke szeme egyenesen a lelkembe nézett.
 -Én is. - összehúztam a szemem és a füzetem sarkában lévő kis szívre néztem, amit még én rajzoltam oda korábban. - Hál' isten nem tette.
 -Figyelj! - biztatóan rátette a vállamra a kezét. - Tudom, hogy nem ő az aki neked tetszik, de szegény srácot teljesen kikészíted. Vagy mond el neki most, vagy viseld el a próbálkozásait.
 -Akarom, csak... - vettem egy mély levegőt és benntartottam néhány másodpercig. - nem merem. Nem ismerem annyira jól, hogy ennyire megbízzak benne.
 -Talán pozitívan csalódnál. - mosolygott rám. - Az is lehet, hogy a végén barátok maradtok.
 -Lehet. - megöleltem, mert tudtam, hogy a fizikai kontaktus sokat számít neki.
 Megszakítottam az ölelés és komolyan a szemébe néztem.
 -Eleve azért egyeztem bele abba, hogy holnap suli után segítek neki, hogy elmondhassam, hogy miért nem tudok vele lenni.
 -Én hiszek benned. Meg tudod csinálni. - mosolygott rám még egyszer utoljára, mielőtt ő is kiment a helységből.
 -Ennek örülök. - suttogtam magam elé. - Bárcsak én is tudnék hinni magamban.