Bevésődés

Most Akkor Mi Van?

Épp elgondolkoztam azon most akkor mi is történt meg majdnem a fa tetején. Ezt most azt jelenti hogy... Tetszem neki? Vagy csak én értettem félre? Mit akarhatott? Istenem..
-Na még egyszer Bubu. Mi történt ma? Mit mondasz anyunak?
- Ömm. Elmentünk a oviba, és mikor.. Mikor haza jöttünk a ovibol akkor Elmentünk azzal a lánnyal aki tetszik neked..
-MI?? Nem! Nem Bubu. Nem tetszik nekem az a lány. És AZ ovi picim, nem pedig "a ovi".
Az történt hogy hazajöttünk, és az udvaron mikor fociztál lehorzsoltad a térded. Oké?
-De az hazugság lenne. De Bambi.. Nem tetszhet neked lány.. Mégis tetszik neked.
-Nem, nem tetszik.
-De csak fiú tetszhet lánynak. De tetszik neked..
-Nem. Nem. Nem. Bubu. Mit mondasz anyának?
-Mit kell mondani Anyának? - szólalt meg mögülünk Véda.
-SEMMIT. Khm.. Semmit.
-Azt hogy a Bambinak tetszik egy lány.
-BUBU!-Förmedtem az öcsémre.
-Tessék? Azt mondtad hogy tetszik neki egy lány?
-Nem nem mondott semmit én
.. Én.. *már könnybe lábadat a szemem a reménytelen helyzettől*
-Hé.. Nyugi.. Hugi.. Figyelj, ide rám. Szemembe nézz. Hé..ez..ezzel nincs baj. Meg beszéljük.. Oké?..
-Én.. Ahj.. Nem..
-Nem mondom el anyáéknak.
-Jó..-néztem rá hálásan.
-Figyelj öcsi. - Szólt Véda.-Mi történt ma?
-Hát hazajöttünk a oviból és el mentünk a lánnyal aki tetszik a Ba-Véda közbe vágott.
-Nem. Azt kell mondanod anyának hogy fociztál, és úgy horzsoltad le a lábad. Rendben?
-De az hazugság lenne..
-Nem hazugság... Csak egy kicsit átírt dolog. Ilyet nem kell tenned soha többé. De most légyszi. Segíts.. Tehát.. Mit fogsz mondani anyáéknak?
-Hogy a udvaron mikor fociztam akkor lett Bibis a lábam.
-Nagyon jó. És Astrid kivel volt délután?
-A barátnőjével.
-Nagyon ügyes vagy. Menni fog?
-Igen.. - Ezt után adott Véda egy Puszit az öcsénknek rámnézett, és felmentünk a szobámba.
-Na jó. Miről beszélt oda lent Balázs?
-.. Hát.. Az úgy volt..
-Halgatlak-és leült az ágyamra- Hogy volt egy lány, és nagy tetszik és ő Adél, és Merida, és azthiszem szerelmes vagyok, de nem tudom mert ő lány, és én is, és most akkor mi van?.. És nem értem és ma majdnem megcsokolt, és azt hiszem tetszik és.. És.. - Hadartam a sírás küszöbén. Véda megértő és mégis kissé értetlenül nézett rám.
-Szóval.. Lehet hogy..
-De nem biztos. És csak BI lennék, nem Leszbi.. És.. Ahj..
-Értem.
-Az jó mert én nem. - A kijelentésre mindketten felnevettünk.
-Mármint.. Én sem egészen.. De figyelj. Akármi van én melletted állok. És nem lesz semmi baj. Ugyan az a lány vagy, aki eddig voltál. Csupán eddig nem tudtuk melyik.. Ömm.. Faj? Faj..melyik nem! Ez az a szó - nevetett ismét.
-Melyik nemhez vonzódok?
-Pontosan.. Szóval ezért ne aggódj.*magához húzott és megölelt*
-köszönöm-öleltél vissza megkönyebbülten.
-Nekem még megint el kell mennem pár napra.. De Lénát hazahozom holnap, és vele is még beszélhetsz nyugodtan..
-Lénával?..
-Ő is a testvéred..
-De le se szar néha.. Néha? Mindig..
-Jó.. De.. Ahj.. Igazából sajnos nem tudom Meg védeni.. Igazad van, nem kell tudnia. Még.
De ha készen állsz fel kell vállalod anyuék elött is, és bizony Léna elött is.
-Ez a hátrány a nagy családban.
-hát.. Igen Miri néni, Álmos bácsi, Magda nagy néni, Ben nagy  bácsi, nagy mamáék, a másik nagy mamáék, meg ott van..
-Oké elég értem-nevettem kínosan.
-Sokan vagyunk. De mind szeretünk és el fogadunk ne aggódj...Most..csak szedd össze magad. És lesz valami. Én itt vagyok..
-És innentől éreztem hogy rengeteget fogok beszélni Védával mostanában..

*Egy pár órával késöbb*

Megmutattam Védának Merida képét, és beszélgettünk még egy kicsit. Utána Véda elment, én házit írtam. Mikor kaptam egy hívást.. Annától?

-Halló? Szia.. Anna?
-Szia Astrid! Mi újság?
-Semmi különös.. Veled?
-Mi most megyünk Buliba pár barátnőmmel.. Van kedved jönni?
-Majd talán máskor..
-Oh ugyan már gyere!
-Most tényleg nem.. Ne haragudj..
-Hm.. Na jó. Akkor megyek is. Hétfőn tali!
-Aha.. Jó bulit!

