Bevésődés

Fotózás és Gyanakvás

Bent ültünk a kocsiban, vártuk a többieket. Egyszerre beszállt mellém a két ikernővérem. A szüleink pedig előre. És jöttek a szokásos kérdések..
-Szívem, a kulcsom?
-megvan.
-Tárcám?
-igen.
-Telefon?
-az is itt.
-Látta valaki a telefonom?
-A fülesem?
-Kössétek be magatokat!
-Pisilni keeell
-Bubu ne csináld!
-Anyu hol van a..
-Mikor indulunk?
- Achu! .. Van valakinek zsepie?
-Nálam van!

És így tovább.. Mikor végre elindulunk, körül néztem. Anyu és apu beszélgettek. Bubu valami mesét nézett, vagy játszott a laptopon. Léna zenét hallgatott.
Véda telefonált. Én pedig lerajzoltam a pillanatnyi történéseket. Nos.. Egy tussal amit az ülések között találtam (A nagy család lány többségének előnye). 
Mert nem hoztam tollat csak füzetet. Esküszöm, mi lehetnénk a lármás Család. Legalább Tino nyugodtan szuszogott az ölemben... Legalább ő nyugodt volt, ha már az én gondoltam cseppet sem.

*a fotóházhoz érve*

Nos igen. Hát már itt volt a nagy családom. Mindenki nevetett és vidám volt, a fotózás után az egész család Pizzázni megy... Mondom az EGÉSZ.
Szóval kibéreltük konkrétan a Pizzériát.. Na jó. Nem kellett. A nagybátyámé az egyik pizzéria.
A másik nagybátyám és nagynéném a fotóházat vezették. A nagynéném mindig is modellt látott bennem, bár nem tudom hol. De mindenáron azt akarta hogy legyenek velem külön fotók. Én meg bele egyezem, nem rontom el az örömét.. Meg hát.. Adélnak is küldtem kell, hisz megígértem.
El kezdődött a Fotózás. Beálltunk a nagy képre, majd eloszoltunk, hogy mindenkinek legyen külön képe a kis családjával.. Tudjátok anya apa gyerekek csupa szív szeretet.. Hm.. És mi van ha egyszer majd két anya lesz?.. Mivel olyan nagy a családom mások más időpontokat kaptak pl. baba fotózásra vagy egyéni képekre.
Minket még aznap akart elintézni Mira nénikém, kit csak Mirinek szólítunk. Tehát Miri mondta hogy nézzünk körbe, sétáljunk amég végez a többiekkel.
Mi inkább elmentünk segíteni a pizzériába, hogy kész legyünk a mai napi nagy adaggokkal. Mikor oda értünk már jó pár szorgos kéz segítette nagybácsimék munkáját.
Szeretek a családdal együtt lenni, de ma nagyon nem kívántam a társaságukat. Egyedül szerettem volna lenni, és rajzolgatni vagy csak ülni és zenét hallgatni. Nem tudom.

*Pár óra múlva*

Nos lassan készen vagyunk az utolsó adaggal, és megúsztam zsír foltok nélkül. De ahogy ismerem Mirit szerzett nekem valami új ruhát, és ki is simnkeltet vagy épp leszedeti velem azt a kis szempilla spirál is. Épp amilyen kedve van. A gondolataimba merülve kicsit megilletőttem mikor megszólalt a telefonom. Miri hívott, hogy mehetünk.
Ismét, a fotószalonhoz érve Miri két hatalmas puszit nyomott az arcomra és be lökött egy öltözőbe, azzal az utasítással hogy bízzam magam a két bentlévő emberre. De mint észre vettem nem csak én részesülhettem eme.. Csodás folyamatban. Nekem megmosták egy szó nélkül a hajam, tettek rám egy tényleg nagyon enyhe sminket, és adtak egy ruhát. Ruhát ugyan a többiek nem kaptak, de Miri néni szeret.. Megfeketkezni a többiekről. Amit anya és apa már régen megszoktak.
Lezajlott a képsor Bubuval, anyuékkal, volt anya lányai, és testvéres fotó, volt ikernővéres kép, csak anyuékrol, volt egy millió egyéni kép. Na és volt pár kép rólam. Nem mondom.. Jók lettek.
Volt képem Tinoval is, és legnagyobb meglepetésemre Miri behozott a stúdióba egy.. Őzgidát.
Jól hallottátok. Egy Őzgidát.
Iszonyatos aranyos volt! Vele kellett fotózkodnom, hozott be Miri virágokat, volt virág koszorúm, és több szemszögből is lefotózott.
Ezek most épp olyan képek ahol nincs rajtam koszorú, és alig látszanak a szeplőim. De nem lettek rosszak.

