Miért kell még ezt eltűrni , szenvedés szenvedésminden reggel , nappal , éjjel.Ha alszom , álmodok , és vele lehetekde ez nem tart örökké , felébredek.Fejfájás és hányinger vár engem , csókja és ölelése helyett.Fájdalom és láz , közelsége valós nem lehet.Csókja erős , akárcsak az ital , érintése mint a dohányfüst ,amit kifújnak egy szellős délutánt.Nem segít se gyógyszer , sem terápiaezek csak testemet nyugtatják , de lelkemnek ő kell.Ő a gyógyszer , ami miatt élek , talán halok.Nemsokára vége , az utolsó kortyok gyorsan csúsznak , már alig érzem jelenlétem ,s ő mellettem áll , fehér ruhában , alakja változatlan , gyönyörű szép ,szemei akár a naplemente , bőre illatánál nincs kellemesebb.Magához ölel , magával visz engem , és együtt hagyjuk el ,ezt az elkorcsosult világot s testet.
