Bevésődés

Érzések és Pofonok.

A feladó pedig nem más volt mint... Mint.. Igazából fogalmam sincs. Az illető az egyik lány volt akit a suliban láttam. Anna osztálytársa lehetett. És olyasmiket írt hogy "szereghke" ami.. Egy szeretlek lehetett...vagy olyat hogy "Leegy az enyéhin" amit magyarra úgy fordítanék légy az enyém. Neeem igazán értettem elösszőr a helyzetet. Majd minden világossá vált..azaz majdnem minden, mikor meghalgattam néhány csodálatos hangüzenetet, melyen Anna részeg hangja mondogoatja hogy szeret, és hogy Adél egy senki, ne foglalkozzak vele stb..
Nem értem.. Most.. Most.. Mi van? A felismerés hogy Annának bejövök olyan hirtelen zúdult rám hogy lefagytam. Anna egy totál Hetero lánynak tűnt.. Egyrészt. Másrészt, nem lehet belém szerelmes.. Nem! Nem nem nem. Ilyen nincs. Nincs és kész. Gyorsan rá is írtam Annára, és küldtem neki néhány screenshootot amire szinte azonnal válaszolt.

Astrid-*Egy adag kép*
Astrid-Öö.. Ez mégis mit jelentsen?
Anna-Ö.. Szia! Hát ez meg? Te jóó ég.. Igen Durva buli volt tegnap.. Hehe..
Astrid-Látom és király, de még is miért írtad azt hogy "szereghke"??
Anna-Ja.. Hogy azt.. Áh semmi, a barátnőim csak megvicceltek. Bocsi.

Itt el gondolkoztam. Huh.. Talán mégis egy ártatlan poén? Na várj, ennyire naív nem vagyok.

Astrid-Anna. A szívbajt hoztad rám.. Szerinted ez vicces?!?!
Anna-Most mit vagy úgy oda?
Astrid-Mi? Mit vagyok úgy oda? Majdnem bevalottad hogy szerelmes vagy belém.. Vagy.. Nem tudom! De akkor is mi a szar volt ez?
Anna-Jajj nyugi már, részeg voltam. Apropó.. Van kedved eljön I holnap velem?
Astrid-Mi? Nem! Anna komolyan nem érzed ennek a súlyát??!

És igen.. Itt jöttem rá hogy Anna is azon emberek egyike aki annyiszor használta a szót melynek hatalmas jelentés, és érzelemmel bíró súlya van hogy "Szeretlek".. Az ő esetében "Szereghke" hogy elvesztette az igazi értékét, és súlyát..

Anna-Mi van veled? Ez csak egy szó!
Astrid-Egy szó??! Hát nem érted? A "Szeretlek" kicseszett ül nem csak egy "szó"!
Anna-Jo, bocsánat.. Most lenyugodtál? Mély levegő?..
Astrid-Csak..Mennem kell. Szia.

Nem volt kedvem veszekedni. Hót ideg voltam, és semmi kedvem nem volt győzködni egy olyan embert, aki flegmázgat itt nekem. Így, elővettem valami kényelmeset, majd bevonultam a fürdőbe, és lezuhanyoztam. Felraktam egy arcmaszkot, és bementem a szobámba rajzolni.

*késöbb*

Egy valódi szívét tuthattam magam elött, rajz formájában.
Át volt döfve egy nyíllal, és a nyíl által hagyott mély sebből virágok nyíltak.. A rajzomnak jelentés volt. És nem kis súlya, tulajdon képp azt próbáltam lerajzolni mit érzek.. Boom.. Nagy megállapítás mondhatom.. Azt hiszem ezért szeretem a művészeteket. És az alkotókat, a festőket, írókat.. Olyat foglalnak szóba, mondatba, vagy színekbe formákba, olyan érzéseket.. Amire más képtelen. Nagy próféták.. Képes vagyok egy vers, vagy egy kép elött órákat ülni és gondolkodni.. Tudom furcsa.. De inkább leszek ilyes módon furcsa. Csinálok furcsa dolgokat, és nem állok be a sorba, mert ha érdekel, inkább ülök le legózni az öcsémmel, vagy ülök órákon keresztül egy kép elött, értelmét keresve benne, mint hogy nézzem mit tátog egyik-másik lány a "tiktokon" világszerte hogy meg legyen adott számú szivecskéje és menőnek érezze magát.. Vagy mint sem buliba járjak és leigyam magam hogy ilyen marhaságnak tegyem ki az életem.. Bár mindenki maga dönt a sorsáról. Végül is.. Egyszer élünk. Ha úgy vesszük az élet értelmetlen.. Élünk mert megszülettünk, akkor már miért ne legyünk önmagunk? Miért kényszerítsük magunkat olyan helyzetbe amit nem akarunk? Mi értelme? Mondja meg nekem valaki..
Egy kicsit elkalandoztam.
A gondolataimból felébredve a valódi álmok völgyére is ellátogadtam. Elegem volt a mai napból.. De úgy nagyon.

*Másnap*

Nem aludtam színte semmit. Anna úgy felhúzott hogy egész éjjel alig aludtam. Vártam már az ébresztőt de a testem minden porcikája nagyon nehéz volt. Nagy nehezen össze készültem, össze készítettem a Kismanómnak a reggelit, levittem a kutyát, és elvittem Bubut az oviba en meg mentem a pokol kínköves bugyrajiba.. Az iskolába.. Azt hittem vége az életemnek mikor megláttam Adélt felém közeledni. Borzalmasan néztem ki. Ő meg csak jött.. Es jött.. Már majdnem oda ért de..

És sziasztok! Ismét.. Egy hoooosszú kihagyás után. Igen igen SaJnÁlOm. És bár még a Covid is adott lehetőségeket hogy írjak nekem mindíg más dolgok bukfenceztek közbe.. Nos igen.
DE! Kárpótollak titeket! Ha látom a pozitív (vagy kritikus jellegű) hozzászólásokat, vagy visszajelzéseket, akkor megpróbálok több energiját fektetni egy egy fejezetbe, es én illusztrálni a könyvet. De nem tudom megéri e, ha nem kapok semmilyen vissza jelzést😜
Puszii❤️❤️ Köszönöm a kitartó olvasóimnak a rendületlenségüket! ^^
Ui.: Bocsánat a rövid fejezetért.