Sokan szeretnek egy amerikai színésznőhöz hasonlítani. Elle Fanninghoz. És valóban hasonlítok rá a képeken, de egyébként nem annyira nagyon. Ezeken pont nem látszanak a szeplőim, és a szemeim is egy árnyalattal világosabbak de ebben a fényben sötétebnek tűnik. Vagy talán Miri kisérletézésnek végeredménye, hogy ilyen lett a hasonlóság.
Mindegy is. A Fotózás végén vissza mentünk a többiekhez, de elötte gyorsan átküldtem magamnak a képeket.
A Pizzériába érve, kerestünk helyet, és leültünk az Apai nagyszüleinkhez. Tudom hogy az én Ben nagybácsi csinálja a legeslegjobb pizzát Magyarországon, és hogy még külön hoztak is nekem egy gombás szeletet, de nem kívántam. Egy ideig csak ültem a szelet felett, aztán körül néztem. Azt láttam hogy a családom boldog, Bubu nevet az unokatestvéreinkel , Véda babázik a kisebb uncsitesóinkkal anyu nagyiékkal trécsel, apu a testvéreivel beszélget..de Lénát  nem láttam sehol. Gondoltam mindegy. Szóltam anyunak hogy Tino ki akar menni, szóval ki megyünk egy fél órára. Anyu kissé félválra vett, nem izgatta hogy mi lesz, amég közel maradok a területhez. Így hát.. Bedugtam a fülhallgatóm a fülembe és el indítottam egy random lejátszási listát.
Egy ideje kóboroltunk Tinoval, aztán ránéztem az órámra, és konstatáltam hogy ideje lenne kicsit még belevetődni az unokatesóim társaságába.
Miután nagyából mindenkinek köszöntem, elindultam a " velem egykorú csapat" irányába. Itt voltunk velem együtt hatan  13-16 éves korig. Bianka, Ella, Gábor, Márton, és Zsombor.
Mikor már egy ideje beszélgettünk Bianka felvetette hogy üvegezzünk.
-Szóval, a következő féle képp játszunk. Egy ember pörget, Ő teszi fel a kérdést, akinél megáll az üveg, az válaszol. Kiszálni, vagy "nem meg válaszolni a kérdést" lehetőség nincs.Nos? Ki kezdi?
-Várj?Nem lehet kiszálni?
-kérdeztem, de rám sem hederítettek.
-Én.-szólalt meg Zsombor- Kezdjük valami egyszerűvel.. Mikor születtem?-a kérdés elhangzása után kipördítette az Üveget. Egy kisebb nagyobb várakozási idő után az üveg meg állt.. Ellán.
-Okt.20. Mi a kedvenc ételem?-megpörgette az üveget, és mégállt Biankánál.
-Bundás kenyér. Mi a kedvenc ünnepem- került az üveg ismét Zsomborhoz, majd Mártonhoz, majd Gáborhoz, és így tovább. Már játszottunk egy ideje, mikor az üveg megállt..elöttem.
-Hm? Bocsi, mi volt a kérdés?
-Ki tetszik neked? - Tette fel a kérdést Márton, mire megállt bennem az ütő.
-Ööö..
-Na? Gyorsan!-sietetett Zsombi és Ella egyszerre.
-S-Senki..
-Aha persze. Ne hazudj már, az unokatesóid vagyunk! - Nézett rám Bianka. Tino érezte hogy zavarba jöttem, mert elkezdett mocorogni az ölemben.
-Hát.. Izé.. - Ekkor megjött az én hős kisöcsém. Hála a jó égnek..
-Bambi gyere mert megyünk haza.
-Heh.. Megyek kicsim-Majd kissé talán túl sietősen fel is álltam, és meg fogtam az öcsém kezét.
-Gyerünk, erre még igazán válaszolhatnál.. - nézett rám Bianka, akit nyílván kissé nagyon zavart hogy nem szándékoztam Megosztani vele hogy egy lány tetszik.
-Sajnálom srácok. Folytassátok nélkülem... De majd esetleg elmehetnénk együtt valami kalandparkba.. Vagy sétálni a Margit szigetre.
-Ja jó ötlet!-Mosolyogtak rám valamennyien, kivéve.. Kivéve a túl kíváncsi Bianka..
A történtek után kezemben a kutyámmal és a mellettem sétáló öcsémmel siettem anyuékhoz. A sietségemnek 2 egyszerű oka volt. 1) Minél messzebb kerülni az amúgy imádott Unoka tesómtól, és az indentitásom tudtának igencsak veszélyes üveges "játéktól".
2)Haza akartam menni elküldeni a képeket Adélnak.
Szóval.. Igen vártam már hogy végre hazaszabaduljak.
Beszáltunk a kocsiba, és így hatan.. A kis Bogyesszal együtt heten, elindulunk haza.
Mikor haza értünk a telefonom 28 nem fogadott hívást jelzett, messengeren.
És több mint 50 üzenetet..
A feladó pedig nem más volt mint...

    Nos itt lenne a kövi rész 😊
Ha tetszett tudjátok a dolgotokat.
Amúgy ha nem így képzelték el Astridot, akkor remélem tudjátok hogy nincs megtíltva hogy továbbra is úgy lássátok ahogy elképzeltétek. Csupán meg akartam mutatni valahogy hogy az én elképzeléseim szerint valami ilyesmi 😊
Puszi a pocitokra! ❤️