singuphoria; taekook

Chapter 3

JeongGuk háza előtt toporogtam, de nem mertem becsengetni. Mi van, ha csak szívat, és nem is akar tőlem semmit? Végre lenne egy normálisabb kapcsolatom, a többi után, erre lehet csak átver.

- Taehyung? - nyitotta ki az ajtót a tanárom, mire én csak meghajoltam derékszögbe, majd a cipőm orrát kezdtem szugerálni. - Gyere csak be, észrevettem ám, hogy mióta ácsorogsz itt. - mosolygott rám.

- O-oké. - sprinteltem be az ajtón, majd illedelmesen elkezdtem levenni a cipőim.

- Ha levetted őket, menj nyugottan be a nappaliba és ülj csak le, egyenesen kell csak menned. - mondta, majd elment egy másik irányba.

Megfogadtam amit mondott, ezért bementem a nappalijába. Szépen volt berendezve, mint egy normális családi ház nappalija. Persze, ez a ház sokkal nagyobb volt, mint a miénk, és igényesebben is nézett ki. Gondolom, sokan járnak hozzá, ezért ügyel a tisztaságra és az igényességre. Ha belegondolok, lehet én is csak egy vagyok azok az emberek közül, akik át járnak hozzá, és csak lefekszenek, majd el is felejtik egymást. Én nem ez szeretnék lenni számára, hanem valami sokkal több. Habár, szépen bemutatkoztam neki az iskolába. Mint egy kurva, úgy dugott meg engem az asztalon...

- Itt is vagyok, csak gondoltam hozok ide valamit inni, hátha szomjas vagy. - mosolyogott még mindig, ami eléggé gyanús volt nekem.

- Tulajdonképpen, én miért is vagyok itt? - kérdeztem meg tőle egyenesen, mire meglepődött képet vágott, de aztán visszatért a mosolygós énje.

- Mert, szeretnék veled megbeszélni pár dolgot... - kezdte volna el, de én félbeszakítottam.

- Ha csak arra kellek neked, hogy kibasználd a testemet, köszönöm, abból már kaptam eleget, szóval szerintem megyek is. - álltam volna fel, de JeongGuk megfogta a csuklóim, majd a szemeimbe nézett.

- Figyelj Taehyung. Én ezt az egészet teljesen komolyan gondolnám, ha lenne köztünk valami. Nem akarlak kihasználni, sose használnék ki egy gyereket. Főlleg úgy, hogy te még kiskorú vagy, én meg vagy 15 évvel idősebb vagyok. Tudom, a minap ha úgy vesszük, bűncselekményt követtünk el, de én egyáltalán nem bántam meg, és remélem te sem. - fogta mind a két kezem a kezei közé, majd csillogó szemeivel az enyéimbe nézett.

- Öhm, nem is tudom mit mondjak. - pirultam el lehajtott fejjel. Még soha senki nem mondott nekem ilyeneket. Ez a férfi egyre jobban meglep. - É-én nem tudom mit szeretnék, de vonzódom magához.

- Mondtam, hogy tegezz, és én is hozzád. - hajolt egyre közelebb, majd összeérintette a szánkat.

Imádom ahogy csókol. Esküszöm, a legjobb érzés a világon ezzel a férfival csókolózni.
Az ajkai puhák, és finomak. Mintha ebből lenne kiképezve, úgy tud csókólni. Sosem akarom, hogy vége legyen.

- Taehyung, lennél a szeretőm, ha már a barátom nem? - suttogta, a homlokomhoz döntve a sajátját.

- É-én, nemtudom. Talán... - válaszoltam félénken, de ahogy kimondtam, újra a számra hajolt, és eldöntött a bútoron.

A kezeimet a fejem fölé fogta az egyik kezével, a másikkal oldalamat simogatta, mitől folyamatosan a csókba sóhajtottam. Éreztem, ahogy hideg ujjaival a lenge ingem alatt simít a hasfalamra, amitől teljesen kirázott a hideg. A keze az egész felső testemet simogatta, ahol csak tudta, én pedig csak sóhajtoztam, és nyöszörögtem.

- Vedd le. - kértem, mert már kezdett nagyon melegem lenni, és nem szerettem volna izzadni.

- Még nem, ma már megtörtént egyszer. - adott még egy utolsó csókot párnáimra, majd elhajolt tőlem, és a kezét is kihúzta ruhám alól.

A kezeimet még mindig tartotta felül, de testével rámnehezedve, összekulcsolta kézfejeinket, majd engem ölelve feküdt tovább a hatalmas kanapén.

- Én nem tudom, hogy fogok szembenézni veled az iskolába, úgy, hogy tudom, bármikor lebukhatunk a kapcsolatunkal. Nem akarom, hogy miattam veszélyeztetve legyen az állásod, lehet nem is kéne ez az egész. - akartam felülni, de nem engedte, mivel teste miatt teljesen oda voltam préselve a kanapéhoz.

- Ilyenre ne is gondolj, hogy a kapcsolatunk hülyeség. A legjobb dolog ami történhetett velem az az, hogy te itt vagy nekem, és együtt lehetünk, még annak ellenére is, hogy milyen veszélyek fenyegethetnek minket. - adott puszit a nyakamra, majd újra visszafeküdt rám.

- Köszönöm. - hunytam le a szemeim, és elmosolyodtam.

- Nincs mit megköszönnöd. Én köszönöm, hogy vagy nekem.

Miután kifeküdtük magunkat, elkezdtünk egy random filmet nézni, miközbe tömtük magunkba a rágcsákat. Jungkook, a jobb kezével ölelte át a vállam, míg a másikkal evett. Én csak mereven ültem, annyira zavarba voltam.
Először is, sosem volt még ennyi idős pasassal kapcsolatom, igaz volt aki csak 2 évvel volt idősebb, de akkor is ő a legidősebb. Másodszorra, baszki, ő a tanárom, akit valószínűleg érettségiig kell majd néznem minden nap, órákon keresztül. Mi lesz, ha "szakítunk"? Megutál egy életre, és én leszek a kiszemeltje, akit folyamatosan baszogatni fog, és megpróbál megbukatni? Én ezeket minde nem akarom, hogy megtörténjenek.
De lehet, a kapcsolatunk jóra fordul, és mire kijárom a gimit, megkéri a kezem, ami után örökbe fogadunk gyerekeket, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Ez is egy opció, de eléggé sekély rá az esély.

- Min gondolkodsz ennyire? - szólalt meg hirtelen, ami miatt majdnem félrenyeltem a saját nyálam.

- S-semmin, csak a jövőn. - néztem fel rá, majd gyorsan visszakaptam a fejem a képernyőre.

- Minek gondolkozol a jövőn? - kérdezgetett tovább.

- Csak, hogy mi lesz velünk, ha például szakítuk. - motyogtam, de elég hangosan mondtam ahhoz, hogy megértse.
- Ilyenen ne gondolkodj, mert nem fog történni. Mindig veled maradok,akármi is lesz. - szorongatott meg mégjobban.

- Miért vagy velem ilyen kedves? Engem az emberek csak kihasználni szoktak. - mondtam lehajtott fejjel, mire felemelte az állam, és a szemeimbe nézett.

- Megérdemled a törődést. Nagy szíved van, és egy ilyen fiút nem szeretnék magam mellől elengedni.