Bevésődés

Merida

Akkor vettem észre hogy már nincs senki a teremben csak én és David. Szándékoztam ki menni a teremből tehát felkaptam cuccomat és el indultam kifelé.
.. Elindultam VOLNA ha David nem állt volna közvetlen elém. Egy jó két fejjel magasabb volt nálam, ráadásul kigyúrt, és félelmet keltő volt. Filmekbe illő focis nagymenő.
-Bocsi.. Szeretnék kimenni.-Egy szót nem szólt.
-Hahó!
-Elsőre is halottam.-kezdett közeledni, mire én elejtettem a rajzfüzetemet.
-Te gyökér! Szálj le a gyengébbről. - Szólalt meg David mögül a kellemes rekettes hang. Istenem de jó volt hallani, a hideg is kirázott, határozott volt, mégis volt benne valami nyugtató..-Kopj le. És felejts el.-Szólt Adél a látszólag Expasiához- Mit mondtál? Kérdezett vissza gyanakvóan David.
-Azt hogy Kopj. Le. - Lépett közelebb Adél.. Most látom hogy magasabb mint én. Ebből a szemszögből gyönyörű volt.. Belerezzentem a látványba.
-Mert? Mi lesz kis csillag? Kis hercegnő? Sírni fogsz? - Büdös bunkó!*Tökön rúgta*-Auh...-szólt elcsukló hangon-Ezért még kapsz Ribanc.-kiment a teremből. Csak ketten voltunk Adéllal.
-Jól vagy? Ugye nem nyúlt hozzád? Megölöm ha igen.. - S.. Semmi baj köszi-tök vörös voltam és zavart. Felkaptam a rajz füzetem és kisiettem de megfogta a vállam-Várj már, te vagy az új lány.. Igaz?- Már úgy néztem ki mint egy paradicsom bolintottam majd kisiettem. Beszaladtam a mosdóba és a kezemmel átölelem a térdem.
Nekem most.. Most.. Tetszik?.. Tetszik egy lány?.. Tessék?.. Nem az nem lehet. Eddig a srácok jöttek be. Most akkor mi van?..
Elkezdek potyogni a könnyeim. Leginkább a pillanatnyi rémülettől, és attól hogy tudatosult bennem.. Hogy mind két nem tetszik. Voltak rá jelek.. Annánál is. Meg más lányoknál is. De sosem foglalkoztam ezzel.. Miért történik ez velem?-*Benyit Anna*
-Mi a Szent szar? Jól vagy? - Kedves volt. Oda gugolt hozzám és kezdett vigasztalni. Résnyire megnyílt az ajtó.Adél állt ott. De mikor kék szemei megpillantották Annát, elsietett.-Mi történt Astrid? Jól érzed magad?
-Igen.. Khm...kössz Megvagyok-felálltam és meg töröltem az arcom.. De nem sokat segít. Mikor én sírok olyan foltos a fejem.. Olyan leszek mint egy panda.-Öm..asszem. Én most.. Egy kicsit egyedül lennék..
-Szó sem lehet róla! Ilyen állapodnak!*jött egy SMS-e*basszus.. Ömm.. Ne haragudj erre vissza térünk, viszont sietnem kell. De akármi van szólj.
Szia.. - elment Anna, én pedig átnéztem a rajzaim. Látni akartam Adélt. De..ne.. Ne nenene..a.. A Rajz! Ott maradt! Mikor kiejtettem a kezemből.. Basszzuuuss...*vissza rohantam az osztályba kerestem de nem volt sehol* - Hol van? Hol lehet? Ki találta meg?... Mi van ha.. Csak azt ne.. - Sóhajtottam egyet és majdnem síró görcsöt kaptam.. becsengettek. Vissza jöttek a diákok a terembe, kezdődött a tanítás, nekem pedig vissza kellett tartanom a kétségbeesetségemet.

*Suli után*

Szomorúan battyogtam hazafelé, azzal a tudattal hogy nincs meg a rajzom.. Jól elcsesztem. Mégis mit fog szólni Adél ahoz ha Megtudja hogy le rajzoltam. Kész ideg voltam. Alig ismerem a csajt de.. Ahogy belenéztem a szemébe.. Tudtam hogy.. Hogy szeretem.
Otthon ledoptam a cuccom majd ránéztem az órára. Házit kellene írnom. De nem tudok koncentrálni-Tino! Sétálunk?
A kérdésre már jött is kis barátom szájában egy fekete hámmal és pórázzal. - Jó fiú..-Mosolyodtam el és el vittem Tinot sétálni.

Miközben lassan battyogtunk furán éreztem magam. Adélt akartam látni. Látnom kellett.
Folyamatosan rágondoltam.. Aztán. Meg láttam egy csapat sráccal beszélgetni. Megint nevetett.. Ezt el sem hiszem. Ott álltam mint a cövek. Földbegyökerezett a lábam.
Majd Meg láttam egy Bolder Colliet. Az én kis csodámmal ismerkedett éppen. Megsimogadtam. Majd oda néztem az asztalhoz ahol Adél ült. De már nem volt ott. Furcsa volt.. Mint valami.. Látomás.. Egyszer ott volt egyszer nem..

Tovább mentem és egy jó ideig. Rágódtam a gonolataimon. Egyszer csak azt vettem észre hogy egy erdőhöz értem. - Bemenjünk Bogyó? -
Kiskutyám semmi reakciót nem adott.. Egészen addig míg az elöbb látott Bolder be nem szaladt. Az én kutyám meg utána. És mivel a kutyámon póráz volt így engem is bevitt.
Egy ideig barangoltunk az erdőbe. Mikor Tino kibújt a hámból és elszakadt. Én pedig utána-Tino! Tinooo! Merre vagy? - kerestem kétségbeesetten, amikor...

Tudom, egyenlőre elég lapos a dolog, de a következő részben jönnek az izgalmak 🤷‍♀️😜

Ha tetszik jelezzétek *
Ha van kritika -> kommentbe
Szere van 🌻💕