Napom egy átlagos nap volt , üres , sötét ,nem volt más dolgom , dolgozni , dohányozni , szenvedni.Ez az élet kegyetlen volt , talán még most is élném ,ha ő nem lett volna , akárcsak egy megváltó , megtörő fény.Nem először láttam , ismertem régebben , viszont e fényerősségét , csodálatosságát , fényességét nem láttam.Ugyan is vak voltam , gyenge és gyáva , viszont azóta változtam , valamennyire , egy jónak hívható irányba.Nemrég láttam újra ezt a fényt , ezt a lányt,Jobban megismertem , felismertem igazi szépségét , gyönyörét , mellette szívemet már senki sem gyötörné.Viszont e fényt eltakarták előlem , magas , fekete indák , megfogni , legyűrni nem tudtam őket ,ugyanis tövis , gonoszság és halál borította őket ,próbáltam de nem tudtam , kezemet véresre cibáltam , téptem , szaggattam.A fény nem kerülte ki az elfolytó indáit , sőt , csak még inkább beleivódott , az inda nagyobbra nőtt , hiszen ő is csak egy növény ,növésre szüksége volt ,a fényt már nem láttam , az inda erős lett és odébbtolt.Megint egyedül lettem , a sötétben vagyok , leszek , életem újra szenvedés , ó bárcsak érne véget.Kezeimről lefolyt a festék , arcom sötétbe borult ,a fájdalom álltal gyötört testem elbukik.Talán egyszer a fény újra megtalál , az indák letörnek , elpusztulnakés újra megérezhetem az érintését a lánynak,talán egymáséi lehetünk , talán egyszer ,hiszen nála szebb dolog nincsen , nem lesz , ezen a sötét vidéken.
