Little Stories

Rám számíthatsz

Csak futott és futott. Menekült az apjától. Egyre beljebb jutott az erdőben, menekült apja embereitől. Rettegett, hogy elkapják, nem hiányzott neki a férfi borzalmas személyisége. Amióta édesanyja meghalt elhidegültek egymástól. Az erdő sötét volt és hideg, ezzel megrémisztette a tíz éves kislányt. Kezdte végre lehagyni az üldözőit, már nem hallotta olyan hangosan kiabálásukat, azonban kezdett fáradni, egyre jobban. Végül a levegőt kapkodva rogyott le egy tó melle, és fáradtan vette szemügyre a tükörképét, ami kicsit látszott a Hold fényének köszönhetően. Barna haja kócos és koszos volt, hatalmas fekete pulóvere szakadt volt egy-két helyen, akár a farmer nadrágja, szép, mélykék szemeiben könnyek csillogtak.
- Oké Zara, nyugodj meg - vett mély lélegzeteket - Minden rendben lesz - próbálta nyugtatni magát, azonban hirtelen megint meghallotta üldözői hangját, így felpattant és tovább rohant. Kerülővel, de kifelé az erdőből. Futott, ahogy csak a lába bírta, mígnem a kiépített úthoz ért, és ott kicsit a térdére hajolva megállt pihenni. Ekkor egy pillanatra elsötétült előtte a világ, és emlékképek kezdték megrohamozni elméjét...

- Kicsim gyere kész a vacsora - hallotta a nyolc éves Zara édesanyja vidám hangját. A kislány vidáman ballagott le a lépcsőn, hogy ott bátyjához, és szüleihez csatlakozva elköltse vacsoráját. Gyorsan lehuppant testvére, Jim mellé és mosolyogva szedett a tányérjára a friss ételből. Édesanyja boldogan figyelte családja jóízű falatozását, majd férje szemébe nézve fájdalmas tekintettel hajolt előre, hogy szedjen magának a vacsorából.

Hangos sikítás hallatszott. Egy kislány rohant ki zokogva a házból, majd lerogyott a fűbe és sírta ki a bánatát. Alig lehetett kilenc éves, de oly mértékű fájdalom és bánat áradt belőle, amit az ember nem gondolna. Ekkor egy férfi rontott ki az ajtón, és rohant oda lányához. Még nem látszott rajta, hogy mennyire meg fog változni, akkor csak odament a gyermekhez és szorosan megölelte.
- Minden rendben lesz Kincsem, ne aggódj - suttogta, és nyugtatón simogatta a haját, folyamatosan megnyugtató szavakat duruzsolva Zara fülébe.

- Apu hagyjál - tépte ki az ittas apja kezéből a karját a lány. Az egykor vidám lány most megtört volt és szomorú. Amikor végre kiszabadult felrohant a lépcsőn és berontott a szobájába, majd lerogyott az ágyára és halk sírásban tört ki. Óvatosan feltűrte pólója ujját és elkezdte fertőtleníteni a sebeit, lassan megnyugodva, s mikor végzett nyugtalan álomba szenderült...

Éktelen dudálásra eszmélt föl a lány. Egy taxi fékezett le csikorogva előtte, és rögtön kipattant hátulról egy magas férfi. Göndör haja rendezetlen volt, kék szeme vizsgálódva csillogott és vigyázva sietett a gyermekhez.
- Sherlock, talán én... - pattant ki a kocsiból társa is, ám az említett csak leintette, és leguggolt a kislány elé.
- Szia, én Sherlock Holmes vagyok. Téged hogy hívnak? - a híres nyomozó meglepő kedvességgel fordult a kislányhoz, amin társa, Dr. Watson meg is lepődött.
- Zara vagyok, Zara Moriarty - a mondat végére elhalt a gyerek hangja, és félősen húzta össze magát. Holmes meglepődve ráncolta szemöldökét, majd annyiban hagyta, és kinyújtotta a kezét a gyermek felé.
- Rendben Zara. Gyere velem, én tudok segíteni neked - a kislány óvakodva megfogta a nyomozó kezét és félve, de követte, majd beszállt mellé a taxiba, és kimerülten nekidőlt. A férfi ezt halványan mosolyogva figyelte, majd bemondta a sofőrnek a címet, és elindultak a hely felé. Baker Street, 221B...

A gyermek verítékben és könnyekben úszva ébredt fel. Álmában apja kiabált vele, teljesen oktalanul. Próbált minél halkabb lenni, hogy újdonsült ismerőseit ne keltse fel, azonban ez nem sikerült. Sherlock nyitott be a sötét szobába, majd sietett oda a kislány ágyához.
- Mi a baj Zara? - kérdezte aggódva a detektív. Maga se értette, miért nem elutasító a gyermekkel, csak ösztönösen fordult felé hatalmas odaadással és szeretettel, mintha saját húga vagy gyermeke lenne. A kislány hüppögve bújt hozzá a férfihoz, aki nyugtatóan simogatta a hátát - Ne aggódj, én most már itt leszek neked. Rám számíthatsz...