A téli reggelek kifejezetten hűvösek, még egy vámpír számára is. Nehezen lehet behatárolni mely szobahőmérséklet a legoptimálisabb, a takaróból kibújva amúgy is mindig mindent sokkal hidegebbnek érzünk.
Akutagawa furcsa lüktető fejfájás emlékére ébredt a kb. 20 fok körüli hőmérsékletnek örvendő szobában. Leginkább azért nevezhetjük emléknek, mert a vérkeringés hiánya egyéb dolgok hiányát is jelentheti, első sorban mondjuk testi oldalról megközelítőleg, mit sem lelki. Hirtelen felült, körbenézett. Egyedül Jinko volt ott vele, az ágy végébe, a takaró aljában. Furcsa, gömbölyű fészket fekhetett ki magának egy pár órája. A takaró körbe ölelte apró, szőrös testét. Akutagawa onnan tudta, hogy mind össze néhány órája lehet csak az ellenkező oldal nehezéke a parányi kis állat, mert az éjszaka folyamán látogatója volt.
Előző este; Éjjel 12 óra körül;
Miután a könyvtárban otthagyta az enyelgő és nem kevéssé irritáló párocskát, a szobába vetette magát a cicával, akinek nem túl hosszas gondolkodást követően a Jinko nevet választotta, Atsushi alsónadrágjának emlékére. De nem sokkal éjfél után társa, Chuuya jelent meg a szobában. Egyelőre az egyetlen, normálisan fűthetőben. A többi lakóegység még nem kifejezetten volt kipucolva a kandallók és ezer éves radiátorok, vagy más, különböző fűtőtestek tekintetében.
Akutagawa nem tudta mivel telt Chuuya napja miután hátra hagyta őket még dél körül, a könyvtárban. De valószínűleg el kellett mennie, kiszellőztetni a fejét, ha már táplálkozásra nem volt szüksége. Ő is így tett, esetében ez egy régi novellás kötet olvasgatásával történt.
Társa pedig a visszatértét követően csak egy futó pillantást vetett az új jövevényre, aki a kandalló előtti fotelben tisztította bundáját. Közelebb ment hozzá és végig cirógatta selymes szőrét, majd csak annyit kérdezett:
- Hol találtad?
- A központban... Vagyis inkább a kikötő felőli részen. Ott volt egy szatyorban, bizonyára kitették.
- Szegény – zárta le a témát Chuuya, ezek szerint nem zavarta az új családtag. Aztán leült az ágy szélére.
- Nehéz napod volt? – kérdezte azért Akutagawa. Összecsukta a viselt, szebb időket is látott kötetet, majd lerakta az éjjeli szekrényre. Ezt követően teljes figyelmét társának szentelte, aki egy csúfos mosoly kíséretében újabb kérdéssel válaszolt kérdésére:
- Tudod jól, hogy az volt, nem? Nem teljesen voltam a toppon, de azért észre vettelek egy idő után – válaszolt neki, miközben hátra túrta vörös fürtjeit. Egy kicsit zavarban volt, el is pirult, de úgy gondolta, hogy a kandalló tüzének fényei arcán játszadozva elegendő álcát biztosítanak.
- Tch, persze, hogy tudom – kulcsolta össze kezeit az ifjú, sötét hajú, rendkívül feszült vámpír.
- Sejtettem, hogy féltékeny leszel – mosolyodott el az alacsonyabb teremtmény. Közben köpenyét felakasztotta egy régi ruhafogasra, majd letérdelt az ágy szélére, szembe barátjával, s lerúgta cipőjét is. A flanel ing és a bársony nadrág már megfelelő volt az ágyba bújáshoz, bár a zoknitól még meg kell szabadulnia. Chuuya nem szeretett zokniban aludni.
- Nem tudom, mire célzol. – Természetesen biztos volt benne Akutagawa, hogy társának igaza van. Azonban annak közeledésével, ahogy az illető elkezdett felfelé kúszni az ő irányába a régi franciaágyon, arcát elöntötte a vér, homloka izzadni kezdett. Zavartan lesütötte a szemét, megvárta, hogy a hullámos, vörös buci megérkezzen közvetlen közelébe.
- Pedig tudhatnád – csusszant be mellé, a takaró alá Chuuya. Vagyis ő semmi extrémre nem gondolt a cselekedeteit illetőleg. Aztán felé fordult: - Na, ne csináld már! Ettől függetlenül nem fogsz egyedül maradni. Azt tudom, hogy utálod... - mosolygott sejtelmesen.
BINABASA MO ANG
~ Bungou to Vampire ~
FanfictionA helyi egyetem padjait koptató Osamu Dazai soha sem élt kiegyensúlyozott és normális életet. Problémás anyjával egy fedél alatt és lappangó depressziójával körítve, minderre nem is lehetett volna alkalma, de egy váratlan ötletnek és egy jelentéktel...