Ahogy a címből is látszik ez egy Kirishima x OC sztori lesz.
A helyesírási hibákért sorry
Röviden a lényeg:
A karakterem(Naomi Hataroka) szülei kiskorában egy autóbalesetben meghaltak, így ő a nagyszüleihez kerül. Később összebarátkozik egy fiúval.
...
Én Naomi Hataroka vagyok, egy átlagos 15 éves lány.
Egy olyan világban élek, ahol az emberek 80% - ának van valamilyen emberfeletti képessége.
Az én képességem a gondolatolvasás és módosítás. Ez annyit jelent, hogy bele tudok nézni mások gondolataiba vagy emlékeibe. Elméletileg meg is tudnám változtatni azokat, de ez eddig még sosem sikerült.
Így nézek ki (farok és fülek nélkül):
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Akkor most leírom az eddigi életemet:
Minden ott kezdődött, hogy a szüleimmel egyszer elmentünk kirándulni. Én akkor olyan 2-3 éves lehettem.
A szüleim mindig nagyon kedvesek voltak velem, mindenhova elvittek és mindent megadtak nekem, de azért nagyon vigyáztak is rám. Sajnos nem volt tesóm, de ők mindig játszottak velem. Most így visszagondolva bátran állíthatom, hogy ők voltak a legjobb szülők a világon.
De azon a napon minden megváltozott. A szüleim úgy döntöttek, hogy levisznek a tengerpartra, életemben először. Mivel elég messze laktunk még a legközelebbi tengertől is 2 órát autóztunk.
Már majdnem odaértünk, amikor egy őz a kocsi elé ugrott és az autó felfordult.
Azt az emléket sosem tudom elfelejteni, akármennyire is próbálom.
A szüleim meghaltak a balesetben, de én pár karcolással megúsztam. Viszont a jobb szemem fölött a homlokomon egy hosszú, mély karcolás maradt. Az orvosok azt mondták, hogy a seb életem végéig ott lesz, de szerencsére nem nő velem.
Így mára már nem látszik annyira, de akárhányszor a tükörbe nézek és meglátom eszembe jut a baleset napja. És ez borzasztó érzés.
A szüleim halála után a nagyszüleimhez kerültem. Őket is ugyanúgy szerettem, mint a szüleimet és valamennyire tudták helyettesíteni őket. Természetesen ők is nagyon kedvesen és jól bántak velem.
Aztán újabb problémába ütköztem, ugyanis ovis lettem. Ezzel nem is lenne baj, de akkor még a sebem akkora volt, hogy a fél homlokomon átívelt és ezért folyton piszkáltak és csúfolták.
De volt valaki, aki megvédett és örökre barátok lettünk...
Na hát itt az új sztorim első része. Igazából ez az egész ötlet csak úgy este, elalvás előtt kipattant a fejemből és úgy döntöttem leírom.
A következő részben az első ovis napot fogom részletesen leírni.