*kisípolt*

De még mindig kérdés.. Honnan van meg neki a számom?!
Mindegy..ráírtam Adélra. Beszélgettünk egy ideig. Utána elmentek vacsorázni, játszottam Bubuval egy kicsit, aztán fogat mostam és.. Észre vettem hogy Adél kendője a farzsebemben maradt... Uramisten. Azt szagolgattam este, és közben azon gondolkodtam.. Ez nem beteg túlzottan? Mármint egy lány kendőét szagolgatni aki tetszik?... Áh..
Elhesegettem a gondolataimat, és el kezdtem rajzolni. Rajzoltam és gondolkodtam. Miért én? Ez jó dolog? Biztos ez? Miért vitt el oda? Mi lesz ha nem lesz ott Bubu? Kicsit úgy érzem félek.
Nem akarok teljesen egyedül lenni Adéllal. Miért? Én sem tudom. Hisz akkor sem vagyok "teljesen egyedül" Ő is ott van.. De mégis.. Nem értem.
A rajzomat nézegettem majd összehajtottam és becsúsztattak a matrac alá. Talán itt nem találják meg... Remélem..megnéztem az órát. 00:00-volt. De úgy voltam vele nem érdekel. Én most Meg fürdök egy kád vízben, és még nézek valami nyálas romantikus filmet.. Vagy legyen inkább vígjáték?..esetleg csak hallgassák zenét? A végén megnéztem a Merida a Bátort. Aztán lefeküdtem aludni.

*Másnap*

Reggel gyorsan hajat mostam felettem egy kis sminket és fáradtan felettem a fotőzásra előre kikészített ruhámat.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt kicsim.*apa rám néz* Hű gyönyörű vagy ma reggel. Mire fel ez a nagy cicoma?
-*Magamra nézek* Hm? Oh.. Köszönöm.. Ugye nem felejtetted el?
-Mit?
-Apa..-látszott rajta hogy gondolkozik erősen.. Gondoltam segítek.
-Fotózás..
-Oh..OH. Hát az ma van?! - Felpattant és a pizsamás apukám már cseppet sem Nyugott állapotban sietett fel. Én meg annál Nyugottabban tettem le a táskámat a cipősszekrény mellé, és ittam meg egy kávét, és kezdtek el egy tál melegszendvics csinálni, hogy megkönnyítésem anyu dolgát.
-Anyu fáradtan cicomába vágva nézett rám hálásan-Jóreggelt Bambim..
-Szia anyu. Épp befejeztem.
-Köszönöm kicsim.. Ma jön haza Léna-gondolkozott hangosan-.. El tudod készíteni Bubut?
-igen..Mesét néz?
-Várja a kakaóját.
-Viszem.
Mindenki tette a dolgát. Én Bubuval megnéztem reggel a SpongeBob egyik részét és közben felöltözttem. Közben Meg érkezett Léna és Véda. Léna köszönt anyuéknak de rólam es Buburol tudomást sem vett. Csak be vonult a szobájába. Gondoltam én azért is kedves leszek.Bekopoktam.
-Szia! - köszöntem.
-Gyere. - szólt flegmán. Mire beléptem a lázadó tinilány frontális szentélyébe.
-Szia Léna!..
-Hm? Mit akarsz? - förmedt rám.
-Csak gondoltam beköszönök.
-Klassz. Szia. - fordult el tőlem.
-Öm. Nem pont ilyes féle "túl laza" köszönésre gondoltam. Léptem oda hozzá és ölelésre nyújtottam a kezem, mikor rámnézett és a laptopjából kiszúrtam a szivárványos hátteret. Amin a következő állt:Love is Love.
-Huzz innen hugi, nem érek rá*csapta le laptopot*
-Öm.. Bocs.. Figyelj, fotózás van ma. Légyszi húzz magadra egy ruhát.
-Jólvan Disney hercegnő, vagy hogy hívnak anyáék.. Ja. Bambi.
Felfogtam, azért jöttem haza.
Na tünés. *Állt fel és becsapta az ajtót miközben erőteljesen kilökött*
Kelett pár perc mire felfogtam.. Na most jól láttam a háttér képet?.. Talán mégsem különbözünk annyira Lénával?.. Nem tudom. Sosem beszélt annyit. Vagy mióta én emlékszem nem igen beszéltünk. Tuttommal Hetero... Vagyis. Erről sem volt szó. Csak gondolom vonzódik.. Valakihez?.. Az ő esetében valamihez..
A szám szélét húzva beköszöntem Védához megölelni, aztán vissza mentem a szobámba a rajzomhoz. Gondoltam kiszínezem a képen. Az apró faházas incidens befejezett pillanatát rajzoltam le... Hogy megcsókol az én drága múzsám.
Ezt színezgettem mikor benyitott Bubu hogy indulunk. A pillanat hevében hogy még ne lássa az öcsém a művem a könyvespolc mögé csúsztattam. Aztán felkaptam az öcsém, feldoptam, hogy egy kicsit megvihogtassam.
Majd hámot raktam Tinora és a táskámra félvállra dobva jeleztem anyának hogy beszállunk a kocsiba. A szülői jóváhagyással be is szálltam, bekötöttem az öcsémet a gyerekülésbe és simogattam a kutyámat, várva a többiekre.
Mert indul a nagy családi fotózás.

Na és ennyi lenne. A következókben is izgalmakat tartogatok. Igen kellenek néha ilyen részek is, de nyugalom! A következő részbe tervezem bele rakni Adélt is 😜
* ha várod a folytatást, komment ha úgy érzed tudsz tanácsot adni.
Hey ho! ✨