singuphoria; taekook

Chapter 2

Az egyik padon ülve vártam JeongGukkot, a táskámmal lábaim között, miközben a telefonomon ügyködtem.

Egy ajtónyitódásra kaptam fel a fejem, mire a telefont is leraktam a kezemből, és a férfi felé fordítottam a fejem.
Annyira ártatlannak tűntem a padon ülve törökülésben, így 15 éves létemre, ami nagyon idegesített. Lányos vagyok, fiú létemre.

-Mit szeretne tőlem?-kérdeztem, azon az idióta hangomon.
Egy dolog van, amit utálok magamba. Az pedig a hangom. Egyszerűen nem tudom elhinni, miért ilyen kurva mély. Rohadt idegesítő, utálom, hogy mély a hangom és nem magasabb egy picivel. Olyan, idiótán mély.

-Nem gondoltam volna, hogy ha bejövök, ennyire kívánatosan fogsz ülni azon a padon.-nézett bele a szemembe, mire én csak lehajtottam a fejem, és inkább a táskámat tanulmányoztam.-Nézz a szemembe kérlek, ha hozzád beszélek!-mondta erőteljesebben, mire felkaptam a fejem, és az íriszeibe néztem.
A szemei csillogtak, miközben engem vizslatott, már szinte levetkőztetett gondolatban többször is.

-Elnézést.-néztem rá ártatlanul, mire egyre közelebb lépkedett hozzám.

-Volt már kapcsolatod?-ért oda hozzám, és már csak egy lépés választott el minket.

-Uhum.-bólogattam, de annyira zavarba voltam, hogy lesütöttem szemeimet, mire teljesen odalépett hozzám, és az államra fogva, jobban felemelte a fejem, hogy a szemébe nézhessek.

-Nem kell félned tőlem, nem harapok.-húza félmosolyra ajkait, majd elengedte az államat, de ugyanolyan közel maradt, mint volt.

-Mit akar tőlem?-kérdeztem újra, de a hangom már sokkal jobban remegett. És nem, nem a félelemtől, hanem, az izgalomtól. Rohadtul élveztem a helyzetet, hogy kivagyok neki szolgáltatva, és ilyenkor senki sem zavar meg minket, mivel már körübelül mindenki hazament, plusz az osztály az iskola legfelső szintjén van, ahova ebben az időben ritkán járnak.

-Tudod te azt jól.-hajolt hozzám egyre közelebb.

-N-nem tudom, miről beszél.-bizonytalanodott el a hangom mégjobban.

-Ugye tudod, hogy az ilyen rossz fiúkra milyen sors vár.-húzta gúnyos mosolyra száját, majd alsó ajkamba erőteljesen beleharapott.

-Ssz!-kaptam oda a kezem.-Miért lennék én rosszfiú?-mondtam ezt már egy kicsit határozottabban.

-Hát, nem is tudom hol kezdjem. Először is, egy eléggé feszülős farmerban jelensz meg, már az első napon, ami teljesen kiemeli a domború testrészeidet. Másodszor, egy kis lenge inget veszel fel, amiből jó, hogy nem látszódik ki a felsőtested, annyira ki van vágva. A kis pofikádról, és a járásodról pedig ne is beszéljünk. Szerintem tudod jól, hogy milyen adottságaid vannak, és azt is tudod, hogy hányan fordulnak meg utánad. És plusz pont, hogy koreai vagy, úgyhogy elhagyhatjuk az angolt, és beszélhetünk egymással az anyanyelvünkön. Még sosem láttam ennyire gyönyörű férfit sehol, pedig igazán sok fiú fordult meg nálam.
Ja, és kérlek tegezz, és hívj úgy, ahogy tetszik.-fejezte be, mire nekem már teljesen paradicsom volt a fejem.

-Oké, szóval akkor Jungkook, én nagyon örülök, hogy megismerhettelek, de nekem tényleg mennem kell haza, úgyhogy jó lenne, ha elengednél.-próbáltam eltolni magam elől a testét, de egy tapottat se mozdult.

-Nem, te most szépen itt maradsz, és eljátszadozunk egymással.-mondta, majd kivette az ölemből a táskámat, amit ledobott a földre kicsit messzebb tőlünk, a telefonomat átrakta egy másik padra, majd a lábaimat is levette a padról, és kisebb terpeszbe nyitotta őket, hogy közéjük férjen.

-D-de én nemtudom mit kell csinálni, mert még sosem...-kezdtem volna el, de félbeszakított.

-De hát, aztmondtad, hogy több kapcsolatod is volt.-húzta fel kérdőn szemöldökét.